„Én nem színész vagyok, hanem az abszurd humor művelője”

Nagyon jól érzem magam a környéken(Forrás: est.hu) 1993-tól már tévészereplést is felkínáltak nekik – a Vastyúk is talál szeget című műsor volt az első –, és lassan kezdett kibontakozni a Besenyő család első két figurája: Boborján meg az edzője, Besenyő Pista bácsi. Eközben 1986-1990 között elvégezte a Kőrösi Csoma Buddhológiai Intézet buddhista pap-képző szemináriumát, majd 1991-től két évig buddhista filozófiát és asztrológiát tanított a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán. 1999-től kiszáll a zenekarból, hogy két évvel később egy emlékezetes jubileumi KFT koncert kereteiben visszatérjen a zenei életbe. Az elmúlt években az ősi hagyományt a mai korral összekötő szakrális zene megteremtésén munkálkodik, valamint az abszurd humor és a metafizikai szépség végső ellentéteit igyekszik önmagában minél szervesebben összefogni. Jelenleg Kesztölc mellett Klastrompusztán él. Magánélete is átalakult: másodszor is megnősült és megszületett a harmadik fia, Ambrus.

Ha jól értettem, akkor most egy KFT zenekari próbára érkeztem...

ĺgy igaz, most egy új album dalait próbáltuk, illetve fellépésünk lesz, erre készülünk.

1999-ben kiléptél a zenekarból. Mi történt az elmúlt négy évben?

Több kihagyás is volt, hiszen 1991 és 1993 között is felfüggesztettem tagságomat, amikor a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán tanítottam. 1997-ben aztán felmerült az igény a zenekar részéről, hogy a régi anyaggal elmenjünk turnézni. Akkor nemet mondtam, mert asztronómiával már régóta foglalkoztam, és készültem az 1999-es napfogyatkozásra és a vele együtt járó kozmikus keresztre, ami annyira ritka konstelláció. Ráadásul ez az én személyes képletemre nézve egy halálkonstelláció volt, és én mint asztronómus úgy éreztem, hogy az én halálkonstellációmra fel kell készülni.

Mit jelent az, hogy halálkonstelláció?

Egy olyan konstellációt, amelyben az embernek nagyon nagy esélye van arra, hogy meghaljon, ráadásul ez a negyvenes éveimben történt. És valóban, ebben az időszakban életem legnagyobb válságát éltem át és egy óriási változást, melynek a legsötétebb mélységeit is megéltem, olyan értelemben, hogy édesanyám meghalt, én pedig súlyos beteg voltam. Ugyanakkor a röppenésén és felszabadulásán is rajta voltam, mert folyamatosan rajta voltam tudatilag a dolgokon. Állandóan jógáztam, gyakorlatokat végeztem és meditáltam, és hálásan köszönöm az összes mesteremnek és tanáromnak, aki valamennyit is segített, hogy tudjak a saját tudatommal bánni, mert azáltal, hogy nem vesztettem el a tudatomat, így átéltem, megújultam és sokkal jobb erőben vagyok most, mint valaha. Ezzel együtt elköltöztem Budapestről, Klastrompusztára, és meg kell, hogy mondjam, hogy én ott hazataláltam. Nagyon jól érzem magam a környéken, Esztergomban, Kesztölcön, Dorogon.

2001-ben aztán ismét megkeresett a zenekar...

Persze, hiszen akkor volt a zenekar alakulásának húsz éves évfordulója. Sosem vesztünk össze, nem volt bennünk harag, csak egyszerűen mindenki a saját törvényei szerint élt. Mára mindenki megöregedett, sokkal jobban tudja, mi a fontos, mi nem. Márton Andris, aki a legrégebbi aktív barátom még a gimnáziumból, megkért, hogy csináljunk egy koncertet a barátság jegyében. Elkezdtük, nagyon jól sikerült, és azóta a KFT egyre jobb, most pedig megjelenik az új album is. A KFT-t is be kellett illeszteni a zenei életbe, így az elmúlt két évben a most megjelenő „Higiénikus ember” albumon dolgoztunk.

Milyen szemléletbeli változás van az új számokban?

Ez a lemez, most olyan szintű, mint a Supertramp, vagy a Led Zeppelin. Beértünk.

Levetkőztétek a „serdülők” öszszes velejáró nyűgjét?

Pontosan. És ez a zenén hallatszik, mert borzasztóan egybevan. Itt mindenki a világnézetének egy bizonyos darabkáját belerakta, ahogy most a világot látjuk. Úgyhogy van benne humoros, kevésbé humoros, kicsit lírai, kicsit pikírt szöveg, többféle megközelítés, de mindegyik valamilyen módon a világgal, vagy a szerelemmel, vagy valami fontos dologgal foglalkozik. De emellett slágeres, szóval nem érzem, hogy komolykodó, vagy fontoskodó lenne.

A csütörtöki fellépést egy turné követi?

A cd csütörtökön jött ki, mellyel persze megyünk mindenhova turnézni.

És a színház? Galla Miklós kiválása idején azért szorult vissza az életedben a zene, mert minden energiádat a társulat összetartására és megújulására akartad összpontosítani.

A társulat is sok-sok szempontból beérett, ott is vannak nehézségek, de most nagyon jó. Most játsszuk a „Pucér nők ruhában” című darabunkat, amely már a nyolcadik estünk, és a legsikeresebb idáig.

Hol léptek fel?

A fővárosban elsősorban a Budapesti Bábszínházban, de emellett peremkerületekben is, különböző művelődési házakban, és vidékre is megyünk. Debrecenben például életünkben először léptünk fel, és a Csokonai Színház csurig tele volt. És nagyon nagy volt a sikerünk. Egyedül a tévék felejtenek el. Olyan szintű diszkvalifikáció alakult ki a tévéknél, amely arra irányul, hogy mi ne legyünk a tévékben.

Zavar ez?

Annyiból, hogy ez igazságtalan. Úgy érzem, hogy ebben az országban az emberek és közénk állnak. Nem hiúság, hanem egyszerűen nem juthatunk el az emberekhez. Amikor a tévében voltunk, nézettségi rekordokat döntöttünk, és ez sem volt elég ahhoz, hogy a társulat ott és akkor kapjon műsoridőt, ahol kellett volna. És ennek ellenére nem vagyunk sem kereskedelmi, sem közszolgálati csatornán.

ĺgy minimum három fronton kellene megfelelni a legmagasabb szinten...

Nem kellene, hanem kell. A családra minimális időm jut. Mázlim van, hogy ilyen rugalmas és megértő felségem van, aki amellett, hogy a L’art pour L’art társaulat jelmeztervezője, öltöztetője, a KFT-nek is jelmeztervezője, öltöztetője, és még dizájner, meg tánctanár is. Ha nem ő lenne a feleségem, már rég széthullott volna az életem. Megoldjuk ezt a dolgot, sokkal több időt szeretnék a családdal tölteni, de volt is, és lesz is még idő, ha nem kell fellépni, próbálni, turnézni.

Nem zavar a főváros és az otthonod közötti ingázás?

Dehogynem, de most ez van, ezt kell csinálni.

Emellett még tanítasz is...

Különböző tanfolyamokon tanítok, gyakorlatokon veszünk részt. Éppen most indítok be egy tündér-tantra tanfolyamot a fővárosban, de ez messze nem szakmaszerű. Ebben én nem szakember vagyok, hanem tevékeny élő.

Életmód?

Igen. Én szeretek így lenni, jól lenni.

Ez a három dolog – zene, színház, ezoterikus tanítás – hogyan fér meg egymás mellett?

Én nem színész vagyok, hanem az abszurd humor művelője. Itt senki sem színész, nem is akartunk azok lenni, mi zenészek vagyunk – Szászi Móni meg iparművész –, akik el akarták játszani az abszurd ötleteiket. Ez egy önkifejezési forma, ami a mi abszurd agyunkról szól, és ehhez a színészi eszközöket is felhasználjuk. Lehetőségem nyílik arra, hogy az abszurd alszemélyiségeimbe belebújva, dramatizálhassam az élet millió apró ki részletét. Imádom például Besenyő Pista bácsit és a monológjait. Gyakran az éjszaka közepén a feleségemmel a bemutató előtt írunk valami monológot, és hajnali fél négykor röhögünk. És emellett még van egy tündérzenekar is az életemben, a Tűzforrás, ami idén indul csak be igazán.

Rengeteg dolog ez...

Ennyi kell, hogy jól érezzem magam. Teljesen feltöltődtem, és most élek csak igazán.