Hol vannak a férfiak?

 

A népesség meg közben elöregszik, és nem lesz, aki a mi nyugdíjunkra valót megtermelje. (Alternatív, helyspecifikus rémkép: gyerek híján megszűnnek a magyar iskolák.) Bár társadalmunk a gyereket elsősorban az anyához rendeli, értelemszerűen felmerül a kérdés: ha ilyen tömören meghatározható a nők gyermekvállalási kedve, vajon a férfiak „reprodukciós magatartása” ugyanilyen jól körülhatárolható? Hol vannak, mit tesznek mindeközben a férfiak? Túl azon, hogy a közbeszédnek azokat a bevett fordulatait, amelyek a népesség fogyását kizárólag a nők számlájára írják, nem tartjuk korrektnek, meggyőződésünk szerint hasznos lenne tudni, hogyan is viszonyulnak a férfiak a gyerekvállaláshoz. Mikor, milyen körülmények hatására éreznek késztetést a családalapításra? Ha elszánták magukat – a nőkhöz hasonlóan vélhetőleg nem túl fiatalon –, vajon a saját korosztályukhoz tartozó partnert keresnek vagy jóval fiatalabbat? Vállalnak-e gyereket előrehaladottabb korban, mondjuk egy második házasságban? A megkérdezett szakemberek szerint jogos és érdekes felvetések, amelyekre nem könnyű pontos választ adni. Később érő nemzedékek„A demográfia a női termékenység, a termékeny korú női népesség fogalmát használja, a vonatkozó kutatások dominánsan a nőkből indulnak ki. Ennek persze van racionális oldala: ma a gyermekek több mint harmada házasságon kívül születik” – magyarázza Gyurgyík László demográfus. A komáromi Selye János Egyetem tanára szerint nagyon mások a társadalmi körülmények, mint 25 évvel ezelőtt. Akkor a fiúknál általában rövidebb iskoláztatás után következett 2 év kötelező katonai szolgálat, majd ott álltak a családalapítás küszöbén. A fiatalokat a szokás és a jogi szabályozás is a házasság felé terelte: a családok kedvezményeket, hitelt, lakást kaptak, az egyedülállókat viszont az ún. agglegényadóval sújtotta az állam. Ma a fiatalok tovább tanulnak, nem ritkán 30 körül fejezik be az egyetemet; dönthetnek a külföldi munkavállalás mellett; mérlegelendő tényező az egzisztenciális bizonytalanság – mindez oda vezet, hogy a párok egyre későbbi életkorban kötnek házasságot, ez pedig együtt jár az apák életkorának a kitolódásával is. Gyurgyík László hangsúlyozza: a késői családalapítás és a kisebb gyerekvállalási kedv olyan trend, amely Nyugat-Európában évtizedekkel ezelőtt elindult. Egy példát is említ: Németországban a 40 fölötti értelmiségi nők több mint fele soha nem szült gyereket. Női döntés, férfi döntés„Azt gondolom, a nők többsége szeretne gyereket. Ha mégsem, akkor nemcsak a nővel van »baj«, hanem a férfival is. Pontosabban: a kapcsolattal, amely nem adja meg a családalapításhoz szükséges biztonságérzetet. Statisztikai adatokból tudjuk, hogy emelkedik a házasságon kívüli együttélések aránya. Sokszor olvasunk a válások számának a növekedéséről is. De arról jóval kevesebbet hallunk, hogy a házasságon kívüli kapcsolatok mennyire instabilak. Végső soron a nő dönti el, szül-e gyereket. Arról azonban elsősorban a férfi dönt, hogy házasodik-e – körvonalazza Lampl Zsuzsanna szociológus a gyermekvállaláshoz kapcsolódó „szavazati jog” nemek közti megoszlását. – Ha egy nő nem érzi, hogy a partnere stabil hátteret biztosít a gyermekvállaláshoz, akkor tízszer is meggondolja, szüljön-e. Ide tartozik, hogy általában véve a férfiak társadalmi lehetőségei nagyobbak, így a biztonságérzetük is nagyobb, mint a nőké, akik adott esetben egyedül maradva egy gyerekkel nehezebben tudnak boldogulni. Meg kell említeni, hogy a felbomlott kapcsolatból származó gyerekek nehezebb helyzetben vannak, nemcsak érzelmileg, hanem gazdaságilag is.” A szociológus hozzáteszi: a fent elmondottakat támasztja alá az a tény, hogy a házasságban élők gyermekvállalási kedve kimutathatóan nagyobb. Mi ma az érték?A kérdést érdemes történelmi dimenzióban vizsgálni – jegyzi meg Bordás Sándor. „A magyar kultúra mindig is velejéig individualista volt, ezt a 20. század társadalmi változásai tovább mélyítették. Nagyot változott a család értéke, szerepe, minősége, a nagycsaládok leépültek. E téren különösen 1945 jelentett éles határvonalat. A nőket munkába küldték, bevezették a bölcsődei rendszert, ami még nagyobb katasztrófa volt – vázolja a folyamatokat a klinikai pszichológus. – Ha a szocializációs ágensekben gondolkodunk, elsődleges a család, minden más – az oktatás, a média, a kortárs közösség… – másodlagos. A családban sajátítjuk el az alapvető viselkedési formákat. Az 1989 utáni változásoknak is a család a legnagyobb vesztese, miközben például borzasztóan megnőtt a pénz szocializációs hatása. A pénz »érték« lett, egyre többen gondolják, hogy »én éljek jól, a család, a gyerek, a társ eltartása csak gondot jelentene«. A felnövő generációknak mindez azt sugallja, hogy a szingli életforma a jobb megoldás. Különösen akkor, ha maguk is felbomlott családból származnak.”Bordás Sándor hangsúlyozza: nemcsak a nőkben, hanem a férfiakban is megvan a gyerek iránti igény – a családalapításhoz azonban érett személyiség kell.