Hídszerepet szeretne betölteni

A hírt Jozef Novacki nuncius úr közölte velem Pozsonyban, bevallom váratlanul ért, hogy a pápa őszentsége engem nevezett ki erre a komoly posztra. Óriási megtiszteltetés s egyben felelősség is, közöltem is a nuncius úrral, hogy én nem igazán érzem alkalmasnak magam erre, mert soha nem voltak ilyen ambícióim, mindig is kisvárosi, falusi plébános voltam. Huszonnyolc évig a magyar ajkú vidéken szolgáltam. Pozsonyi származású vagyok, édesanyám lozornói szlovák, nagyapám pozsonyi német volt, de magyarokat is találni a családban. Igazi békebeli pressburger családban nőttem fel, ilyen értelemben sose volt gond beilleszkednem a magyar környezetbe sem, sőt, amikor Dunacsúnyban teljesítettem szolgálatot, még horvát és német híveim is voltak.

Sose voltak tehát nyelvi korlátai?

Kezdetben igen, mert az ómamától csak konyhanyelven tanultam meg magyarul, de lassacskán elsajátítottam a nyelvet és megszerettem a magyarokat.

Kulturálisan, érzelmileg mennyire kötődik a magyarsághoz?

A híveim által. Viszont korán meghalt édesapámtól is sokat kaptam, ő mindig is csak pozitív értelemben beszélt a magyarságról. Eddigi szolgálatom során sose tapasztaltam ilyen értelemben nézeteltérést, konfliktust szolgálati helyeimen a hívők körében.

Mit gondol, miért éppen önre esett a pápa választása?

Úgy gondolom kompromisszum született, hogy engem javasoltak, a Szentatya a javaslatot elfogadta, valószínűleg szükségük volt egy olyan papra, aki képes lesz a szlovákokkal és a magyarokkal is párbeszédet folytatni. Egyfajta hídszerepet, közvetítő szerepet töltenék be. A kompromisszum jó, s ezt nem érzem elvtelen kompromiszszumnak, mert építő jellegű. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy vannak olyan kiváló kollégáim, akik méltán alkalmasak lettek volna e posztra.

Új posztján elsődleges feladata a magyar ajkú hívek pasztorációja lesz. Lesznek-e egyéb, speciális tennivalói?

Sokol érsek úr még nem konkretizálta az egyéb feladatokat, ez majd a felszentelésem után válik időszerűvé, de a nuncius úr már elárulta, hogy a Szentatya szándéka szerint elsősorban a szentségek kiszolgálása az alapvető feladatom a magyar hívők körében. A felszentelésre a nagyszombati székesegyházban kerül sor, május 2-án, délután 3 órakor. Egyébként az én kinevezésem nem nóvum, Tóth Domonkos atya, püspök úr az elődöm, az ő munkáját is folytatnom kell. A Pozsony-nagyszombati Főegyházmegye lesz a működési területem, egészen Nagykürtösig.

Mit tart nagyon fontosnak a jövőben?

Püspöki jelszavam: Cum corde videre! Vagyis szívvel látni, figyelni. Az emberekkel, a hívekkel nemcsak pragmatikus, racionális szempontok szerint, hanem egyfajta lelki támaszként, gondozóként is törődni kell velük. Paptársaimmal, az egyházi szervezetekkel sokat kell majd találkoznom, megbeszélni a mindennapi teendőket. Számítok számos kiváló kollégámra, akik majd szakmailag is segítenek munkámban.

Az ön kinevezését sokan az önálló szlovákiai magyar püspökség létrehozására irányuló törekvések egyik pozitív láncszemeként értékelik, egyfajta előbbre lépésként az úton. Miként vélekedik erről?

Bevallom, nemcsak az én véleményem, hanem például olyan köztiszteletben álló papok, mint például Burián László esperes úré is az, hogy jelen pillanatban és helyzetben ez a kérés és kérdés nem reális. Ugyanis nálunk sokan összekeverik a katolikus és a református egyház helyzetét. Két teljesen különböző helyzetről van viszont szó. Református testvéreinknél kilencven százalékban magyar hívőkről beszélhetünk. A katolikus egyházon belül Szlovákiában ez másképpen van. Nézzük csak például Párkányt. Itt kilencezer katolikusból körülbelül 2500 szlovák nyelvű és nemzetiségű. Komáromban, Érsekújvárban szintén nem homogén a hívők nemzetiségi aránya. Nagyon kevert az arány egyes püspökségen belül is. Nem lenne szerencsés, ha lenne egy kimondottan magyar püspök, bár akkor a magyar hívek úgymond hozzá tartoznának, de mi lenne a többiekkel a magyar püspökségen belül? Tudjuk, hogy sok esetben amúgy is kiéleződött a viszony a magyar és szlovák hívek között... Mindig azt mondom, ha hidat építünk, mint például a párkányit, akkor azt nem lehet egyszerre felépíteni. Fokozatosan, egymás felé közeledve, egymást megértve kell odáig jutnunk, hogy az az egyház javát is szolgálja, az emberek közt pedig Krisztus szeretete legyen főleg az összekötő kapocs.

Azt viszont az egyház is elismeri, hogy a saját anyanyelven való hitéletgyakorlás alapvet# jog, s az itteni magyarságnak egy saját püspök kinevezése érzelmileg is óriási pluszt, köt#dést jelentene...

Ezt nem vitatom, de hadd említsek egy példát: vasárnaponként itt misézek magyarul Párkányban, kéthetente pedig Piliscsabán szlovákul tartok misét, mert ott senki sincs, aki anyanyelven szolgálatot tarthatna. Lényeg, hogy mindenkinek segíthessek, nemzetiségtől, anyanyelvtől függetlenül. A konkrét igényeket, gondokat a mindennapokban kell megoldani. Főképp keresztény szempontból, az egyház integritását is figyelembe véve.

A komáromi imanapon ön celebrálja majd a szentmisét?

Van egy kis gond, mert az imanap május 2-ára esik, s nekem épp akkor lesz a felszentelésem Nagyszombatban. Egyszerre két helyen nem tudok lenni, áttenni az imanapot a következő vasárnapra nem nagyon lehet, de ez szervezés kérdése is, addigra ez gondolom megoldódik. Véletlen időpontütközésről van szó.

Mit szól a Rózsahegyi Katolikus Egyetem szándékáról, hogy az Esztergomi Hittudományi Főiskolával karöltve magyar nyelvű hittanár szakos képzés beindítását tervezik a létesülő kihelyezett részlegen a 2004-2005-ös tanévtől?

Nagyszerű dolognak tartom és teljes erőmmel támogatom. A mostani posztomból kifolyólag is tudok ebben segíteni.

Mit üzen a magyar híveknek?

Szeretném megköszönni a bizalmukat. Sok helyen működtem: Bussán, Ipolyvisken, Párkányban, Komáromban, Ekecsen, Dunacsúnyban, Érsekújvárott, még a szlovák Hodrusbányán is. A magyar hívektől szeretetet, barátságot, őszinteséget kaptam. Csak a hálámat fejezhetem ki, mert testvéries hívekre találtam. A múlt rendszerben például volt egy időszak, hogy fizetést se kaptam, s akkor, noha szlovák közegben szolgáltam Hodrusbányán, mégis ekecsi magyar híveim láttak el sokszor és támogattak. A hodrusai szlovák hívek azóta is jóban vannak az ekecsi hívekkel. Azt hiszem, ez az út járható.