Elsősorban az asszimiláció miatt fogy a magyarság

A szlovákiai magyarság lélekszáma a szlovákiai vagy a magyarországi minta szerint alakul?

Szlovákiában ugyan volt néhány év, talán három, amikor a halálozások száma magasabb volt, mint a születéseké, ekkor a természetes népességszaporulat negatív volt. 2005-2007-től viszont megváltozott a helyzet. De külön kell választani a természetes szaporodást, ami a születések és az elhalálozások számának különbsége, és az összlakosság számának változását. Az összlakosság száma azokban az években sem csökkent, amikor a természetes szaporodást fogyás váltotta fel, mivel Szlovákiának folyamatosan néhány ezer fős migrációs többlete van, vagyis a bevándorlók kiegyenlítették a fogyást. A korábbi évtizedekhez viszonyítva ugyan ez a növekedés csekély, de Szlovákia még így is listavezető a környékbeli államok között.

Mi következik ebből a szlovákiai magyarság számára?

Két aspektust kell vizsgálni. Egy adott ország területén élő népcsoport demográfiai viselkedését elsősorban az adott ország határozza meg, hiszen itt élünk, ennek az országnak a gazdasági, szociálpolitikai és egyéb szabályozói, kultúrája befolyásolja azt, hogyan alakul a lakosság demográfiai viselkedése. Ha emelkedik a gyes összege vagy más beavatkozás történik a szociálpolitika területén, akkor ez ebben az országban mutatkozik meg. Ha magas a munkanélküliség, akkor ez ennek az országnak a lakosságát érinti. Tehát nem a magyarországi népesedési viszonyokhoz alkalmazkodik a szlovákiai magyarság, hanem az itteniekhez. Azonban míg országos szinten csak a természetes szaporodás és a migráció a mérvadó, nemzetiségi szinten megjelenik egy harmadik tényező: az asszimiláció. Ez az, ami eltérő módon alakítja a szlovákiai magyar lakosság számának alakulását az összlakossághoz viszonyítva.

Tehát a magyarság természetes szaporulata nem biztos, hogy alacsonyabb, de mivel egy része asszimilálódik, csökken a magyarok száma?

Ez ennél árnyaltabb kérdés, az asszimiláció ugyanis eleve áthatja a szaporodást. Mondok egy példát: Szlovákiában a magyar fiatalok 25-30 százaléka köt vegyes házasságot, és az ilyen házasságból született gyerekek mindössze 20 százaléka marad magyar nemzetiségű, 80 százalékuk szlovák nemzetiségű lesz. Ebből adódóan a magyar termékenység sokkal alacsonyabb. Érvényes az, amit Erdélyben kimutatták: ha nemzetiségi bontásban vizsgáljuk a népesedési adatokat, akkor meg kell különböztetni a biológiai termékenységet, ami alatt azt értjük, hogy egy magyar anya hány gyermeknek adott életet, és az etnikai termékenységet, vagyis azt, hogy a magyar anyák által szült gyerekek hány százaléka marad magyar nemzetiségű. Erre nézve Szlovákiában nincsenek adataink, Erdélyben más módon történik az adatgyűjtés, ott ezt közvetlenül ki tudták mutatni. De azt elmondhatjuk, hogy egy picivel a biológiai termékenység is alacsonyabb a magyar lakosság körében, mint az országos átlag. Ha elképzeljük Szlovákia térképét, a legtermékenyebb vidékek az északi országrészek, ahol erősen katolikus a lakosság, ott a termékenységbe való beavatkozás kisebb mértékű. Magas a termékenység azokban a régiókban is, ahol jelentős a roma lakosság aránya. A romák körében kétszer akkora a termékenység, mint a nem romák körében. A magyar termékenység azért is alacsonyabb, mert legalább 3-4 évvel öregebbek vagyunk, mint az összlakosság, és az öregebb népesség esetében alacsonyabb a termékenység is.

Ezek alapján milyen eredményekre számít a 2011-es népszámláláson? 1991 és 2001 között 47 ezerrel csökkent a magyarok száma, miközben az összlakosság száma nőtt.

Szlovákia összlakossága tekintetében 20-30 ezer fős növekedés várható. A magyar lakosság esetében viszont 35-50 ezer fős csökkenésre kell számítani, a valós csökkenés inkább az 50 ezer felé fog közelíteni. 520 ezer helyett tehát 465-485 ezer fős lesz a szlovákiai magyarság.

Az biztos, hogy félmillió alá csökken a számunk?

Ez egyértelmű. A három meghatározó összetevő – a születések-halálozások, a migráció és az asszimiláció – közül, ha csak a születések és halálozások mutatóit nézzük, akkor míg az 1990-es években ez 2 ezer fős csökkenést jelentett összesen, a 2000-es években már évente több mint ezer fővel több magyar hal meg, mint ahány születik. Csak ebből az okból legalább 12 ezer fős a csökkenés. A legutóbbi számításaim szerint még ennél is magasabb, akár 22 ezer fős is lehet a természetes fogyás, mivel szerintem mintegy 20%-kal magasabb a magyarok halálozása, mint amit a központi statisztika képes kimutatni.

Megfordítható ez a folyamat, vagy legjobb esetben is csak lassítható a magyarság fogyása?

Az egyes tényezőket kell megvizsgálni. A születések számának növelése érdekében más országok sem tudnak hatékony lépéseket tenni már az 1970-es évek közepétől. Igaz 2005-től országos szinten enyhe növekedés mutatkozik, de csak azért, mert a korábbi fél-másfél évtizedben a nők egy része egyre idősebb korban szült, egyre később házasodott, és már dönteniük kellett, vagy lesz gyermekük, vagy nem, biológiai okokból nem lehetett tovább halasztani a gyermekvállalást. Ezt tehát nem nagyon lehet befolyásolni. A halálozási mutatót lehet jobb egészségügyi ellátással, jobb életkörülményekkel javítani, például Pozsonyban néhány évvel magasabb a várható élettartam, mint a szegényebb régiókban. Tudjuk azt is, hogy a magyar lakosság nincs a legjobb gazdasági helyzetben, tehát ez befolyásolható lenne. Meghatározó szerepe van a végzettségnek is, a főiskolai, egyetemi végzettséggel rendelkezők jóval tovább élnek, mint a segédmunkások. A migráció nem növeli a magyarok számát, nem jellemző, hogy sok magyar költözne ide. Az asszimiláció az, aminek csökkentésével a legtöbbet el lehetne érni, egyfajta felvilágosító munkával, mindazon problémák tudatosításával, amelyek az asszimilációs folyamat során előállhatnak. Meghatározó azonban a gazdasági helyzet is, hiszen Komáromtól keletre az ország legszegényebb régiói közé tartoznak a magyarok lakta régiók, s inkább elvándorolnak az emberek. Sokkal később teremtenek egzisztenciát maguknak, gyakran külföldön vállalnak munkát, ami szintén nem segíti elő a korábbi házasodást, a gyermekvállalást.

A szlovákiai magyarság gyorsabban fogy, mint a többi, határon túli magyar közösség?

Nem, Kárpátaljával együtt mi állunk a legjobban. A legrosszabb a helyzet a Délvidéken, illetve a szórványokban, Horvátországban, Szlovéniában. Közepesen rossz Erdélyben, és talán Kárpátalján egy hajszállal jobb, mint nálunk.

Mennyire befolyásolja a szlovákiai magyarság helyzetét, ha a magyarországi politikai elit a határon túli magyarok betelepítésével próbálná mérsékelni a magyarországi népességfogyást? Van ilyen szándék Magyarországon?

Hosszú időn át az volt a magyarországi álláspont, hogy „otthon kell tartani” a magyar kisebbségeket, ám amióta az Európai Unió tagjai vagyunk, a határon túli magyarok nagy többsége teljesen más mozgástérrel rendelkezik. Szabadon mozoghatnak, így sokkal kisebb beleszólásuk van az egyes országoknak abba, hogyan viselkedjenek a szomszédos ország polgárai. A mozgást sokkal nagyobb mértékben befolyásolja az, hogy Magyarországnak milyen a gazdasági helyzete. Egy javuló, erősödő gazdaság nagyobb mértékben vonzaná a határon túli magyarokat, mint most. Tehát nem a közvetlen szabályozások hatása a legnagyobb. Demográfus körökben felmerült, hogy a magyarországi népességfogyást határon túli magyarokkal lehetne pótolni. Teljesen abszurd elképzelések is megfogalmazódtak, olyan írással is találkoztam, melyben a szórványban élők áttelepítését javasolták. De látni kell, hogy akik szórványban élnek, már olyan mértékben kettős kötődésűek, hogy sokkal kevésbé lennének aktív részesei egy ilyen stratégiának.

A kettős állampolgárság bevezetése sem befolyásolná ezt?

Szerintem azzal, hogy tagjai lettünk az Európai Uniónak, ennek a kérdésnek a jelentősége nagyot esett. Teljesen más jelentősége van mondjuk egy kárpátaljai vagy délvidéki magyar számára, a mi szempontunkból ennek nincs jelentősége.