Hadüzenet a politikai korrektségnek

A Smer-kongresszus egyik üzenete volt, hogy a kormánypárt és annak vezetője le akar számolni a politikai korrektséggel. Robert Fico ezzel felsorakozott Orbán Viktor magyar miniszterelnök mellé, aki már évek óta a politikailag korrekt beszéd kiirtásán dolgozik. „Nevükön kell neveznünk a dolgokat” – jelentette ki Fico. „2017-ben a Smer leszámol a politikai korrektséggel. A nyílt beszéd, a következetes baloldali politika és a konkrét eredmények, ez az a politika, amivel foglalkoznunk kell.” Orbán Viktor is hasonlóan nyilatkozik, a politikai korrektséget a liberális politikusokról ránk maradt felesleges finomkodásnak tartja. Fennáll azonban a veszély, hogy a közbeszédben részt vevők átesnek a ló túlsó oldalára. „Ez a veszély minden olyan társadalomban fennáll, ahol egy mozgalom vagy politikai irányzat, vagy akár egy személy meg tudja lovagolni a polkorrektség ostorozását” – mondja Paár Ádám, a Méltányosság politikai elemzőközpont munkatársa. Ficóval nem ért egyet jelenlegi koalíciós partnere, a Híd sem. „Én nem ezt a vonalat képviselem, és a Híd esetében nem tudom elképzelni ezt a populista irányt” – mondta lapunknak Solymos László, a párt alelnöke. Az ellenzéknek tömör véleménye van Ficóról és a PC-beszédről. „Elsősorban a Smerrel kell végezni” – válaszolta lapunknak Richard Sulík, az SaS elnöke arra a kérdésre, hogy valóban véget kell-e vetni a politikailag korrekt beszédnek. Trump köpönyegéből bújnak elő Donald Trump elnökké választásával véget ért a politikai korrektség időszaka, és ezt a szlogent már Robert Fico szlovák és Orbán Viktor magyar kormányfő is átvette. De tulajdonképpen minek is üzentek hadat a „brüsszeli ellenzék” miniszterelnökei? Ugyanazt jelenti a PC vagy „píszí” az Egyesült Államokban, mint Közép-Európában? Egy videomegosztókon 2015-ben virálissá vált videofelvételen a Yale Egyetem kampusza előtt fiatal egyetemisták ordítoztak professzorukkal. Nem azért, mert nem értettek egyet valamilyen tananyaggal kapcsolatos, vagy politikai dologban. A hisztérikus kiabálásba torkolló konfliktus oka egyszerűen az volt, hogy a kampusz vezetője nem teremtett számukra „safe space-t”, egy olyan biztonságos teret, amiben nem kell találkozniuk más véleményekkel, vitával, vagy olyan kifejezésekkel, melyek esetleg sérthetik őket. Olyan teret, ami fontosabb a szólásszabadságnál, és bármilyen eszközzel meg lehet védeni. A fenti eset tipikus példája annak, hogyan kreáltak az Egyesült Államokban egy alapvetően jóindulatú társadalmi-politikai fogalomból, a polkorrektségből egy abnormális, olykor bizarr helyzeteket teremtő érdekérvényesítési eszközt. Olyat, melynek a társadalmi jelenségekre érzékenyen reagáló South Park kultikus rajzfilmsorozat egy egész évadot szentelt, és mely nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy az USA új elnökét Donald Trumpnak hívják – ugyanis épp Trump hirdetett harcot a fogalom ellen, felrúgva annak minden vélt vagy valós szabályát kampányában. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"259183","attributes":{"alt":"Trump rámutat a dolgokra","author":"South Park","class":"media-image","height":"288","title":"Trump rámutat a dolgokra","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]  Európai gyökerek A politikai korrektség (political correctness, PC) fogalma ugyanakkor Európában eredetileg egész mást jelentett, mikor a 20. század második felében elterjedt. A 40-es és 50-es évek baloldali politikai szubkultúrán belüli vitáihoz kötődik, eredetileg semmi köze sem volt etnikumhoz, nemhez, vagy épp szexuális hovatartozáshoz. „Nyelvezet, nyelven keresztüli önmeghatározás volt a korszak szocialista szubkultúrájában. A lényege az volt, hogy a politikailag korrekt nyelven keresztül határolódtak el a humanista eszményhez ragaszkodó nyugat-európai szocialisták a közép-kelet-európai kommunista pártoktól, illetve a Szovjetuniótól, ahol a pártérdek mindent felülírt” – magyarázza Paár Ádám, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa.  A fogalom a 70-es években kezdett el karriert befutni, felkapta a média és a nyugati értelmiség. Ekkor már jelentésváltozáson ment keresztül, olyan nyelvezetet, politikát, viselkedést illetve gondolkodást jelentett, mely igyekszik minimalizálni az egyes csoportokkal szembeni bántó vagy sértő kifejezések használatát. „Hogy mi számít bántónak vagy sértőnek, nagymértékben kultúrafüggő is” – magyarázza Paár, hozzátéve, ez a PC egyik nagy problémája. Az Egyesült Államokban a néger szó bántó, Latin-Amerikában azonban, ahol a társadalom minden értelemben sokkal színesebb, nincs negatív felhangja. De ilyen Amerikában az indián szó is, melyet sérelmeznek az őslakosok – Közép-Európában eközben Gojko Mitic westernjeinek köszönhetően az indián szó köré kifejezetten pozitív kultusz épült. A PC Közép-Európában A mai értelemben vett PC Közép-Európában a rendszerváltás után a liberális értelmiségnek köszönhetően terjedt el szélesebb körben. A probléma ugyanakkor a pártállami rendszerből kiszabadult társadalmakban a fogalom értelmezése volt. „A politikába visszatér a történelem, és bizonyos értelemben a liberalizmus és a demokrácia konfliktusa” – magyarázta Paár Ádám. Elmondása szerint a liberalizmus eszménye a szabadság, a demokráciáé pedig az egyenlőség. Az egyenlőség fogalmának szintén több értelmezési tartománya van, az egyik pedig az egyenlő bánásmódhoz való jog. Itt alakul ki az a bizonyos konfliktus. Bár a mi felfogásunkban a demokrácia és a liberalizmus értékei egymást feltételezik, a PC azonban valamilyen módon különbséget tesz egyes társadalmi csoportok között, előnyben részesít egyeseket, még ha méltányossággal, kiegyenlítő szándékkal is. A vasfüggöny leomlása után nagyon sokan nem értették teljesen, mit jelent a politikai korrektség fogalma, és azt sem, mikor alkalmazható és mikor nem. „Egy szűk liberális baloldali csoport elkezdte nyakló nélkül használni, amivel nem segítették elő, hogy a szociálisan hátrányos rétegek, például a roma népesség valóban egyenlőnek érezze magát” – véli Paár. Hozzáteszi, hogy a PC legnagyobb problémája, hogy inkább a szétválasztásban segít, mintsem a kohézió kialakításában. Ráadásul baloldalról is lehet kritizálni, ugyanis a gazdasági szerkezetből adódó anyagi egyenlőtlenségekre a PC nem kínál megoldást. Paár szerint akik a PC-t támadják, azt érzékelik, hogy megbontja a közösség egységét. Ráadásul egyesek nyugati ideológiai-kulturális behatolást is feltételeznek körülötte, ami meglehetősen általánosító vélekedés. Közép-Európa kommunista rendszerektől frissen megszabadult társadalmait Paár szerint nagyon könnyű megszólítani azzal, hogy vannak olyan jelszavak, illetve programok, melyek veszélyeztetik a közösség egységét. „Az egységérzet nagyon fontos érték ezekben a társadalmakban, melyeket a történelem során nagyon sokszor fenyegettek. Nyugat-Európában ezt valószínűleg nem érzékelik” – magyarázta az elemző. Szerinte mikor Robert Fico szlovák kormányfő a politikai korrektséget szidalmazza, az nem azt jelenti, hogy a szlovák társadalom alapjában véve kirekesztő vagy idegenellenes. Inkább arról, hogy Szlovákiának más volt a történelemhez való viszonya az elmúlt századokban, mint Nagy-Britanniának, amely gyarmatbirodalom volt, bevándorlás-célország, és volt alkalma megismerkedni más, távoli kultúrákkal – és megtanulta kezelni őket, és a kulturális eltéréseket.  Közép- és Kelet-Európában azonban Paár szerint a PC-ellenesség kapcsán semmiképpen sem szabad szem elől téveszteni a kollektív szociálpszichológiai szálat, amit Nyugaton hajlamosak alábecsülni. A ló másik oldala Annak persze fennáll a veszélye, hogy a közbeszédben átesnek a ló másik oldalára a politikai korrektség elleni harccal. „Ez a veszély minden olyan társadalomban fennáll, ahol egy mozgalom vagy politikai irányzat, vagy akár egy személy meg tudja lovagolni a polkorrektség ostorozását. Látni kell, hogy ez a kifejezés mára annyira az értékét vesztette, hogy nagyon sokan nem a jó szándékot látják bele. A politikai korrektség egy jóhiszemű, a különbségeket kiegyenlíteni kívánó programként keletkezett Nyugat-Európában és az USA-ban, aztán viszont önjáróvá vált” – mondja Paár megemlítve a bevezetőben említett „safe space-mániát”, melyek épp az akadémiai közeg fő attribútumát, a nézetek, vélemények ütköztetését kezdte ki.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"259184","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"240","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] „Szlovákiában, Magyarországon, vagy épp Oroszországban látják ezeket a dolgokat, és felmerül bennük, mi a szabadság abban, hogy az emberek az egyetemeken – az ő szempontjukból nézve – hisztiznek a biztonságos területek miatt” – vélekedik. Hozzáteszi: bizonyára sok országban létrejönnek olyan mozgalmak, melyek a politikai korrektséget próbálják majd diabolizálni, ha épp nincs más mondandójuk a választópolgárok számára. Hogyan használjuk A megoldás az elemző szerint csak az lehet, hogy megtanuljuk használni a politikai korrektséget. „Ha úgy tetszik, ki kéne dolgozni egy illemkódexet: mi az ami szükséges, és nem sérti a többség, sem a védeni kívánt kisebbség érdekeit, ám nem lép túl azon a határon, melyen túl már kontraproduktív, sőt, veszélyes” – teszi hozzá. Korábban, egy-másfél évtizede a közép-kelet-európai kormányfők igyekeztek megfelelni a nyugati mintáknak, akár politikai hitelességük miatt, akár mimikriből. „Azt gondolom, hogy most egy ellenhullám van, most a kulturális elkülönülés dominál a nyugati mintáktól” – mondja Paár Ádám. Szerinte Fico legutóbbi kijelentései értelmezhetők úgy, hogy ennek a hullámnak az éllovasa akar lenni, versenyben Orbán Viktorral.  Végleg kiveszhet a PC a közbeszédből? Paár szerint a politikai korrektség fogalma azért nem teljesen veszett ügy. „Olyan pártokra lenne szükség, melyek képesek a PC-t összeegyeztetni a gazdasági szerkezetből fakadó egyenlőtlenségek csökkentésével. Ezek lennének igazi ellenfelei a PC-ellen háborút hirdető politikusoknak.”  (lpj, fm)