Híd-MKP vita az egészségügy kérdéseiről

Több mint kétezer orvos felmondott, nagy részük nem vonta vissza felmondását. A kormány a nagy állami kórházak jelentős részében veszélyhelyzetet hirdetett ki. Mielőtt elemezni kezdenénk, hogy ki ezért a felelős, hogyan juthattunk el ide s főként mi a megoldás, egy kérdés, ami talán a leginkább érdekli a közvéleményt. Veszélyben forog a páciensek élete?

Németh Gabriella (NG): Bizonyára mindannyian tudjuk és érezzük, hogy Szlovákiában nagyon komoly a helyzet. Az MKP részben megérti az orvosok hozzáállását, de itt most már nem arról van szó, hogy mennyire jogos ez a tiltakozás, hanem a betegek, rászorultak egészségéről, életéről.
Életek forognak veszélyben? NG: Mivel a Pozsony megyei önkormányzatnál is az egészségügy az én hatáskörömbe tartozik, intenzív egyeztetések folynak a minisztérium és a megyei tisztiorvosok között, a körzeti hivatalok biztonsági tanácsa is ülésezik, akik általában aktuális információkkal és feladatokkal látják el az érintett kórházak igazgatóit, hogy az emberek egészsége és élete ne forogjon veszélyben.

Képviselő úr, veszélyben forog a páciensek élete?
Bastrnák Tibor (BT): A kormány legutóbbi döntése után nem forog veszélyben az emberek élete és egészsége sem, hiszen végül a szükségállapot kihirdetésére - mely nem egy örömteli pillanat - pontosan azért volt szükség, hogy december elsejétől mindenki megkapja azt az egészségügyi ellátást, amit az ország nyújtani tud. Szerintem semmiféle fennakadások nem várhatóak december 1-je után az egészségügyi ellátásban.

Miért alakulhatott ki ez a helyzet? Ki a felelős?
NG: Ez egy nagyon összetett probléma, ugyanis az egészségügy áldatlan helyzete nem új keletű, erről már régen folynak viták. Az egészségügy alulfinanszírozott, az oda juttatott összegeket sem hatékonyan használták fel. Elsősorban itt keresendő a probléma eredete. Ezen feltétlenül változtatni kell. Nagyon bízom benne, hogy az orvosok átértékelik döntéseiket és a páciensekágyánálmaradnak. BT: Örülök annak, hogy az MKP is változtatott az eddigi álláspontján. Nemrég olvastam pontosan az alelnök asszony írását, amely arról szólt, hogy mennyire támogatják az orvosok kezdeményezését. A kezdeményezés egyébként az elején jogos volt, habár a négy feltételből egy az elejétől kezdve megkérdőjelezhető volt. Oda, ahova most jutottunk, az orvosok szakszervezetének vezetői a felelősök. Egyértelműen. Zsarolták a kormányt, hiszen először csak a transzformációról voltak hajlandóak tárgyalni, több hónapos tárgyalás után elérték, amit akartak, ezek után pedig átlépve a másik két problémát, ami megoldódik vagy fokozatosan megoldható, a tárgyalások a béreknél elakadtak. Akkor, amikor a kormány ebben a nehéz gazdasági helyzetben van, amikor az egész ország, Európa, sőt a világ azt keresi, hogyan lehetne átvészelni ezt a nehéz időszakot, akkor nem a kompromisszum felé hajlanak az orvosok, hanem megpróbálnak tovább zsarolni, úgy, hogy a betegeket tartják túszként. És nem az orvosokról beszélek, hiszen tudjuk, hogy több mint 16 ezer orvos van ebben az országban, hanem az orvosok szakszervezetéről, a kórházi orvosok egy szűk csoportjának a szakszervezetéről beszélek. Felháborító számomra, hogy most a kormány által felajánlott 300 eurós bércsomag nem elég nekik. Innentől kezdve bármi negatívum történne az egészségügyben, azért ők a felelősök, senki más.

Kevés ez a 300 euró?
NG: Reagálni szeretnék a képviselő úr első mondatára, amiben azt állította, hogy az MKP megváltoztatta a véleményét. Mi nem változtattunk az álláspontunkon. Korábban is azt mondtuk a kormány tevékenységének egyéves értékelése kapcsán, hogy a transzformáció rendben van, de meg kell teremteni ennek az alapfeltételeit, hogy az adósságmentesített kórházak ne halmozzanak fel további adósságokat. Egyik dolog az átalakítás, a másik, hogy az erre nyújtott pénzösszegeket hatékonyan használják fel. Ezt kell elsősorban elvégezni ahhoz, hogy a transzformációra sor kerülhessen. A járható útnak azt tartanám, amelyen az egészségügyi dolgozók és a nővérek indultak el, ugyanis tárgyalóasztalnál keresték és találták meg a megoldást. Az orvos-szakszervezetnek is ezen az úton kellene továbbhaladnia. A harmadik téma a 300 eurós emelés. Ehhez tudni kell, hogy Szlovákiában nagyon sokan dolgoznak minimálbérért, ami nem sokkal több, mint ez a 300 euró. Ha ebből a szemszögből közelítjük meg a problémát, akkor igenis ez egy jelentős hozzájárulás az orvosok béréhez, de úgy gondolom, hogy ezt a problémát komplex módon kell kezelni, és mindenképpen további tárgyalásokra lesz szükség e téren.

Lehet ezt most komplex módon kezelni, amikor tudjuk, hogy márciusban előrehozott választások lesznek, addig a kormánymégpárszor ülésezik, a parlament a decemberi ülésen kívül már csak egyszer, februárban. Tehát a 300 eurón felül lehet többet adni?

NG: Pillanatnyilag azt kell bebiztosítani, hogy az emberek élete és egészsége ne forogjon kockán, tehát megkapják az őket megillető ellátást. Erre a témakörre a választások után kell majd visszatérni.

Az orvosok azt mondják, kevés a 300 eurós béremelés, illetve különböző más, rendszerátalakító javaslataik vannak. Kevés a 300 euró béremelés, illetve lehetségese még itt valamit átalakítani az alatt a pár hét alatt?

BT:A300 eurós béremelés az a béremelés, amit jelenleg ez a kormány biztosítani tud. Mivel márciusban előrehozott választások lesznek, lehetnénk felelőtlenek, és azt mondhatnánk, hogy nem 700, hanem 1000 eurót adunk, hiszen választásokat akarunk nyerni. A felelősségteljes politizálás viszont arról szól, hogy ugyanazt mondjuk ma, amit tegnap, s amit holnap fogunk mondani. Éppen ezért én nem szeretnék Németh Gabriellával vitatkozni, bár itt van a nyilatkozata előttem, és tudnék belőle idézni, de nem ez a téma. Tehát most ezt a 300 eurót tudjuk adni, ami nagyon méltányos juttatás. Igaz az is, hogy 20 éve nem volt megfelelően kezelve a státusza a kórházi személyzetnek, sem anyagilag, sem erkölcsileg. Ennek ellenére is azt mondom, hogy a 300 euró megfelelő. Főleg úgy, ha megnézzük, hogy az élet más területén mit tudunk adni. A nyugdíjakat kicsit tudjuk emelni, a pedagógusok is kicsit többet fognak kapni. Ennek tükrében látszik, hogy amit az orvosok szakszervezete csinál, az zsarolás.

Mi lehet a kiút, mit kellene tennie a kormányzatnak? Tudjuk, hogy a szükségállapot, amit a kormány hirdetett ki, 90 napig tarthat.

BT: A kormányzat megtette, amit lehetett. Bebiztosította, hogy akut veszély nincs. December 1-je után is működnek a kórházak. A miniszter úr azt ígéri, hogy a kórházak legalább felében meg fog szűnni a szükségállapot, hiszen folyamatosan írták alá az orvosok a kormány által előkészített memorandumot, és ezután tovább kell tárgyalni nemcsak az orvosokkal, hanem az egészségügyi dolgozók széles palettájával. De ezt is teszi a kormány. December 1-től az Általános Egészségbiztosító a kórházak szövetségével aláírt egy megállapodást, mely szerint 7,5 százalékkal növelik a ráfordított költséget. Tehát látjuk azt, hogy ez a kormány az élet számos területén teszi a dolgát. Tovább kell tárgyalni, s biztos, hogy a következő kormánynak is tovább kell majd tárgyalnia. De nem csak a kórházi orvosokkal. Hiszen a 16 ezer orvosból 2 ezren adták be felmondásukat. De mi lesz a többi orvossal.

Alelnök asszony, mi lehet a kiút?
NG: Több pénzt kell fordítani a kórházak ellátására. Ez természetes, de én úgy látom, hogy a belső mechanizmusok átértékelésével a jelenlegi keretek között is el lehetne érni eredményeket. A pénzek valahol elfolynak. Elég, ha csak arra utalok, hogy az utóbbi időben rohamosan megnövekedtek a gyógyszerárak, ennek tanúi lehetünk mindannyian. Ezek nagyon sok pénzt elvisznek. Továbbá itt van a gyorsmentőszolgálat, amely túldimenzionált, vagy mondhatnám a különböző laboratóriumokat. Tehát itt kellene a forrásokat keresni arra, hogy a ráfordított pénzösszeg hatékonyan kerüljön felhasználásra. A belső elosztást kell átértékelni.

Az orvosok a béremelés mellett főként a kórházak transzformációjának leállítását követelték. Ezt az államfő pár hete megakasztotta. A választások után folytatni kellene a folyamatot?
BT: Nem tartható az az állapot, hogy a nagy kórházak tartozására az állampolgárok 5-7 évente összeadják a pénzüket, és mindig tehermentesítik a kórházakat. Ez hosszú távon nem tartható. Sok minden más mellett a transzformáció - ami nem jelent magánosítást - az egyik olyan lehetőség volt, amivel ezt meg lehetett tenni. Ugyanis a nagy kórházak viszik el a legtöbb pénzt az egészségügyi csomagból. Sok kicsiből sokat össze lehet spórolni, de a pénzt elsősorban a nagy kórházakban kell megfogni. Amikor az orvosok szakszervezete eljött utánunk tárgyalni azzal, hogy nem akarják a transzformációt, akkor azt mondtuk nekik, rendben, megértjük, de mondjatok valamit, hogy hogyan lehet megállítani az adósságok felhalmozódását. Az ő részükről ilyen javaslat nincs.
NG: A transzformáció elindítását nem előzte meg kellő társadalmi vita. Erről többet kellett volna beszélni, be kellett volna kapcsolni az érintetteket, és egy közös javaslat alapján kellett volna nekifogni. Az átalakítás formája következő tárgyalások témája lesz. De addig erről beszélni, amíg nincs megszabva a konkrét beavatkozások bértarifája, lehetetlen. Az adósságmentesített kórházak ugyanis, ha marad a jelenlegi mechanizmus, a mentesítés utáni naptól újra adósságot fognak termelni.

Magyarán, ha a jelenlegi feltételek mellett részvénytársasággá alakítanák, akkor rövid időn belül tönkremennének?
NG: Nem állítom, de előbbutóbb felhalmozódna az adósság. S hiába mondjuk, hogy nem akarjuk a kórházak privatizációját, könnyen meglehet, hogy a végrehajtó kalapácsa alá kerülhetnek a kórházak. Ezt kell megakadályozni. Először kell meghatározni az alapszabályokat, ami szerint működni fognak, és utána átalakítani a kórházakat. Egyiket a másik nélkül nemlehet megvalósítani.
BT: A társadalmi vita elég régóta zajlik. A gond mindig az, hogy vannak felelőtlen politikusok, akik ezt el akarják vinni olyan síkra, ahogy ezt most is tette az orvosszakszervezet. A kórházak transzformációját nem szabad leállítani. De abban igazuk van a kórházaknak, hogy eznemlehet magánosítás.

Most pedig állandó rovatunk következik, vagyis egyik vendég kérdez a másiktól. Előbb Németh Gabriella.
NG: Köztudott, hogy Dél-Szlovákia kórházhálózata nem megfelelő. Konkrétan a Párkány környékiekre gondolok. Több mint hetven kilométert kell utazniuk az érsekújvári kórházba, míg az esztergomi kórház ott van a Duna túloldalán. Miért nem történt a határmenti kórházak kihasználása területén előrelépés? Mikorra várható eredmény?
BT: A kérdésből is kiderült, hogy nem egész Dél-Szlovákiáról van szó, hanem egy konkrét régióról. Akérdés jogos, de ezt a kérdést európai uniós politikusoknak kellene feltenni, például Bauer Edit képviselőasszonynak. Magyarországon teljesen más elszámolási rendszer működik, mindig ezen akad meg a történet. A tárgyalások folynak, valószínűleg az uniós jogszabályoknak kellene megváltozniuk.

Bastrnák Tibor kérdése.
BT: Kellemesen meglepődtem azon, hogy az alelnök asszony véleménye változott. Kíváncsi lennék, mi késztette a véleménye megváltoztatására? Vagyis már nem vetik el a transzformációt, már nem állnak ki teljesen az orvosok mellett, amit én nagyon pozitívnak tartok.
NG: Én nem beszélnék véleményváltozásról, hiszen eleve sosem vetettük el a transzformációt, csak meg kell teremteni ennek feltételeit. Nem változott az MKP véleménye e téren. Az orvosok jogos vagynemteljesen jogos követeléseit tárgyalóasztalnál kell megoldani.

(Megjegyzés: A stódióbeszélgetés e héten szerdán folyt.)