Eňa

A mama a helyén ült, a konyhaasztalnál, tenyereit összetette, hüvelykujjaival malmozott. Eňa fölemelte a fedőt, s belenézett a lábasba, forr-e már a víz.

– Mi lesz ebédre? – kérdezte a mama.

– Túrós tészta – mondta Eňa, s leemelte a polcról a sót meg egy csomag tésztát.

A mama felkacagott:

– Túróval vagy anélkül, a lényeg, hogy sok szalonna legyen benne.

– Igen – mondta Eňa.

Sót szórt a forró vízbe, s felbontotta a tésztacsomagot.

– Tésztát csinálsz? – kérdezte a mama csodálkozva.

– Igen – mondta Eňa.

– És milyen tésztát?

– Túrósat – mondta Eňa, és a csomag tartalmát beleszórta a vízbe. Megkeverte a tésztát.

A mama türelmetlenül megismételte:

– Milyen tésztát?

– Túrósat – mondta Eňa.

A mama arca felderült:

– Túróval vagy anélkül, a lényeg, hogy sok szalonna legyen benne.

– Igen – mondta Eňa.

Kivette a hűtőből a szalonnát, a vágódeszkára helyezte, s fölmetélte.

– Szalonnát metélsz? – kérdezte örvendezve a mama. – Ebédre lesz?

Eňa a tűzhelyre tette a kis serpenyőt, meggyújtotta alatta a gázt, s beleszórta a szalonnát.

– Igen – mondta.

A mama egy ideig csöndben maradt. Eňa hallotta, amint hangosan szedi a levegőt. Nem nézett hátra.

– Szalonnaillatot érzek – szólalt meg a mama, s felkacagott: – Szalonna lesz ebédre?

– Igen – mondta Eňa.

Fogta a nagy alumíniumszűrőt, a mosogatóra tette, s leszűrte a tésztát.

A mama megkérdezte:

– Tészta lesz ebédre? És milyen?

– Túrós – mondta Eňa.

A mama összedörzsölte száraz tenyereit.

– Túróval vagy anélkül, a lényeg, hogy sok szalonna legyen benne.

– Igen – mondta Eňa, s visszaöntötte a tésztát a fazékba. Lekapcsolta a gázt a serpenyő alatt. Kivette a hűtőből a túrót, beleforgatta a tésztába. Megkóstolta, megsózta. A mama árgus szemmel figyelte.

– Már főzöd az ebédet? – kérdezte.

– Igen – mondta Eňa.

A mama aggódva rákérdezett:

– És mi lesz ebédre?

– Túrós tészta – mondta Eňa, és tányért vett elő.

A mama felnevetett:

– Túróval vagy anélkül, a lényeg, hogy sok szalonna legyen benne.

– Igen – mondta Eňa.

Tésztát szedett a tányérba, meglocsolta a kisült zsírral, s a tetejére szalonnadarabkákat rakott. Villát vett ki, és a mama elé tette a tányért.

– Nicsak! – rikkantott a mama meglepetésében. – Túrós tészta! Azt szeretem, főleg jó sok szalonnával.

– Igen – mondta Eňa.

Daniela Kapitáňová,

(1956, író)

(Csanda Gábor fordítása)