Észak-Koreából importálna kultúrát Héger Rudolf

Héger Rudolf kulturális rendezvények, koncertek hazai szervezője, számos szlovákiai és magyarországi együttest is menedzsel, az oroszországi Alekszandrov együttes kizárólagos képviselője, tíz éve szervezi európai turnéit. Az együttes fellépései után már nemegyszer tiltakoztak, többen ugyanis az orosz propagandagépezet egyik pilléreként tartják számon. Az együttes tavalyi prágai koncertjén néhány polgári aktivista NATO-zászlókat lengetett. Héger az idei parlamenti választásokon a Híd listáján indult független jelöltként; nem jutott be a parlamentbe, s a párttal jelenleg nincs kapcsolatban.

Bugár Béla, a párt elnöke a kampány ideje alatt védte Héger együttműködését az Alekszandrov együttessel. „Héger Rudolf a Száztagú cigányzenekart és sok más előadóművészt is menedzsel. Ez kultúra. Álláspontunk Oroszországgal kapcsolatban egyértelmű” – nyilatkozta Bugár a Denník N napilapnak adott interjúban azzal, hogy véleménye szerint Hégernek is hasonló véleménye van Oroszországról. „Ő ezt csak kultúraként kezeli, ebből él.” Az Alekszandrov együttes a Krím félsziget elcsatolásáról is írt dalt, miután elfoglalták az oroszok, koncertezett is a félszigeten.

Moszkvától Phenjanig

Héger állítja, az orosz együttessel való együttműködés során született az ötlet, hogy felvegye a kapcsolatot az észak-koreaiakkal. „Az együttesnek jó kapcsolatai vannak Észak-Koreával, több alkalommal felléptek ott, így felmerült, megpróbálok az orosz kollégák segítségével hivatalos kérvényt benyújtani a látogatásra az észak-koreai kulturális minisztériumba. A kérvényezés simán ment. Kértek referenciaanyagokat rólam, gondolom, utánanéztek, mivel foglalkozom, esetleg Amerikával vagy más, számukra kellemetlenebb országgal van-e kapcsolatom, s mivel számomra Oroszország a fő célpont, továbbá Magyarország és Csehország, ebből a szempontból sem volt probléma” – mondta érdeklődésünkre Héger.

Öt napra kapott beutazási engedélyt, s mint mondta, látogatására külön figyeltek, hiszen a mobiltelefonját sem kobozták el, mint mindenkitől, aki külföldről érkezik. „Vettem egy kis fényképezőgépet is, mert fényképezni engedéllyel lehet, maximum kitörlik a határon azt, ami nem megfelelő. Az első meglepetés az volt, hogy amikor a minisztérium képviselői megláttak – mert úgy tűnik, hogy a minisztériumnak és az államnak itt komoly szava van –, jeleztek, s a telefonomat is visszakaptam és használhattam. Természetesen csak fotózásra, mert onnan nem lehet telefonálni, ugyanis nincs térerő” – mondta.

Mivel kulturális produkciók európai bemutatását tervezte, közvetlenül a kulturális minisztérium képviselőivel tárgyalt, s mint minden külföldit, az ő lépéseit is figyelemmel kísérték. „Állandó kíséretet kaptam a minisztériumtól, mindenhová csak az ő engedélyükkel és kíséretükkel lehet elmenni. Bármilyen kérdést tettem fel, azonnal telefonáltak, s a harmadik személlyel közölték, mit kérdeztem és milyen választ adhatnak. Minden egyes kérdést. Még azt is, ha megkérdeztem, milyen idő lesz, akkor is telefonáltak, és megkérdezték, mit válaszoljanak. Az első út a két nagy vezér hatalmas monumentális szobrához vezetett, mielőtt még bárhova mentünk is volna, előttük kellett fejet hajtani. Ezek mellett a hatalmas monumentális szobrok mellett kis virágosbódék vannak kis virágcsokrokkal, és mindenkinek kötelező egy csokor virágot venni, és azzal a tiszteletét tenni” – mondta Héger.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"258771","attributes":{"alt":"észak-korea","author":"Héger Rudolf archívuma","class":"media-image","height":"360","title":"Vidám hétköznapok Észak-Koreában","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Meglepte, mennyi energiát, pénzt és igyekezetet fordít az észak-koreai rezsim a kisgyermekek kulturális nevelésére. A produkciót, amelyet Európában is be szeretne mutatni, egy három-négy éves, rendkívül tehetséges gyermekekből álló csoport adja elő, melynek tagjai különböző hangszereken játszanak. „Azt mondtam, hogy épp ez az, ami az itteni nézők érdeklődését is felkeltheti. Természetesen minden a nagy vezér tisztelete jegyében zajlik, mindenhol az ő fényképét látni, megemlékeznek róla. Ebben az iskolában kisgyerekekkel készült felvételt láttam, a színházban is meg volt jelölve a helye, hogy itt ült Kim Dzsong Il, a kis terítővel leterített szék külön tiszteletnek örvend. Körülbelül két-háromszáz gyermek van, külön termekben foglalkoznak azokkal, akik népi hangszereken játszanak. Én minden gyerek arcán örömet és boldogságot láttam. Ők itt szépen töltik a napjaikat, szépen és elegánsan berendezett osztályokban. Elegánsan felöltözve. Annyira helyesen végezték a munkájukat, hogy nem hiszem el, hogy kényszerből tennék. Nem kellene talán Észak-Koreával példálózni, de amit a kultúrával és az iskolarendszerrel kapcsolatban átéltem, az hatalmas példa, s nem hiszem, hogy ez az egész színház lett volna” – állítja Héger.

A kultúrában szerinte nem érezni semmit a diktatúrából, szabadon mozoghatott. „Ha az ember öt napot ott tölt, nem bilincselik meg a kezét. Attól függetlenül, hogy a szállodából nem lehet kimenni, mert mindent csak kísérettel lehet megnézni. De ha nem mentem volna is ki, hova mentem volna? Maximum sétálhattam volna, de nem lehetett. Egész nap, amikor együtt voltunk, bármikor kiszállhattam az autóból, elmehettünk a piacra is, amit élmény volt látni.”

Kultúra és diktatúra

Észak-Korea közismerten a világ legkeményebb diktatúrája, az ország teljes mértékben elszigetelte magát a külvilágtól. Egyedül a fővárosban, Phenjanban élnek bizonyos szinten, vidéken viszont hatalmas a nyomor, az éhínség, máig működnek az országban a sztálini érából elhíresült munkatáborok. Katonai diktatúra, a férfiak 6–7 évet töltenek kötelező katonai szolgálaton. A Kim család 1945-ben vette át a hatalmat, a nagyapa és az apa után már az unoka van hatalmon, aki annyira véreskezű, hogy szemrebbenés nélkül kivégezteti még a közvetlen rokonait is.

Héger szerint a kultúra és a diktatúra valamilyen szinten nem különíthető el, ám állítja, ha idejön egy orosz együttes, az sem fog magyar vagy szlovák népi motívumokkal ötvözött produkciót előadni. „Én a kultúrában nem láttam a diktatúrát. Nem a rezsimet propagálja. Ha egy négyéves gyerek Mozartot játszik, azzal hogyan propagálhatja a rezsimet? Maximum azt, hogy ebben a rezsimben vannak ilyen tehetségek. Mindent mindennel össze lehet kötni, biztos, hogy hatalmas diktatúra van, de ettől függetlenül én a kulturális szférában dolgoztam, kulturális dolgokat láttam, s az példaértékű lehet mindenki számára. Nem vagyok politikus, ezzel kapcsolatban nem tudok véleményt formálni, természetesen azt a politikát, amit ott folytatnak, elítélem, de egy kultúraszervező számára érdekes lehet egy ilyen országból kulturális projektet idehozni” – mondta a koncertszervező.

Az észak-koreai kulturális minisztériummal aláírt egy megállapodást, melynek értelmében 2020-ig szeretne több produkciót elhozni, például az észak-koreai akrobatikus cirkuszt, illetve a tehetséges gyermekek előadását.