Eszter fájó hagyatéka

Eszter, a történet főhőse ötvenévesen is vonzó, előkelő nő, aki Nunuval, távoli rokonával, a ház mindenesével, élete közvetlen szemtanújával festői környezetben él egy ódon, Balaton-parti villában. Mint fenyő és gyöngy – elválaszthatatlanok. Napjaik nyugalomban telnek, bár túl sokat már egyikük sem vár az élettől. Egy nap aztán táviratot kapnak, amelyben Eszter régi szerelme, Lajos jelzi érkezését. Húsz év után egyetlen napra jön, hogy rendezzék dolgaikat. Lajos, a hűtlen szélhámos most sem ismer lehetetlent, tényekkel és cselekedeteivel egyformán képes hazudni. – Azt hittem, vértezve vagyok az emléke ellen – mondja Eszter, nem sokkal a nagy találkozás előtt, miközben régi, titkos vágyait próbálja leküzdeni, sérelmei pedig reményeivel viaskodnak. Bűnök és tartozások, mulasztások és követelések felkavaró története a film, olyan sebeké, amelyeket nem gyógyít az idő.

„Érdekes, igen. Ötvenöt éves fejjel itt ülök, mint kezdő filmrendező, miközben sem kezdőnek, sem filmrendezőnek nem érzem magam – szól Sipos József. – Filmkészítő vagyok, aki szeretne valamit közvetíteni sok ember felé. Ez az életem. Szeretnék elmondani, megmutatni valamit másoknak, kikapcsolni őket a hétköznapokból, hiszen a filmek nemcsak a szakértőknek és az ínyenceknek készülnek. Egy film akkor éri el a célját, ha sok nézőhöz jut el, és mond is nekik valamit, vagy akár másfél órára megváltoztatja az életüket. A gyertyák csonkig égnek című tévéfilmet is a mi cégünk készítette, annak egyenes következménye az Eszter hagyatéka. Egyébként nem volt könnyű megszerezni a jogokat, egy olasz hölgy kezében volt a négy-öt évre szóló opció. Nagy szerencsénkre, mi pont akkor jelentkeztünk, hogy szeretnénk megfilmesíteni a regényt, amikor lejárt az elővételi jog, és horribilis összegért, százezer dollárért meg is vettük. Utána kezdtem el gondolkozni, hogy kivel kellene megcsinálni a filmet. Családi cégünk van, a feleségemmel visszük évek óta. Ő a külföldi ügyeket viszi, én az itthoniakat. Andersen életéről forgattam mesefilmet, Leonardo életéről dokumentum-játékfilmet, amely több díjat is nyert, de őszintén mondom: az Eszter hagyatékát nem én akartam rendezni. Sok emberrel beszéltem erről, s mivel egy hónap alatt többször is elolvastam a könyvet, szinte kívülről tudtam az egészet, konkrét elképzelésem volt a filmről. Minden rendező más gondolatokkal jött, míg aztán a producer Sipos József úgy döntött, hogy mindazt az érzést, amelyet a könyv kihozott, felszínre emelt belőle, a leginkább ő tudná közvetíteni. Kaptam is biztatást sok helyről, hogy rendezzem meg én, így döntöttem: a legtisztességesebb megoldás az lesz, ha nem mások pénzéből, hanem a sajátunkból vágunk bele.”

Jól gondolkozott Sipos József: a szerepekre olyan színészeket keresett, akikben ott lakik a figura. Tudja ugyanis, hogy vannak jó színészek, akik bárki bőrébe bele tudnak bújni, de mindig hiányozni fog az alakításukból valami, pár gondolat, néhány érzés, amely nélkül a figura nem az, aki.

„Nem ismertem minden színészt személyesen. Én ebben a szakmában magányos farkasként küzdök az elemekkel, aztán vagy átjutok a viharon, vagy nem. Ebben a helyzetben nagyon eltökélt voltam. Minden szereplőt megnéztem néhány filmben, mielőtt döntöttem volna. Az Esztert alakító Nagy-Kálózy Esztert is láttam az utolsó két-három szerepében. Törékeny, finom lelkű színésznő. Jött a válogatásra egy kis táskával a hóna alatt. Nagyon aranyos kiszólásai voltak. Pici kutyám megrágta a könyvet, nem egy másikat, hanem ezt az egyet. Ettől függetlenül mindig mindenhova ezt vittem magammal, és Eszter is ezt vette a kezébe. Mi történt vele? – kérdezte. A kiskutyám megrágta, mondtam. Ha megkapom a szerepet, én is megrágom – felelte. Nagyon aranyos volt. Ahogy felolvasott a könyvből, nyilvánvaló lett, hogy nem játszhatja más a szerepet. Ha Márai ismerte volna, azt mondja: Róla írtam a könyvet! Minden gesztusát elhiszem, mert minden rezzenése igaz. Ő valóban olyan, mint a történetbeli figura.”

Lajos szerepét, Eszter régi szerelmét, aki gonosz soha nem volt, csak folyton hazudott, akinek stílusa és menazsérja van, akinek komoly betegsége soha nem volt, mert nem fog rajta az idő, Cserhalmi György kapta.

„Egy étteremben találkoztunk – meséli Sipos József. – Nézett rám a nagy barna szemeivel, hogy mit akarok tőle. Figyelmeztettek, hogy nehéz eset, igényes, erős, válogatós, meg hogy majd rám telepszik, és egy ponton túl már semmi közöm nem lesz a filmhez. Elmondtam neki, milyen elképzeléseim vannak a történetről, hogy én sokkal többet gondolok bele, mint ami az első pillanatban látszik, és hogy szeretném, ha ennek lenne más olvasata is, mert ez örökérvényű történet. Bár 1939-ben játszódik. Márai mégsem beszél benne a háború előszeléről. Gyuri felállt és csak annyit mondott: Benne vagyok. Számomra már ez győzelem volt. Egy mások szerint nehezen kezelhető egyéniséget is sikerült megnyernem a filmhez.”

Nunu szerepében Törőcsik Mari nyújt rendkívüli alakítást.

„Vele is szerencsém volt. Fábri Zoltánt személyesen ismertem, a fia gyerekkori barátom. Én nem tanultam hivatalosan a filmes szakmát, de Zoli bácsival nagyon jóban voltam, sokat beszélgettem vele, tanítgatott, láttam, hogyan írja a forgatókönyvet. Végiggondoltan dolgozott, nem improvizált, csak amit a pillanat adott. Nem olyan rég volt egy Fábri-kiállítás, amelynek én voltam a gazdája, én szereztem rá pénzt, én hoztam az anyagot, és ott beszélgettem először Marival, bár kisfiúként ismertem őt Zoli bácsitól. Említettem neki az Eszter hagyatékát, elmeséltem, hogyan gondolom a filmet, és akkor mondta, hogy elvállalja a szerepet. A film egyik jelenetében Lajos nem véletlenül kéri meg, hogy ő fotózza le a társaságot a ház előtt. Nem akarja, hogy ott legyen a képen. Zavarja őt, hogy Nunu átlát rajta, minden ténykedését ismeri. Gyönyörű alakítása ez Marinak. Megnyomja a gombot, visszaadja a gépet, és kimegy a képből. Az a nyolc lépés nagyon fontos momentuma a filmnek, még most is végigfut a hátamon a hideg. Nunu szoros szimbiózisban él Eszterrel, és bár az idős asszonyt alázza meg Lajos, ez az első támadása Eszterrel szemben. Ezt az áramütést úgy kapja meg Nunu, és Mari ezt úgy játssza el, hogy szavakkal nem is lehet leírni. Talán mondanom sem kell: Nagy-Kálózy Eszter és Törőcsik Mari között is kölcsönös a tisztelet. Mari nagyon jó színésznőnek tartja Esztert, ő nem tanácsokat adott neki, hanem segített előhívni benne azokat az érzéseket, amelyek kellettek a filmhez. Egy törékeny nőben a világ hatalmas ismerete. Mari annyira leegyszerűsítette már ezt az óriási tudását, hogy a szeme villanásával, egyetlen arcrezdüléssel is képes kifejezni mindent. A külföldiek, akik már látták a filmet, azt mondták: Ha ez a nő nem magyar, akkor világhírű színésznő. Mindent tudott a könyvről, ugyanakkor azt is pontosan látta, hogy ő mit akar a figurával, és nem is változtatott rajta. Cserhalmi más. Ő improvizatív alkat. És nem akart negatív figurát játszani. Szerinte Lajos sem egy abszolút ellenszenves alak, neki is van egy igazsága. Márai is úgy írta meg őt, hogy nyitva hagyott néhány döntést. Hogy szélhámos, hogy gazember, abban mindenki egyetért, de azon is el kell gondolkozni, hogy ebben a házban, amelyet most elvesz Esztertől, abban a nő testvérének, az ő egykori feleségének is része van. Az örökségének egy része. Gyuriban ez azonnal felmerült. Bizonyos fokig fel akarta menteni Lajost. Szerinte vannak emberek, akik nem szándékosan gonoszak. Vagy a levelei mögött, amelyeket Eszternek írt, mi az igazság? Ez a történet attól is szép, hogy tele van talánnyal. Cserhalmi alakítása pedig attól olyan színes, hogy el tudja hitetni velünk, hogy a kedves mosoly mögött egy igazi svihák lakozik.”

És itt, ezen a ponton kapcsolódik Sipos József szerint a film a mai életünkhöz. Amennyire bonyolult a világ körülöttünk, annyira bonyolult az igazság megítélése is. Annyiféle nézőpont van ugyanis. És kinek az igazsága az igazság? Mert azt sem mindig tudjuk.

„Sokáig úgy tudtuk, a győztesek diktálják az igazságot. Mára kiderült: ha jön egy újabb győztes, az előző igazságot hazugságnak kiáltják. Márai Sándor legnagyobb írói érdeme ebben a történetben az, hogy nem mond ki semmit. Az olvasóra, a nézőre bízza, hogy hol az igazság. Van, aki azt mondja: bolond ez az Eszter, ilyen nincs, hogy valaki csak úgy odaadja a házát. Más vélemény szerint: milyen jó, hogy ezt meg tudja tenni, értékes ember. Van, aki azt kérdezi: miért vette el tőle ez a gazember, miért tette tönkre őt? Másvalaki úgy gondolja: nem tette tönkre, ez járt neki, odajött és elvette tőle. Én a titkokat akartam meghagyni. A történet, a figurák titkait.”

Eszter nagylelkű és hűséges barátját Eperjes Károly, Lajos új társát, Olgát Udvaros Dorottya, nagylányát Hámor Gabriella játssza.

„Eperjestől is tartottam egy kicsit, hogy meg tudom-e győzni, hogy most mást kell alakítania, mint amit megszokott. A művészi szabadságot minden színésznek igyekeztem meghagyni. Eleve úgy választottam meg őket, hogy tudtam, nagyon alkalmasak a szerepre. Eperjesnél az a kis praktika jött be, amit azonnal levett és magas színvonalon tudott képviselni, hogy Tibor szerepében ő Márai, az odaadó, segítőkész férfi, aki egész életében szerelmes Eszterbe, méghozzá úgy, hogy nem kér érte semmit. Eperjes ezt megértette, s mivel nagy színész, az arcával reagálja le, amit Eszter elmesélt. Olga szerepére egyértelműen olyan színészt akartam, aki megfelelő partnere Nagy-Kálózy Eszternek. Udvaros Dorottya kvalitásait nem kell bizonygatnom. Akárcsak Törőcsik Mari és Nagy-Kálózy Eszter, ő is nagyon erős személyiség. Jól képviselte azt az ellenpontot, amelyet Eszterrel szemben éreztetnie kellett. Márai többet elmond Olga külsejéről, viselkedéséről, mint a film, de abban a zárt közegben egy hoszszabb jelenet, úgy érzem, megbillentette volna az egyensúlyt. Ezért döntöttem úgy, hogy rövidítem egy kicsit a szerepet, ezt kérte tőlem a film ritmusa. Zárt, erős vonala van ennek a kamaratörténetnek. Keveset, szinte csak jelzés értékű dolgokat írtam hozzá, hogy ismerjük meg az elején ezt a nyugodt, de nagyon unalmas közeget, amelyben Eszter és Nunu él. Éva szerepére a válogatáson más is szóba jött, de ahogy Hámori Gabriella leült Nagy-Kálózy Eszterrel és egymás szemébe néztek, olyan finom beszélgetés alakult ki köztük, hogy Gózon Franciscóval, a film nagyszerű operatőrével rögtön azt mondtuk: ő az, ő az igazi Éva! A történetbeli Eszter azon a bizonyos napon először találkozik Évával, a testvére, Vilma lányával, aki lehetne akár az ő gyereke is. Ebbe valami nagyon nagy pluszt kellett belevinni, és úgy gondolom, sikerült is. Gabi olyan színésznő, aki azonnal kitalálta a figura hanghordozását, tekintetét. Néha mint egy kígyó figyeli Esztert, máskor meg kimondottan szereti. Az érzelmek kavalkádja van benne. Egy biztos: az apját rajongva imádja, hiszen nincs mindenbe beavatva, a gyűrűről sem tud, csak ki akar törni ebből a körből. Ezt az összetett alakot nagyon szépen meg tudja mutatni Gabi.”

Szép, tiszta, értékes film az Eszter hagyatéka. Rengeteg érzést, gondolatot ébreszt a nézőben. Már nemzetközi híre van. Olaszországban a Cinecitta egykori igazgatója forgalmazza majd, s még nem dőlt el, melyik fesztiválon indul először a versenyben: Sanghajban, Velencében vagy Moszkvában. Sipos József most úgy érzi, producerként is, rendezőként is nagyon kimerítette a forgatás, ezért hosszabb ideig pihenni szeretne. De már azt is tudja: ha az Eszter hagyatéka sikeres lesz a nemzetközi filmpiacon, akkor a következő éveket talán újra Máraival tölti. Az igazit szeretné filmre vinni, de semmiképpen nem magyar produkcióban.