Hírnévkoncepciók

H. NAGY PÉTER

Két ember, akiknek látszólag nem sok közük van egymáshoz. Az egyik a tudomány sztárfigurája, a másik korunk popikonja. Stephen Hawking az univerzum rejtélyeit kutatja, Lady Gaga a művészi identitást teszteli. A kettejük közötti sok-sok különbség erdejében azonban megbújik egy lényeges hasonlóság. Erről lesz szó röviden a továbbiakban.

Rüdiger Vaas tudományos újságíró Hawking új univerzuma című kitűnő könyvében kitér arra is – nagyon helyesen –, hogy Hawking milyen viszonyban van a hírnévvel. Két sztorit említ a szerző ezzel kapcsolatban. Az egyik szerint, amikor Hawkingot a turisták megkérdezték Cambridge-ben, hogy ő-e a híres „Steven Hawkins”, a mester jó érzékkel azt válaszolta, hogy mindig össze szokták téveszteni őt azzal az emberrel. A másik egy anekdota Bernard Carrtól, Hawking egyik hallgatójától. A mesterrel ebéd közben a hírnévről beszélgettek, amit az elméleti fizikus a következőképpen definiált: a hírnév olyan állapot, amikor minket több ember ismer, mint ahányat mi ismerünk. Ebéd után az intézetben valaki köszönt nekik, de Carrnak fogalma sem volt, ki lehetett, ezért megkérdezte Hawkingot, aki így felelt: ő volt a hírnév. Az irónia világos.

Lady Gaga debütáló albuma a hírnév kérdését járta körül: „A The Fame arról szól, hogyan érezheti magát bárki híresnek. […] Azonban ez egy megosztható hírnév. Meg akarlak titeket hívni minden buliba. Azt akarom, hogy az emberek érezhessék ennek az életmódnak egy részét.” Az album koncepciója szerint tehát a művésznő lehetővé teszi, hogy mindenki átélje a hírnév valamilyen formáját. Gaga azonban tudatában van annak, hogy a hírnév Janus-arcú jelenség. Ezért következő albuma, a The Fame Monster a hírnév árnyoldalát villantja fel, a hírnév buktatóit egy-egy szörnyetegként nevezve meg. A The Fame és a The Fame Monster hangulatvilága közti különbséget Gaga a jin-jang kettősségéhez hasonlította. Richard J. Gray a The Performance Identities of Lady Gaga című profi tanulmánykötethez írt előszavában joggal jegyezte meg: „Lady Gaga legfőbb üzenete, hogy a hírnév önmagában, mint bármely előadás, illuzórikus.” Mindez arra utal, hogy Gaga karrierje nem a hírnév hajszolásával, hanem annak tanulmányozásával, működési szabályainak megértésével vette kezdetét, s ezzel megkezdődött a 21. századi popkultúra erővonalainak átrajzolása.

A tudós és a popdíva hírnévfelfogása első látásra nem feltétlenül hozható közös nevezőre, ám figyeljünk fel arra, hogy az irónia és az illúzió tudatosítása, a reflexió kiterjesztése egyaránt feltételezi az egocentrikus gondolkodás meghaladását. Hawking esetében ez együtt jár a tudomány diktálta kopernikuszi elv elfogadásával (az ember nem foglal el központi helyet az univerzumban, még ha megfigyelőként ez így is tűnik számára), Gaga pedig az énképet folytonosan váltogatva, poszthumán testek páratlan összekapcsolásával olyan kaleidoszkópszerű alakzatba rendezi át az identitást, melynek rögzíthetetlensége egy pillanatig sem kétséges. Ez a kétféle megközelítés – talán nem véletlenül – egy fontos ponton, egy méltányolható gesztusban mégis találkozik, s ez a mozzanat könnyedén kijelölhető.

Vaas így összegzi a tudós hírnévvel kapcsolatos álláspontját: „Hawking egyrészt élvezi a nyilvánosság figyelmét, ugyanakkor pontosan tisztában van az ezzel együtt járó előnyökkel és kötelezettségekkel, amelyeket a tudomány szakmai és módszertani támogatására használ.” Hawking tehát visszaforgatja az adott területre a hírnévvel járó tudást, ezzel elősegíti a kozmológia és általában véve a tudomány társadalmi megbecsülését. Lady Gaga ehhez tökéletesen hasonló módon jár el, amikor a hírnevéből adódó előnyöket mások javára fordítja, bizonyítva ezzel is, hogy a popkultúra nem puszta olcsó szórakozás. Bár elitista körökben kétségbe vonták, többféle értelemben is alkalmas arra, hogy szellemi tőkét hozzon létre.

Ha tehát figyelünk arra, hogy Hawking és Gaga mire használja a tudását/felkészültségét (azon túl, amit elsődlegesen művelnek), akkor észlelhetjük, hogy a hírnév tényleg nem az, aminek látszik. Lehet kezdeni vele valamit – azon a ponton, ahol az imázs visszatér a realitásba.