Hittel a hitetlenség ellen

Ezen a nyáron rekordot döntöttünk a Várszínház látogatottságát tekintve, hiszen elsőként fordult elő, hogy hamisították a színházjegyeket. Jómagam rendeztem a Padlást, játszottam a Hegedűs a háztetőn és a Legyetek jók, ha tudtok című darabokban. Ez utóbbi nem várt sikert aratott, így jövőre mindenképpen újra műsorra tűzzük.

Elfáradt?

Kicsit igen, de pihenésre nem lesz alkalmam, mert már folyamatban van a következő évad szervezése.

Milyen tervei vannak?

A Várszínházra nézve három biztos pont van: a saját előadások színpadra állítása, a határon túli társulatok meghívása, és az igen népszerű bábtábor létrehozása. Emellett a Magyar Játékszín Társulat elnökeként uniós konferenciát szervezek Esztergomban, valamint egy gálaműsort a Thália színházban a határon túl élő nyugdíjas magyar színészek megsegítésére. Januártól Kecskeméten a Dög című darab férfi főszerepét próbálom.

Miként tudják színpadra állítani a saját darabokat, illetve koprodukciókat?

Nehézkesen, tekintettel a mostoha körülményekre. A közös előadások ráadásul mindig költségesebbek. A színház idei támogatása megegyezik a tavalyival. Olyan ez, mint a kötéltánc: az ismeretlen előadás sok előkészülettel jár, többe kerül, és kockázatosabb is, ám mégis jobb, mintha egy kevésbé színvonalas darabot választanánk.

Van megoldás?

A fejlesztés. Kellene a Várszínház fölé egy mobil tető, mely véd az időjárástól. ĺgy az idény tavasztól őszig tarthatna. A másik lehetőség egy olyan önálló kulturális központ megteremtése, amely otthont adna a különböző művészeti ágaknak, benne a színháznak is, figyelembe véve, hogy ez egy külön szakma, amelynek törvényszerűségei vannak. Igény van, hely nincs. De nem a gombhoz kell a kabát, hanem a kabáthoz a gomb.

Hogyan lehet összehangolni a mű-vészembert az üzletemberrel?

Ez egyfajta skizofrén állapot. Manapság nem lehet a diplomácia nyelvén közeledni, egy művész pedig nem lehet agresszív. Hol az egyik, hol a másik kerekedik felül, attól függően, hogy mi a cél.

Milyen módon készül a szerepeire?

Minden szerepet tudatosan építek fel. Könyvtárba megyek, utánanézek a szereppel kapcsolatos információknak. Az agyamat mozgatom, és ettől a lelkem is beindul. Ilyenkor előfordul, hogy olyan dolgokat fedezek fel magamban, amelyeken én is elcsodálkozom. Egy karaktert akkor tudok jól eljátszani, ha megtalálom a bensőmben azokat a mozgatórugókat, melyek az adott embert is mozgatják.

Rendezőként mit tesz, ha a színészek nem tudják közvetíteni az Ön által fontosnak tartott gondolatokat?

Sokat beszélgetek velük. Ezért szeretem az erdélyi és magyarországi vidéki színházakat, mert ott a próbák után még együtt marad a társulat, és beszélgetnek. Ilyenkor lehet megtalálni a kis kulcsokat a sikeres előadáshoz.

Színészként vagy rendezőként érzi biztonságosabbnak a terepet?

Ha színészként úgy oldom meg a feladatot, ahogyan azt kell, az jó. Ha nem megy, úgy gondolom, ezt jobb volna rendezni. A színészet nagyon magányos szakma, az embernek ötszáz néző előtt kell a lelkét megnyitnia, úgy, hogy nincs olyan eszköz, amely mögé elbújhatna, mint a zenész a hangszere mögé. A színész az előadás végére teljesen kiürül, de ez nem vész el, hiszen a nézők befogadják. Fontos, hogy a közönség vigyen haza valamit, amitől könnyebb az életet élni.

Babonás?

Mostanában imádkozom színpadra lépés előtt. Észrevettem, hogy néha úgy sikerülnek a dolgok, mintha nem én irányítanám, máskor meg nem sikerül, amit akarok. Gondolkodtam azon is, hogy mi hajtja az embert? Nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy még sok dolgom van.

Kinek akar a színész megfelelni?

Szükséges a közönség visszajelzése, a sikerélmény. De ha én tudom, hogy jó voltam, abban viszont nem osztozik senki, az nem sikertelenség. Fontos a belső hang. Ha ez belül visszaköszön, akkor nem marad el a nézők reagálása sem. Ma kevés a tiszta művészet, lényegesebb a pillanatnyi siker. Hit kell, amikor elharapózott a hitetlenség.