Hiba volt elutasítani az OKS-t

Mintha a Jóisten felügyelte volna a választásokat... Somogyi Tibor felvételeEgy héttel a választások után még mindig tart a jobboldali pártok győzelme feletti optimista hangulat. Ön is annyira jónak tartja a választási eredményeket?

Örülök az eredményeknek, optimista vagyok a következő négy év tekintetében, de nagyon markáns változást az 1998-as választási eredményhez képest nem látok. Inkább azt mondanám, hogy hihetetlenül nagy szerencséje volt Szlovákiának abban a tekintetben, hogy mind a Szlovák Nemzeti Párt, mind a HZDS kettéoszlott, aminek következtében a HZDS szavazóinak aránya jelentősen csökkent, a nemzeti pártok pedig nem jutottak be a parlamentbe. Ha viszont ezen pártok szavazóinak arányát összeadjuk, akkor láthatjuk, hogy Szlovákia választópolgárainak véleménye nem változott meg alapvetően.

Tehát a jónak mondható választási eredmény nem alapvető társadalmi változások eredménye?

Úgy van; ha az előbb elmondottakhoz hozzávesszük, hogy a HZDS-től elbitangolt szavazók nagy része a Smerre adta le voksát, mely európai mértékkel mérve korántsem standard párt, akkor látjuk, hogy nagy változás nem történt. Az eredmény inkább egy deus ex machinának köszönhető, mintha a Jóisten felügyelte volna a választásokat; mindenesetre jó hír Szlovákiának, hogy a négy jobbközép párt képes kormányt alakítani. Kérdés, hogy ezzel az ölükbe hullott ajándékkal hogyan tudnak majd élni a következő négy évben.

A kommunista párt eredményéről mi a véleménye?

Nem nagyon lepett meg, várható volt, ugyanis tizenkét év alatt a nem kommunista baloldal képtelen volt egy karakteres baloldali pártot megteremteni. A belső harcok felemésztették ezeket a szociáldemokratának látszani akaró pártokat, elvesztették a baloldali érzelmű szavazók bizalmát, és ez egyértelműen a kommunisták bázisát erősítette. Nem hiszem azonban, hogy sok vizet zavarnak majd az új parlamentben. Ha a baloldali pártok helyét sikerül elfoglalnia valamelyik pártnak, mondjuk a Smernek, akkor a kommunisták számára a jelenlegi eredmény jelenti majd pályafutásuk csúcsát.

Hogyan értékeli a választási kampányt; összehasonlítva a szomszédos országokban lezajlott kampányokkal, milyen volt a szlovákiai?

Egy visszafogott választási kampánynak lehettünk szemtanúi, a közvéleményt nem hiszterizálták a pártok. Szerencsére hiányzott belőle az utóbbi időszak valamennyi választására jellemző felfokozott érzelmi jelleg. A magyarországi és csehországi választási kampánnyal összehasonlítva a szlovákiai pártok kimondottan kulturált kampány folytattak. Ami Magyarországon, a választások előtti egy hónapban zajlott, az számomra mérhetetlenül visszataszító volt, és nagyon emlékeztetett a korábbi szlovákiai választási kampányokra. Valamit tehát mégiscsak fejlődtünk.

Tagja volt a kampány tisztaságára felügyelő Fair Play szervezet etikai bizottságának. Eredményesnek tartja a szervezet tevékenységét?

A Fair Play bizottság létezését nem akarom értékelni, azok a panaszok, melyek hozzánk érkeztek, melyekre reagálnunk kellett, jogos panaszok voltak ugyan, de nem szóltak olyan brutális túlkapásokról, amelyekre én számítottam. A szervezet tevékenysége érdekes kísérlet volt, de alapjában véve nem befolyásolta sem a kampányt, sem a választások kimenetelét. A bizottság nem is akart az erkölcscsősz szerepében tetszelegni. Jó, hogy volt ilyen, de nem hiszem, hogy ennek köszönhetően volt visszafogott a kampány.

Az alakuló koalíció 78 képviselő támogatását élvezi a parlamentben – elég lesz ez a kormányzáshoz, vagy a kormánypárti képviselők száma az előző periódushoz hasonlóan most is lassan lemorzsolódik majd?

Most is elképzelhető a kormánypárti képviselők számának csökkenése, de ha a kormányalakító pártok élni tudnak a helyzet adta lehetőséggel, akkor akár ki is bírhatják a következő négy évet. Ez az időszak Szlovákia számára a rendszerváltozás utáni korszak talán legfontosabb időszaka lesz, most dől el a NATO- és európai uniós tagságunk sorsa. Ha Szlovákia bekerül ebbe a két szervezetbe, akkor az ország demokratizációja már szinte visszafordíthatatlanná válik. Négy év múlva, bármi történik is, nem lesz akkora tétje a választásoknak, mint amekkora most vagy négy évvel ezelőtt volt. Azt hiszem azonban, hogy mind a négy kormányalakító pártnak nagyon nagy önfegyelemre, önmérsékletre és kompromisszumkészségre lesz szüksége ahhoz, hogy a következő négy évben megmaradjon a koalíció.

A választási eredmény ugyan összeboronálta ezt a négy pártot, szinte konfliktusmentesnek tűnik viszonyuk, viszont tudjuk, hogy nem volt ez mindig így. Melyik jelenleg látens konfliktust tartja a legveszélyesebbnek a koalícióra nézve?

Nem vagyok politológus, hogy ezt a kérdést mérvadóan megválaszoljam, de egyszerű, mezei választópolgárként úgy gondolom, hogy ha ki tudnak dolgozni egy reformminimumot, amit konzekvensen végrehajtanak, akkor a rejtett ellentétek nem fogják veszélyeztetni a kormányzati együttműködést.

Az MKP lesz a kormánykoalíció második legerősebb pártja, ennek köszönhetően elméletileg járna neki a parlament elnöki posztja. Sokan azt mondják, erre még nem felkészült a szlovák társadalom.

Valóban vannak, akik így vélekednek. Viszont létezik olyan szlovák vélemény is, hogy Bugár Béla és az MKP hibát követett el, amikor nem ragaszkodott eléggé a parlament elnöki posztjához. Ezzel ugyanis át lehetett volna lépni egy újabb Rubicont, be lehetett volna bizonyítani, hogy a szlovák demokratikus pártok és a magyar párt között olyan kapcsolat van, ami lehetővé teszi, hogy Szlovákia parlamentjének elnöke magyar nemzetiségű politikus legyen, és ezt a közvélemény is elfogadja. Mindkét vélemény elég súlyos, elég erős, nem merném eldönteni, melyik áll szilárdabb lábakon, nekem mégis inkább a második tetszik jobban. Nagy lehetőség állt az MKP előtt – főleg ha Bugár Béla parlamenti elnöksége sikeres lenne – ahhoz, hogy a szlovák–magyar kapcsolatokban egy új fejezet nyílhasson. Nem egészen értem az MKP óvatosságát, visszafogottságát ebben a kérdésben. Talán az a legnagyobb problémám a magyar párttal, hogy hiányzik a fantázia a politizálásukból. A fantáziának, a bátorságnak nem szabad a politikai életből sem hiányoznia, kicsit előre és kicsit merészebben kellett volna gondolkodniuk. Magyar nemzetiségű parlamenti elnök olyan precedens lett volna, amit természetesen sokan nehezen nyeltek volna le, de Szlovákia tekintélyét nagy mértékben növelte volna.

Mi okozta önnek a legnagyobb csalódást a választásokkal kapcsolatban?

Sajnálom, hogy az MKP nem tudott megegyezni a Polgári Konzervatív Párt (OKS) képviselőivel, és nem vette fel néhányukat a jelöltlistájára. A mai szlovák értelmiségi elit tagjait juttathatta volna be a parlamentbe; nem ismerte fel ennek szimbolikus jelentőségét, nem látta be, hogy ennek hatása, hozománya jóval meghaladta volna azt a látszólagos veszteséget, hogy esetleg egy-két magyar képviselővel kevesebb lett volna a parlamentben. Sajnálom, hogy az OKS képviselők lehetséges helyét olyan magyar képviselők foglalták el, akikről elképzelhető, hogy meg sem szólalnak majd a törvényhozásban, vagy legfeljebb csak bólogatni fognak; olyanok, akikről feltételezhető, hogy csak a párt legfelsőbb vezetésével való közeli ismeretségüknek köszönhetik jelölésüket. Jó lenne, ha ezt a gyanút az MKP megcáfolná. Úgy látom, hogy a párt vezetői ez esetben rövid távon gondolkoztak, kisstílű szatócspolitikát folytattak, aminek következtében stratégiai hibát követtek el. Hatalmas lehetőséget szalasztottak el, hosszú távon új alapokat teremthettek volna a szlovák–magyar kapcsolatok további fejlődéséhez.

Milyen eredményt vár el a következő négy év kormányzati politikájától?

Elégedett lennék, ha 2006-ig bekerülnénk a NATO-ba és az EU-ba, ha az MKP kormányzati szerepének is köszönhetően a magyar kártyával akkor már nem lehetne játszani, és főleg azzal, ha a szlovák belpolitika annyira konszolidálódna, hogy a 2006-os választásoknak már nem lenne igazi tétje.