Harmónia a Harmonyban

Játékos vizsgálatSomogyi Tibor felvételei– A családban tapasztaltuk, meny-nyire fontos, hogy a beteg gyermek időben kerüljön szakorvoshoz. Azt szerettük volna, hogy úgy, mint a mi kislányunk, a lehető legtöbb gyermek megfelelő, korszerű és hatékony kezelésben részesüljön, s nyerje vissza egészségét. Azt akartuk, hogy a rehabilitációs központ ne csupán gyógyintézet legyen, hanem olyan átmeneti otthon, amelyben a kis betegek és szüleik jól éreznék magukat. Be akartuk bizonyítani, hogy a gyakorlatok ugyan fájdalmat okoznak a kicsiknek, ám a hangulatos környezet, a szeretetteljes légkör mégis örömtelivé teheti a gyógyulás folyamatát – elevenítette fel a több mint tíz évvel ezelőtti elképzeléseit az operaénekes, majd elégedetten megjegyezte: – Nem volt egyszerű, de megvalósítottuk álmunkat.

A pozsonyi Harmony rehabilitációs központban elsősorban a világszerte elismert cseh származású müncheni orvosprofesszor módszerével kezelik a mozgássérült, a gyermekagy-bénulásos, a balesetet szenvedett gyerekeket, ám gyógyulásukat segíti a villany- és lézerkezelés, a magnetoterápia, az akupunktúra, az oxigénterápia, a masszázs és a szauna, a víz alatti torna, valamint a vízgyógyászati kúrák széles skálája.

– Kezdettől azon voltunk, hogy a legkorszerűbb módszerekkel kezeljük a rászorulókat – mondta Alojz Halás mérnök, a non-profit Harmony központ igazgatója. De mint minden hazai egészségügyi intézetet, az övékét sem kerülik el az anyagi gondok. Az egészségbiztosítók egyre kevesebb szolgáltatást rendelnek meg, bizonyos kezelésekért nem fizetnek. Mert való igaz, a Harmonyban nem csak alapellátásban részesítik a betegeket, a szolgáltatások 30 százaléka a többletet képezi. Viszont ennek a „luxusnak” köszönhető, hogy sok kis beteg „megússza” a tolókocsit, a maradandó károsodást. – Az egészségbiztosítóktól származó anyagiakból nem sokra mennénk, a műszervásárlás, a korszerűsítés, a szakmai továbbképzés anyagi terheit alapítványi pénzből biztosítjuk. Úgy gazdálkodunk, hogy ne kelljen a szülőktől támogatást kérnünk, miközben a kicsik mégis komplex kezelésben részesüljenek. Bizonyított tény, hogy csak így érhető el a hatékony gyógyulás – hangsúlyozta az igazgató.

A lepusztult óvodából több mint 2,5 milliós költséggel átépített központ minden zugát kis rendelővé, tornateremmé alakították, s így naponta több mint 100 gyerek kezelése vált lehetővé. Mivel országos intézetként működik a Harmony, 1996-ban, szintén alapítványi pénzből, ráépítéssel a tetőtérben húsz lakó számára hét összkomfortos lakrészt alakítottak ki. A szállásért fejenként a valós költségek felét, konyhahasználattal napi 150 koronát kérnek csupán, az étkezésről a beutaltak gondoskodnak. A vidékről érkezők öt napot töltenek a központban, ennyi idő kell a gyógytorna egyes fogásainak elsajátításához. A kezelés iránt nagy az érdeklődés, 2003 áprilisáig a Harmonyban telt ház van.

Dr. Monika Klenková készségesen beszélt az intézetben folyó munkáról. – Orvosként számos továbbképzésen, többek között a müncheni Kindercentrumban sajátítottam el a Vojta-módszert, a rehabilitációs nővérek csehországi és hazai kurzusokon tanulták. Azon kívül, hogy gyógytornáztatják a kis betegeket, a szüleiket megtanítják a szükséges gyakorlatokra. Mert tulajdonképpen a szülő válik gyermeke gyógytornászává, a siker kulcsa a napi legalább négyszeri tornásztatás – hangsúlyozta.

Annak ellenére, hogy a központ idén ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját, sok kis beteg késve kerül szakorvoshoz. Gyakran nem is a gyermekgyógyász veszi észre a rendellenességet, hanem a szülő. Mert a baba viselkedése, mozgása eltér elsőszülött, vagy akár az ismerősök csemetéjétől.

Láthattuk, hallhattuk, a gyógytorna egyes fogásaira, főleg a csecsemők, sírással reagálnak. Nem is azért, mert könyökük, lábuk, válluk „tekerése”, nyomkodása fájdalmas, inkább azért, mert korlátozzák természetes mozgásukat, illetve kellemetlen testhelyzetben tartják őket. – A sikításuk, sírásuk sem lágyíthatja meg a szívünket, nem enyhülhet a nyomás sem. A szülőknek is azt hangsúlyozzuk, keménynek kell maradniuk, az engedménynek a gyerek látná a kárát – magyarázta meggyőződéssel az orvosnő, miközben benyitottunk az egyik tornaterembe. – A terhesség vége felé fertőzést kaptam, a lányom oxigénhiányosan született. Inkubátorban volt ugyan, de háromhetes korában a biztonság kedvéért ellátogattunk a Harmonyba. A Vojta-módszernek köszönhetően némi késéssel, de lábra állt. A sikert két év kemény munka, napi négyszeri tornásztatás előzte meg. Követtük a rehabilitációs nővér tanácsait, hol én, hol a párom végeztette vele a nyakatekert gyakorlatokat, gyakran nemcsak a lányunk, hanem vele együtt mi is sírtunk. A játszmát még nem nyertük meg, arcizmainak merevsége lazításra szorul. Itt helyben foglalkozik vele a logopédus. Bízunk a sikerben és türelmesek vagyunk – mesélte a kislány elégedett édesanyja.

– Peti farszüléssel jött a világra, miközben kézsérülést szenvedett. Az orvosok ugyan mondtak valamit, de arról elfelejtettek tájékoztatni, hogy jobb keze béna. Kéthetes volt, amikor a Harmonyban próbáltam szerencsét. Kemény volt az eltelt egy év, de fellélegezhettünk, kis kezét rendeltetésszerűen használja. Ennek ellenére játékos formában tovább gyakorolunk, kisfiam észre sem veszi hogy a golyók szedése, a labdázás nem csak szórakozás. Jelenleg hátizmainak erősítése miatt kell tornásztatni, nehogy elferdüljön a gerince. Hiába ordítasz, nem menekülsz – közölte a visítozó csöppséggel.

A gerincferdülés Klenková orvosnő szerint az ülő életmód átka. Sajnos, a gyermekek zöme naphosszat ülni kényszerül, előbb az oviban, aztán a iskolában, sőt, a szülők is azt szeretnék, ha odahaza sem ugrálnának. Alig járnak a játszóterekre, inkább a tévé, számítógép előtt múlatják az időt. – Nyakunkon az ünnepek, ezért azt ajánlom a szülőknek, ha már nem tudják elparancsolni gyermekeiket a képernyő elől, kényszerítsék őket arra, hogy fekve, fejüket alátámasztva nézzék. Ügyeljenek arra is, hogy gyakran változtassák testhelyzetüket – javasolta. A szakorvos pontosan tudja mit, miért mond: egyre több egészséges óvodásnál, kisiskolásnál súlyos gerincferdülést diagnosztizál.

A medencében nem csak úszni, tornászni is kell A Harmony dolgozói számára természetes többletfeladat a továbbképzés, (a gyógytornászok fejenkénti kb. 200 ezer koronás költséget alapítványi pénzből fedezték), de miközben élvezik az elért sikereket, tapasztalataikat, tudásukat szeretnék átadni a kórházakban dolgozó társaiknak. – Jó volna, ha az ország minden kórházának rehabilitációs osztályán a rászorulókat a Vojta-módszerrel kezelnék, megelőzve állapotuk romlását, a súlyos szövődmények kialakulását. Sajnos, annak ellenére, hogy a főorvosok elengedik őket, a tanfolyam megszakításokkal 8 hétig tart, előfordul, hogy a fiatalok megfutamodnak. Nincs bennük akarat. Számomra érthetetlen, hogy míg Kelet- és Közép Szlovákiából rengetegen vállalják az út fáradalmait, Dél-Szlovákiából alig van jelentkező. Bár a dunaszerdahelyi kórház rehabilitációs orvosnője két nővért is bejelentett a továbbképző kurzusra, feladták. Pedig a régióban is sok a segítségre szoruló egészségkárosodott csecsemő.

Az orvosnő készségéről tanúskodik az is, hogy a néhány hetes újszülötteket azonnal megvizsgálja és késedelem nélkül előírja a szükséges kezelést. – Minél korábban kezdjük el a kis beteg gyógytornásztatását, vetjük be a korszerű kúrákat, műszereket, annál nagyobb a gyógyulási esélye. Ennél fontosabb feladatatunk aligha lehet. És szebb sem.