Hódolat a szabadságharc hőseinek

A volt vármegyeháza dísztermében délelőtt rendezett megemlékezésen részt vett Knapp János Pál, Esztergom alpolgármestere, Jan Oravecz, Párkány polgármestere, Magyar Bertalan, Párkány város alpolgármestere, dr. Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel, az Osztrák Köztársaság nagykövete, a történelmi egyházak képviseletében Kiss-Rigó László püspök, Missura Tibor evangélikus lelkész, Ágoston Csaba református lelkész, dr. Kovács István történész, valamint a város díszpolgárai.

Az ünnepi tiszteletadás a Himnusz közös éneklésével kezdődött, majd a Balassa Bálint vegyeskar adott Reményi László vezényletével 1848 eszméit idéző műsort. A Kossuth-nóta után Kodály Zoltán két műve, a Béke óhajtása és az Ének Szent István királyhoz hangzott el.

Knapp János Pál ünnepi beszédét Horatius szállóigévé vált szavaival kezdte:

„Édes és díszes meghalni a hazáért” – mely sorok akkor értékelődnek fel igazán, ha tudjuk, hogy Horatius katonaszökevény volt. Az alpolgármester a haza szeretetéről, a legtisztább és legerősebb érzelmek jelentőségéről beszélt, melyet az ember a szüleitől kap örökül, s elkíséri egész életén át. Felidézte az 1848-as eseményeket, amikor városunk polgárai a kétkedés helyett egységesen a forradalom és a szabadságharc ügye mellé álltak. Tavasszal Kossuth Lajos innen indult Bécsbe, ősszel pedig, amikor toborozni jött – és a szakadó esőben megszületett róla a híres nóta –, nem is várta, hogy a remélt nemzetőr állománynak majd a dupláját állítja ki Esztergom és a vármegye. A korabeli Közlöny újság beszámolt Kossuth október 24-i esztergomi tartózkodásáról. A folyóirat szerint délután két órakor 1500 városi és megyei nemzetőr vonult a Duna partra Besze János vezetésével. Öt óra után ágyúlövések jelezték a hajó közeledését, majd a nép harsány éljenzése közepette partra lépett Kossuth. A város akkori alispánja és polgármestere köszöntötte az Esztergomba érkező vendégeket. Kossuth lelkesítő beszédet mondott, majd a fürdő vendéglőjében tanácskozott a város és a megye vezetőivel. „Kaszája és bátorsága van a népnek” – hangzottak Kossuth szavai. Másnap kilenc órakor folytatta útját Komáromba. A korabeli Közlöny híradása szerint Esztergomból nyolcszáz nemzetőr kísérte szekéren. Hozzájuk csatlakozott Ács Flóris esztergomi nemzetőrcsapata is. Kétszer annyian voltak, mint amenynyire számított. Kossuth így írt az eseményekről feleségének: „Már 6600 derék emberem van. Mire Mosonyba érek, 15 000 lesz. A nép leírhatatlan lelkesedéssel fogad”.

A megemlékezés után Bozó Bernadett az önkormányzat nevében bejelentette, hogy a városi képviseleti testület döntése értelmében ebben az évben Osamu Suzukinak, a Suzuki Corporation igazgatójának kívánják adományozni az Esztergom díszpolgára címet.

Ezt követően a városháza előtt a Klapka György Gépesített Lövészdandár közreműködésével katonai tiszteletadás mellett ünnepélyes zászlófelvonás következett, majd Horányi László színművész szavalta el Petőfi Sándor: Nemzeti dal című versét. Az ünneplő lakosok sokasága lovas huszárokkal az emlékmenet élén indult a ‘48-as temetőbe, ahol a koszorúzási ünnepség keretében dr. Kovács István történész mondott beszédet. A programot tábori mise zárta, melyet Kiss-Rigó László püspök celebrált.