Interjú a szerdán Pozsonyba látogató magyar külügyminiszterrel

Pozsonyi útja az ön által új diplomáciai offenzívának nevezett program része. Mivel kívánja partnerét, illetve Robert Fico kormányfőt és Ivan Gašparovič államfő „lerohanni”?

Szó sem lesz lerohanásról. Szeretnék bemutatkozni, s egyben bemutatni az új magyar kormány elképzeléseit. Ennek középpontjában a válságkezelő program áll. A program tekintetében ugyanakkor folyamatosság van, de egy új központi elem a válságkezelés. Ezt kívánjuk minden fontos partnernek bemutatni.

A tárgyalások leghangsúlyosabb pontja a gazdasági válság és annak kezelése lesz?

Igen.

Korábban úgy nyilatkozott, listát készít a szlovák–magyar vitás kérdésekről, melyekről Miroslav Lajčákkal fog beszélni. Kész a lista? Mit tartalmaz?

Nemcsak a vitás ügyekről írtunk listát, hanem számtalan más kérdésről is. Abból indulok ki, hogy történelmileg egy teljesen új helyzetben él egymás mellett a két nemzet. Sokféle viszony volt már szlovákok és magyarok között, most két szuverén állam egyenrangúan, azonos értékrendhez kötődve, ugyanakkor nyitott határokkal és nagyon szoros kapcsolatok közepette áll egymás szomszédságában. Minisztereink lépten-nyomon találkoznak. Ebből rendkívül sok együttműködési lehetőség adódik – rajtunk múlik, hogyan élünk ezekkel. Egészen különleges adottság a szomszédos kapcsolat.

A lehetőségek mellett ugyanakkor sok a vitás pont, főleg 2006 óta…

Így van. Vannak megoldandó problémák és vannak esélyek. Általában amíg bizonyos problémák zavarják a kapcsolatokat, addig nehéz teljes erőből belefogni az építkezésbe. Szívem szerint igazából építkeznék.

Akkor is, ha nincsenek még megoldva a problémák?
Nem, épp azt mondom, hogy szívesen foglalkoznék a kapcsolatok konstruktív részével, de ehhez meg kell oldani a problémákat. Látok bizonyos gondokat, például az államnyelvtörvény módosítását, egyáltalán a magyar nyelv használatát Szlovákiában. A globális világban minden nyelvet fenyegetnek külső hatások, de azt gondolom, hogy a szlovák nyelvet nem a magyar nyelv fenyegeti. Meg kell gondolni, hogy milyen eszközökkel védi a hagyományos kultúráját egy ország – nem biztos, hogy a büntetés a legjobb eszköz. A jutalom sokszor jobban használ. Emellett az is nagyon furcsa lenne, ha a tankönyvekben nyelvi környezetükből kiszakított földrajzi nevek szerepelnének. Egy magyarnak Bécs az Bécs. Ausztria ezért soha nem tiltakozott. Tudjuk, hogy Szlovákia fővárosát hivatalosan Bratislavának hívják, de magyarul ez Pozsony. Remélem, hogy ezeken a dolgokon nem fogunk fennakadni. Vagy például az, hogy az óvodás gyerekeknél a kétnyelvűséget miként honosítják meg – lehet, hogy a játékos forma jobb lenne, mintha erőszakkal próbálnák kétnyelvűségre szoktatni őket.

A teljes interjú keddi nyomtatott kiadásunkban olvasható.