„Felelősek vagyunk az országért”

Tagadhatatlan, megvan a pikantériája annak, hogy egy szlovákiai magyar kerül a diplomácia, mondjuk így, második szintjére. Somogyi Tibor felvételeSoha nem volt még az MKP-nak a szlovák külügyminisztérium vezetésében embere. Milyen nagyon konkrét hasznot hozhat ez a szlovákiai magyarságnak?

Ez az időszak Európa újraegyesítéséről szól, a folyamatot a kormányban Csáky Pál miniszterelnök-helyettes koordinálja, a végrehajtás viszont a külügyminisztériumé, mind az Európai Unió, mind a NATO irányába. Az MKP-nak személyemen keresztül adatik meg a lehetőség arra, hogy ebben a végrehajtásban aktívabban részt vegyen, mint az elmúlt négy évben. Kormánytagságunk külügyi dimenziója felerősíti azt a trendet, amelyet az MKP utolsó kongresszusán a párt elnöke, Bugár Béla megszabott: mi felelősnek érezzük magunkat ezért az országért, szervesen alakítani kívánjuk Szlovákia jövőjét, erős, de integrált kisebbség szeretnénk lenni. Emellett meg kell jeleníteni saját érdekeinket is, a szlovákiai magyar identitás megőrzésének feltételeit javítani kell. Ebből a pozícióból nemzetköziesíteni lehet azokat a kérdéseket, amelyek minket aggasztanak, mint például a magyarság fogyása. Természetesen a külügyi államtitkári posztnak megvannak a nehézségei is.

Melyek ezek?

A szlovák–magyar kapcsolatokra gondolok, különösen azokra a kérdésekre, amelyek a mai napig nyitottak. A kormánykoalíció úgy döntött, a Beneš-dekrétumok kérdése négy évig nem lesz téma, viszont marad a kedvezménytörvény, amelynek megoldása nagyon fontos számunkra. Eduard Kukan külügyminiszter úr megszabta a két államtitkár hatásköreit. A szlovák–magyar kapcsolatokat, ezen belül a kedvezménytörvényt nem én kaptam. Viszont óriásiak a szlovákiai magyarok elvárásai, hogy a kérdés úgy rendeződjön, hogy a két ország kapcsolata ne romoljon, ugyanakkor a támogatás megmaradjon.

Nem lett volna kelepce, ha ön kapta volna a szlovák–magyar kapcsolatokat illetve a kedvezménytörvényt? Hiszen önnek a szlovák álláspontot kellett volna képviselnie, amely teljesen egyértelmű: semmiben nem engedni.

Az MKP kormánypozíciójából és az én posztomból is az következik, hogy a szlovák álláspontot alakítsuk olyanná, amely a szlovákiai állampolgároknak, tehát az itteni magyaroknak is megfelel. Ha a támogatás megmarad, csak a juttatás formája változik, mérlegelni kell ezt a kompromisszumot. Elfogadhatatlan viszont, hogy a támogatások megszűnjenek. Az én felelősségem az, hogy a külügyminisztérium álláspontja velünk, az MKP-val mint a koalíció tagjával közösen alakuljon, adott esetben személyemen keresztül.

Önhöz tartoznak a nemzetközi jogi kérdések, így a Beneš-dekrétumok is. Bár ez a kérdés négy évig tabutéma, ám a nemzetközi helyzet bármikor változhat. Ez is egy kicsit kelepcének tűnik.

Nem tartom nagy kelepcének, ha ez a kérdés is nemzetköziesül, ez általában segíti két ország ilyen jellegű konfliktusának kezelését. A kilencvenes évek elején, Szlovákia létrejötte idején az akkori szlovák kormányzatok ódzkodtak attól, hogy nemzetközivé tegyék az ilyen jellegű vitákat, mert – érzésem szerint – féltek a nemzetközi közvéleménytől. Ez időközben változott, elsősorban a Bős–Nagymaros per miatt; az utóbbi időben a kedvezménytörvénynél sem fordult a nemzetközi közvélemény mindenben a magyar kormány álláspontja felé, a szlovák kabinet is találhatott támaszt az egyes, Európa Tanácstól vagy az EBESZ-től származó véleményekben, tehát ilyen szempontból a Beneš-dekrétumok nemzetköziesítése nem kelepce. De, ismétlem, nem Pozsony fogja megnyitni ezt a kérdést, és igényelni megtárgyalását.

Bár ez a szlovákiai gyakorlatban szokatlan, Eduard Kukan külügyminiszter bejelentette, a két államtitkár közül az első Ivan Korčok, a második ön. Számítani lehetett arra, hogy azokban a minisztériumokban, ahol a miniszter és az egyik államtitkár egy pártból kerül ki, a másik államtitkár el lesz szigetelve.

Azt hiszem, ez tényleg így van. Szinte íratlan törvény, hogy a miniszter statutáris képviselője az lesz, aki azonos pártból érkezik. Az más kérdés, hogy én itt nem csak az MKP-t képviselem, a magyar párt javaslatára a kormány nevezett ki, ugyanúgy államtitkár vagyok, mint a másik 21 a kormányban. Tagadhatatlan, megvan a pikantériája annak, hogy egy szlovákiai magyar kerül a diplomácia, mondjuk így, második szintjére. A hatáskörök ennek függvényében alakultak ki.

Milyen területek fognak pontosan önhöz tartozni?

A biztonságpolitikai és általános politikai kérdéseket Korčok államtitkár úr látja el, én elsősorban a diplomácia gazdasági vonatkozásaival, valamint az ENSZ-szel, a volt szovjet tagállamokkal és a harmadik világgal foglalkozom. A legfontosabb hozzám tartozó területnek az uniós integráció gazdasági vonatkozását tartom, hiszen az unió három pillére közül éppen az első pillér, a gazdasági együttműködés működik a leginkább. Továbbá az OECD. Fontos tudni, hogy nemcsak mi kapunk támogatásokat a Nyugattól, hanem az OECD-tagságból következően nekünk is támogatnunk kell a fejlődő világot. E támogatási rendszer struktúrája még alakításra szorul. Mindenesetre nem lesz népszerű az a politikus, aki mondjuk jövő nyáron bejelenti, hogy pénzt adunk valamelyik fejlődő országnak, pedig kötelezettségeink alapján meg kell tenni. Emellett, a miniszter ígérete alapján, amint megkapja a külügyminisztérium a külkereskedelmi diplomácia hatáskörét, ez hozzám fog tartozni, ezen belül a szlovák–magyar kereskedelmi kapcsolatok is.

Tudta a miniszter, hogy van magyarigazolványa?

Nem tudom. Nyugodt lelkiismerettel vállalom, hogy van ilyen igazolványom. Erre, a számomra inkább morális, mint jogi jellegű kapcsolatra, amit a magyar parlament nekünk lehetővé tett, identitásom miatt igényt tartottam. De túldimenzionáltan, előítéletekkel közelítik meg a magyarigazolvány kérdését Szlovákiában. Képletesen szólva, ha este hazamegyek, nem a magyarigazolványt viszem az ágyamba, hanem a feleségemet. Ez a kérdés nem több vagy kevesebb annál, ami, ezt a kérdést dedémonizálni kell Szlovákiában.

Hogy látja, milyen lesz az együttműködés a miniszterrel?

Természetesen bízom benne, hogy gyümölcsöző. Munkakapcsolatunknak nagy szerepe lesz abban, hogy sikerüljön eloszlatni azt a Szlovákiában élő tévhitet, hogy a szlovákiai magyarok azzal ébrednek és fekszenek, hogy ártani akarnak Szlovákiának és a szlovákoknak. Másrészt személyem is egyfajta mutatójává válhat annak, lehet-e kisebbségiként érvényesülni a diplomáciában. Eduard Kukan miniszter urat a közvélemény óvatos diplomataként tartja számon. ĺgy azt hiszem, a kiegyensúlyozottabb minisztériumon belüli hatáskörelosztáshoz is némi idő kell.

Beleegyezett a miniszter a konszenzuális álláspontok kialakításába?

Igen, de a puding próbája az evés.

Azt szokták mondani, a külügyminisztérium oroszlánbarlang, ide bejönni csak úgy... Az útvesztőkben elvész az ember.

Nem hiszem, hogy a külügy sokkal nehezebb lenne, mint más minisztérium. És nem jövök be csak úgy, 12 éve politizálok. A nehézségek áthidalásánál számítok az MKP támogatására. Az elmúlt négy év megmutatta, hogy az államtitkárok helyzete nehéz, hiszen a minisztériumot a miniszter vezeti, viszont az elvárások az államtitkárral szemben óriásiak.

A szlovák diplomácia szempontjából teljes sikertörténet jön: november harmadik hetében arról döntenek, hogy felvesznek bennünket a NATO-ba, decemberben ugyanígy az Európai Unióba, 2004 májusa táján bemasírozunk az unióba és a NATO-ba. Tiszta kép, ön jó időben, jó helyre került.

Nem ilyen sima a folyamat. Sikeres szlovákiai népszavazást kell megvalósítani, ami ismerve a költségvetés szigorú intézkedéseit, visszaüthet. Éppen jövő nyárra lehet majd érezni ezeknek a lépéseknek a hatását, gondot okozhat elérni, hogy ötven százalék plusz egy ember elmenjen voksolni, s igennel szavazzon. Az EU csak akkor lesz Szlovákia polgárai számára hasznos intézmény, ha tényleges hasznunk lesz belőle. Ki kell kiharcolnunk, hogy minél jobb pénzügyi konstrukcióval csatlakozhassunk. A másik feladat elérni, hogy minél több beruházó jöjjön az országba, ebben viszont segíteni fog a NATO-tagság elérése is. Ilyen szempontból kisebb fajta bummot várok. Az országnak minél gyorsabban fel kell készülnie a strukturális alapok hatékony kihasználására, hogy a befizettet összegnél jóval több pénzt kapjunk vissza a támogatásokkal.