Filozopterek az irodalomban 5.

Alkossatok remekműveket, biztatták hajdanában a különböző rendű és rangú párt- és állami hivatalnokok a tollnokokat. Könynyű azt mondani, felelhetjük erre. Minden magára valamit is adó író, természetesen, remekműveket akar alkotni. Ez néha sikerül is neki. Meglehetősen ritkán. Meg aztán, mi az, hogy remekmű? Mitől remek mű a remekmű? Zavaros ügy, nem akarok belegabalyodni.

Szerintem Móricz Zsigmond A török és a tehenek című versikéje remekmű. Meg néhány regénye és novellája is. Mégis, regényeinek nagyobbik hányada kitűnő olvasmány ugyan, de nem remekmű. A török és a tehenek akkor is remekmű lenne, ha az író semmi egyebet nem írt volna. Az irodalomtörténet-írás azonban nem tartaná őt számon legnagyobbjaink között.

Szerintem a Légy jó mindhalálig is remekmű. Molnár Ferenc regénye, A Pál utcai fiúk is. Mégsem emlegetjük ezeket a regényeket egy sorban a Kivilágos kivirradtiggal, a Pacsirtával, az Iszonnyal vagy az Iskola a határonnal. Hiába remekművek, valami mintha mégsem lenne rendben körülöttük. Mándy Iván prózájáról sem a Csutak és a szürke ló jut elsőnek eszünkbe. Ezek a regények afféle Nemecsekek, közlegények a remekművek között.

Ifjúsági regények, mondjuk, s ebben van valami leminősítés. De tényleg „csak” ifjúsági regények? Jó, akkor mondjuk azt, hogy az ifjúságnak szóló regények. Nos, én ebben sem vagyok biztos. Jó, akkor mondjuk azt, hogy nem olyan komoly és súlyos művek, mint a Tündérkert vagy az Egy polgár vallomásai. Az, hogy nem komoly művek, nem igaz. Arról pedig nincs tudomásom, hogy az irodalomtörténészek súlyra mérnék az irodalmat. Tehát, hogy A Pál utcai fiúk az 10 kilogramm irodalom, az Iszony pedig 60.

Akkor hát mi a baj velük? Nagy a gyanúm, hogy velük nincs semmi baj. Velünk van baj. Na nem a laikus, mezei olvasókkal. Ők sosem az irodalomtörténészek szemével olvasnak. Hanem velünk, filozopterekkel van baj. Mi az irodalom több ezer éves történetét hajlamosak vagyunk mindig valamilyen ideológiai vagy tudományos elgondolásnak alárendelni. Ami újnak, nem konvencionálisnak látszik, azt nemegyszer túlbecsüljük, csak azért, mert eltér a szokványostól. Márpedig valamely irodalmi mű újszerűsége önmagában még nem szavatolja a minősége tartósságát is. A Pál utcai fiúkban és társaiban nincs szinte semmi regénypoétikai nóvum. Viszont sugárzik belőlük a gyermeki lélek naiv tisztasága. Az, amit felnőtt fejjel sokan röstellni szoktunk, valami keveset azonban mégis megőriztünk belőle. Ezért olvassuk szívesen újra ezeket a könyveket. És talán ennek a sallangmentes, naiv tisztaságnak köszönhető, hogy ezeken a regényeken nem fog az idő. Hogy remekművek.

Bácsi, kérem, akkor én most remekműveket írjak, vagy életművet? Hm. Fogas kérdés ez, fiam.

Grendel Lajos