Ez lehet a legutolsó szalmaszál

Dr. Bajnok István: „Először mindenkinek a hazai lehetőségeket kell maximális mértékben felhasználnia.” Vas Gyula felvételeDoktor úr, miért volt szükség a Segítő Jobb Alapítvány létrehozására?

Köztudott, hogy a rendszerváltást követően – főleg Erdélyből és Kárpátaljából – úgynevezett egészségügyi menekültek tömege érkezett Magyarországra, ott remélve segítséget és gyógyulást. Tulajdonképpen akkor szembesült a széles nyilvánosság azzal az áldatlan helyzettel, amely a romániai egészségügyi intézményekben, gyermekotthonokban uralkodott. Segélyszállítmányok tucatja indult abban az időben Romániába, de egy lelkes orvoscsoport úgy gondolta, többet kell tennie ennél. Ők öten – név szerint Nyikos István, Szedő István, Szőke István, Vadas Tamás és Kalmár László, aki az alapítvány elnöke egyben – létrehozták a Segítő Jobb Alapítványt. Kezdetben kizárólag adományokból tartották fenn magukat, ma már azonban a magyar állam költségvetési forrásból támogatja munkájukat. A betegek többsége, mintegy 80 százaléka még most is Romániából érkezik, 10-15 százaléka pedig Kárpátaljáról. Szlovákiából eddig csupán néhány beteget kezeltek, arányuk egy százalék körüli.

Mi ennek az oka?

Tekintettel arra, hogy a szlovákiai egészségügy a közelmúltig magas színvonalon látta el a betegeket, elenyésző volt azok száma, akik felhasználhatták a Segítő Jobb által felajánlott segítséget. Tudni kell ugyanis, hogy csak olyan betegségek kezelését vállalják, amelyeket az adott országban az otthoni szakemberek anyagi vagy szakmai okok miatt nem tudnak vállalni. Ezek a közlemúltig nagyon specifikus esetek voltak. Sajnos, az utóbbi néhány évben egyértelműen romlott az egészségügy helyzete Szlovákiában, anyagi és ellátottsági szempontból egyaránt. Emiatt nálunk is aktuálissá vált, hogy a Segítő Jobb neve és tevékenysége bekerüljön a köztudatba.

Hogyan lehet kapcsolatba lépni az alapítvánnyal és kik vehetik igénybe segítségét?

Először mindenkinek a hazai lehetőségeket kell maximális mértékben felhasználnia, és ha itthon nincs lehetőség betegsége kezelésére, csak akkor forduljon az alapítványhoz. Ellenkező esetben kérvényét kénytelenek vagyunk elutasítani. A betegeknek nálam kell jelentkezniük, átadva a teljes kórtörténetet, beleértve az eddig elvégzett vizsgálatok és kezelések eredményeit is. Szakorvosokkal konzultálva megállapítjuk, hogy valóban jogos-e a beteg kérése, és ha igen, anyagát továbbítjuk a Segítő Jobb Alapítványhoz. Ott aztán kiválasztják partnerintézményeik, tehát a négy orvosegyetem egyikét – ezek Budapesten, Debrecenben, Pécsett és Szegeden találhatók –, amely az adott szakterületen a legmagasabb színvonalat képviseli. A Segítő Jobb Alapítvány hozzájárul a vizsgálatok, műtétek, gyógyszerek árához, az útiköltséghez, illetve bentlakáshoz, ha szükség van rá. Lehetőségeik nekik is korlátozottak, ezért kell alapos előszűrést végeznünk, hogy valóban a leginkább rászorulók kapják meg a segítséget.

Az eddigi tapasztalatok alapján általában mely betegségek kezeléséhez járul hozzá az alapítvány?

Több olyan rákellenes külföldi gyógyszer van, amelyet Szlovákiában vagy nem is forgalmaznak, vagy az egészségbiztosítók egyáltalán nem járulnak hozzá vásárlásukhoz. Ezek viszont nagyon drága készítmények, ezért sokan anyagi okokból nem jutnak hozzájuk. Számukra az alapítvány partnerintézményeik javaslata alapján – részben vagy teljes mértékben téríti ezeknek a gyógyszereknek az árát. De említhetném az endoprotézisek beültetését, különböző speciális vese-, szív- és szemvizsgálatok, mágnesrezisztenciás vizsgálatok, gyermeksebészeti beavatkozások elvégzését. Saját szakterületemen belül kiemelném szellemileg sérült gyermekek kezelését, akik számára az anyanyelvi közeg rendkívül fontos a gyógyulás szempontjából.

A hazai orvosok mennyire ismerik a Segítő Jobb tevékenységét, nem érzik esetleg presztízsveszteségnek hozzá küldeni páciensüket?

A kérdés második felével kezdeném: az orvos érdeke a beteg felépülése, tehát ha erre helyben nem adottak a lehetőségek, akkor nem szégyen, sőt kötelesség segítséget igénybe venni. Bátran állíthatom, sem a magyar, sem a szlovák kollégák részéről nem tapasztaltam elutasító magatartást, hiszen tudják, hogy nem az ő szakmai munkájuk megkérdőjelezéséről van szó. Az is az igazsághoz tartozik viszont, hogy eddig nemigen tudtak a Segítő Jobbról. Az alapítvány vezetőivel együtt azonban úgy gondoltuk, hogy eljött az idő, amikor Szlovákiának is egyre inkább szüksége van munkájukra. A napokban Komáromban járt dr. Kalmár László, és megbeszéléseket folytatott dr. Ferkó Barnabással, a parlament egészségügyi bizottságának tagjával is. Az elkövetkezőkben több úgynevezett előszűrő központot szeretnénk kialakítani, hogy közelebb kerüljünk a rászorulókhoz. Mindenképpen meg kell még említeni, hogy a Segítő Jobb az orvosok továbbképzéséből is kiveszi részét. Évente két-háromhetes tanfolyamot biztosít fiatal szakorvosok részére az egyetemi klinikákon.

Doktor úr, aki a fentieket elolvasva úgy érzi, hogy számára a Segítő Jobb jelenti a végső reményt, hol jelentkezhet?

Várható, hogy az elkövetkezőkben sokan ki szeretnék használni ezt a lehetőséget, de még egyszer hangsúlyozom, csak indokolt esetben tegyék, mivel az alapítvány anyagi és műszaki lehetőségei is korlátozottak. Arra kérnék mindenkit, hogy csak azért, mert elégedetlen a körzeti vagy szakorvosával, még ne forduljon hozzánk. Azt is el szeretném mondani, hogy a magyarországi kezelés ajánlása, illetve elutasítása nem egy ember döntése, hanem az adott szakterületen tevékenykedő orvoscsoporté. Érdeklődni pedig reggel 8-tól délután 2-ig a következő telefonszámokon lehet: 035/7713 223 (58-as mellék), 0905/512 214.