Felfogásbeli változás kell a politikusok részéről

Szakmai körökben elismert művészként miért döntött úgy, hogy enged a politika csábításának?

Jött egy megkeresés a párt részéről. Húsz éve foglalkozom kultúrával, kultúraszervezéssel, művészeti alkotóként jelen vagyok Szlovákiában és Magyarországon, s azt gondoltam, hogy önmagában ma már az is pozitívum, ha egy pártot érdekel, hogy egy kultúrával foglalkozó embernek mi a véleménye a kultúrpolitikáról. Arra kértek, koordináljam annak a szakmai műhelynek a munkáját, amely előkészíti a program kultúrával foglalkozó részét.



Ha az MKP kereste volna meg egy hasonló feladattal – most vagy a múltban –, azt is elvállalta volna?

Korábban valószínűleg igen, ma más a helyzet. Az Ifjú Szivek egykori igazgatójaként, jelenlegi művészeti vezetőjeként tíz éve állok operatív kapcsolatban a kulturális tárcával, így tapasztalatból tudom, hogyan működnek a finanszírozási mechanizmusok egy állami intézménynél és a civil szférában. Sokféle párt politikusa megfordult a tíz év alatt a tárcánál.



Művészeti vezetőként eddig sok jót nem kapott a politikától, az elmúlt években is különböző apparatcsikokkal kellett harcolnia a társulat irányvonala miatt. Mit vár ettől az együttműködéstől?

Párton kívüliként is mindig szemben találtam magam a politikával. Gyakran előfordult, hogy a munkám nagy részét az foglalta le, hogy a kultúrát megvédjem a politikától. Úgy vélem, ha egy olyan új kultúrpolitikai szemlélettel tudok segíteni egy pártnak, amely arról szól, hogy az állam biztosítja a minőségi munkához szükséges feltételeket, de nem él vele vissza, már hasznos munkát tudtam végezni. A Híd ezt fogja csinálni.



Korábban volt párttag?

Néhány éve egy ideig az MKP tagja voltam, de aktívan nem vettem részt a politikában. Egyébként nem vagyok a Híd tagja, az eddig végzett munkámat inkább szakmai munkának nevezném, mintsem pártmunkának. De nem zárom ki, hogy a közeljövőben belépjek a Hídba.



Nem fél attól, hogy politikai tevékenysége negatívan befolyásolhatja az együttest?

Az együttes nem az enyém, hanem a kulturális minisztériumé, tehát az államé. Ennek alapján negatívan csapódhatna le az együttes életében az is, hogy most a smeres Maďarič a kulturális miniszter.



Magyarán ennél rosszabb már úgysem lehet?

Nem erről van szó. Nem gondolom, hogy az emberek akkor és azért nézik meg az Ifjú Szivek műsorát, mert a pártjuk kormányon van. Volt már olyan MKP-s a kulturális minisztériumban vezető beosztásban, aki nagyon sokat ártott az Ifjú Sziveknek és a szlovákiai magyar kultúrának.



Megcsömörlött az egyes pártok „kultúrembereinek“ hozzáállásától?

Ez ügyben nem pártokban kell gondolkodni. Vannak olyan emberek, akik a politika által olyan helyre kerültek, amihez nem értettek, s érzéketlenül viselkedtek. Az Ifjú Szivek két évvel ezelőtti botránya nem valamilyen pártnak, hanem néhány konkrét politikus negatív beavatkozásának eredménye: magyarnak is, szlováknak is. Noha ez megoldódott, s egy-egy politikus a megmentő pózában tetszeleg, a helyzetet a szakma és a szlovákiai magyar közösség kiállása hozta helyre, s ez nem kis dolog.



Kötődhet a Szivek művészeti vezetője egy párthoz? Kérdem ezt azért is, mert nyár óta, amikor két párt lett, gyakran megfogalmazódik a kritika, hogy ha valaki a Csemadokot vagy más civil szervezetet vezet, ne legyen párttag.

Van egy alapvető különbség: a Csemadok alulról építkező társadalmi szervezet, a Szivek pedig állami táncszínház, zárt intézmény, 25 alkalmazottal, ezek egyike vagyok én. Nem civil szervezet. Leginkább egy színház működéséhez tudnám hasonlítani.



A Híd kulturális programjának visszatérő gondolata, hogy a különböző tanácsadó és egyéb minisztériumi szervek szakmai alapon, párt- és ideológiai beavatkozások nélkül jöjjenek létre. Ezt az elvet az elmúlt 20 évben számtalanszor megfogalmazták, mégsem sikerült megvalósítani.

Felfogásbeli változás kell a politikusok részéről. A kultúrát lehet, de nem illik és nem is szabad politikai célokra felhasználni. Igen, ezt megannyi párt és politikus számtalanszor megfogalmazta, de amikor valaki beviszi a politikát a kulturális életbe, vagy döntésekbe, azzal gyakorlatilag arcul is csapja. Ez nemcsak nálam elvi kérdés, hanem azoknál a szakembereknél is, akikkel a Híd kulturális programját létrehoztuk.



És mi a garancia arra, hogy 2010-től a politikusok „megvilágosodnak“? Hiszen a következő választások után is nagyrészt azok a politikusok maradnak a küzdőtéren, akik eddig is agyonpolitizálták az ilyen rendszerek működését.

Ezt természetesen törvénnyel szabályozni nem lehet. Mint már említettem, felfogásbeli változás kell. Ha egy politikus komolyan gondolja a művészetről, az ország kulturális életéről, vagy az egyetemes magyar kultúráról hangoztatott véleményét, ezt meg kell tennie. Normális körülmények között a politikus érdeke, hogy szakmai alapokon szülessenek a döntések, már csak azért is, hogy azokat meg tudja védeni – akár politikailag is.



Miben különbözik a Híd programjának kulturális része az MKP-étől?

A cél ugyanaz, az eszközök mások. Valószínűleg az MKP is azt szeretné, hogy a szlovákiai magyarság meg tudja őrizni nyelvét, kultúráját, identitását. A Híd programja egy országnak íródott. Kisebbségi programunknak három alappillére van: a kultúra, a nyelvhasználat és az oktatás – ez a három eszköz szükséges ahhoz, hogy Szlovákiában magyarként élhessünk. Ennek mindenki számára, a többség és a kisebbség számára is fontosnak kell lennie. Az MKP programja lehet, hogy nagy ívű, hosszú távú, viszont általánosságokban megfogalmazott megoldásokról szól. A Híd azonnali és konkrét megoldásokat kínál.



Kulturális téren melyek azok a legfontosabb prioritások, ahol lépni kell?

A kisebbségi kultúrát a többségi társadalom egyfajta másodrangú kultúrának tekinti. Ha abból indulunk ki, hogy Európában fontos minden nemzet, minden kisebbség kultúrájának megmaradása, akkor el kell érnünk, hogy a szlovákoknak is érdeke legyen a kisebbségi kultúrák fejlődése, megmaradása. Erről szól programunkban a kisebbségi kultúra finanszírozásáról szóló törvény, amelyet már most a szlovákok közül is többen támogatni tudnak.



Jelenleg is működik pénzelosztó rendszer, igaz, nem szabályozza törvény.

A kisebbségi kultúrára fordított pénzzel nemcsak az a baj, hogy kevés, hanem hogy nem mindig jut célba, s ebben nemcsak a kormányzat és a finanszírozási rendszer a hibás, hanem az is, ahogyan mi, a kisebbség ezeket a pénzeket felhasználjuk. A szlovákiai magyar kultúra terén óriási hangsúlyeltolódás van a rendezvényszervezés és az ezeken fellépő alkotóközösségek támogatásában. Ha azok az alkotóműhelyek, amelyek rendszeresen ápolják kulturális értékeinket, alkotnak, közösséget teremtenek, de nem tudnak megfelelő támogatáshoz jutni, hogyan nyújtsanak megfelelő teljesítményt a számukra szervezett rendezvényeken? A mai finanszírozási rendszer számon kérhetősége nem megfelelő. Májusban sikerült Martoson két úgynevezett országos rendezvényt 300 méterre egymás mellett megszervezni egy időben. Lehetünk ennyire nagyvonalúak?



Mert ez nincs ellenőrizve?

A hiányosságoknak nincs következménye. Természetesen, nem kell, hogy az állam ellenőrizze a színvonalat, de ha elvárjuk azt, hogy szakmai döntés alapján kerüljön ki az összeg a felhasználóhoz, akkor az is elvárható, hogy ugyanez a szakmai összetételű bizottság meg tudjon hozni olyan döntést is akár, hogy „na, ezt így még egyszer ne“. Mindezt kultúránk érdekében. Vannak olyan rendezvények, ahol két nap alatt eltapsolnak két-három millió koronát. Az Ifjú Szivek évi költségvetési támogatása 200 ezer euró (6 millió korona), abból 70-80 rendezvényt valósítunk meg 25 alkalmazottal Tornalján vagy éppen New Yorkban. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem kell támogatni a rendezvényeket. De lehet úgy támogatni egy fesztivált, hogy közben az állam kötelezi a szervezőt új alkotások születésére. Az európai hírű Budapesti Tavaszi Fesztivál például így működik. Az új művek, új darabok születése nincs ösztönözve.



A Híd bírálói azt vetik a párt szemére, hogy önként adja fel magyar identitását.

Nem attól lesz a szlovákiai magyarságnak közösségi identitástudata, hogy egy pártra szavaz, mert az nagyon szomorú lenne. Sokkal inkább az eddig elmondottakból kellene fakadnia. Számon kérik a Hídon, hogy megbontja a magyar egységet, miközben 300 méterre rendezünk két országos fesztivált egy időben. Milyen egység ez? Az az egység, amelyhez nem csatlakozhatnak mások, számomra elfogadhatatlan. Azt is számon kérik, hogy együttműködünk a szlovákokkal, de kérdem én, az MKP programjából hogyan fog megvalósulni akár egy betű is, ha nem működik együtt a szlovákokkal? Minden szónak parlamenti többséget kell találni. Érthető, hogy a politikusok be-beszólnak egymásnak, vitatkoznak, de sokszor el sem tudják képzelni, társadalmi szinten milyen károkat okoznak azzal, hogy másokat leárulóznak. Honnan veszi magának valaki a bátorságot, hogy megmondja, ki itt a jó magyar, s ki nem?



Vagyis ön szerint óvatosabban kellene bánni a szavakkal, mert mély sebeket lehet velük okozni.

Igen. Az a helyzet, amely a szlovák–magyar viszonyt most jellemzi, a többi között ilyen durva, megfontolatlan kijelentések miatt van. Nem lenne jó, ha a magyar–magyar viszony is olyanná fajulna, mint a szlovák–magyar.