Elsőséget, ne egyeduralmat

Alexej Fulmek: Mi csak olyan lapokat vettünk meg, amelyek halálra voltak ítélveSomogyi Tibor felvételeMilyen körülmények és tények késztették egy évtizede az akkori Smena újságíróit új napilap kiadására?

A történet az 1992-es szlovákiai választások idején kezdődött. A voksolások utáni napon a Smena fekete fejléccel jelent meg, ami azt jelképezte, hogy Vladimír Mečiar személyében olyan kormányfő kerül hatalomra, aki akár le is fejezheti törékeny demokráciánkat. Nem gyűlöltük őt, nem valamiféle személyes bosszú vezetett bennünket. A leendő miniszterelnök nem éppen demokratikus értékrendjére kívántuk felhívni a figyelmet. Mečiar ezt az életében nem felejti és nem bocsátja meg nekünk. Amint kormányfő lett, érvénytelenítette a leköszönt Čarnogurský-kabinet törvényes határozatát a Smena kiadójának magánosításáról. Az állami céget szinte órák alatt részvénytársasággá alakíttatta és az önálló Szlovákia első munkanapján leváltotta Karol Ježík főszerkesztőt, továbbá az akkori vezérigazgatót, és saját embereit akarta a helyükbe ültetni.

Miféle indokkal?

Állítólag veszteséges volt a cég, holott nyolcmillió korona tiszta nyereség volt a mérlegünk, nyolcvanezres a példányszámunk.

Nem sikerült a terve, ami akkor szinte csodaszámba ment. Vajon miként sikerült elkerülni a boszszúját?

Az új állami részvénytársaság még nem volt bejegyezve, s addig nem akart bennünket meneszteni, mert a hazai közvélemény és a külföldi média éberen követte az eseményeket. ĺgy aztán öt napig még mi irányítottuk a lapot, részletesen beszámolhattunk hát az üggyel kapcsolatos minden fejleményről. Arról is, hogy új napilapot kívánunk megjelentetni, mert tudtuk, hogy leváltásunk csupán napok kérdése. Újabb forradalmi időket éltünk meg. Az újságírók adták össze a cégbejegyzéshez szükséges egymillió koronát. A hihetetlen politikai nyomás ellenére akadtak bátor és becsületes emberek mindenhol, s nekik köszönhetően éppen tíz éve törvényesen megjelenhetett a Sme első száma. Akkor már nem főszerkesztő-helyettesként, hanem egyre inkább lapmenedzserként dolgoztam.

Nem lehetett könnyű dolguk, hiszen valóságos politikai háború folyt.

ĺgy van, de a már említett hazai és külföldi nyilvánosság segítségével a szlovákiai sajtószabadságot védtük, s ez az elszántság mérhetetlen morális erővel vértezett fel bennünket. Két év alatt hetvenezerre tornásztuk fel a Sme példányszámát. A Smenát időközben magánosító Jozef Majský két év múlva lemondott a lapról, mert alig húszezret tudott csak naponta eladni belőle. ĺgy került sor a Sme és a Smena összevonására, éspedig a mi kiadónkban. Ekkor – nyilván nem önszántából – a pozsonyi nyomdák mondvacsinált ürüggyel egyszerűen megtagadták a Sme előállítását. Nem túlzás azt mondani, hogy ebben a drámai helyzetben valóságos megmentőként jelentkezett Meszlényi István, a komáromi nyomda igazgatója, aki nem ijedt meg a rá nehezedő politikai nyomástól és felajánlotta a lap kiadását. Voltak ugyan osztrák és cseh ajánlataink is, ám joggal tartottunk attól, hogy a határon valamilyen kitalált indokkal viszszatartják a lapszámokat. Komáromi partnerünknek örökké hálásak leszünk gerincességéért.

Akadt még egy ügy, amelyről szólni kell. Ez pedig Karol Ježík alapító főszerkesztő tragikus halála. Többen mindmáig úgy vélik, hogy rejtélyes gyilkosság történt, amelyben a titkosszolgálatok keze is benne lehetett.

A nyomozás egyértelműen kizárta az idegenkezűséget. Karol barátom – akár csak annak idején jómagam – rendkívül elcsigázott volt. Idegeit, szívét naponta elképesztő mennyiségű stressz, egyéb megterhelés rombolta. Máig nem tudni, hogy rosszul lett vagy csak megcsúszott annak az esti kulturális rendezvénynek a szünetében, a mosdóban. Olyan szerencsétlenül esett el, hogy súlyos agyvérzést szenvedett. Az ügyeletes orvos valóban mulasztást követett el, mert a felületes vizsgálat után nem tartotta benn kórházi megfigyelésen. ĺgy aztán éjjel otthon kómába esett, akkor szállították vissza az intenzív osztályra, ahol egy hét múlva elhunyt. Több kiváló szakorvos a leleteket áttanulmányozva egymástól függetlenül vélekedett egybehangzóan: a sérülés annyira súlyos volt, hogy az életét azonnali kórházi ellátással sem lehetett volna megmenteni.

Az elhunyt főszerkesztő viszont életképes napilapot hagyott maga után.

Karol Ježíknek két elévülhetetlen érdeme van. Az egyik kétségtelenül az, hogy cseh és más külföldi példák alapján korszerű szemléletet és értékrendet honosított meg. Meggyőződése volt, hogy a mai olvasó már nem az újságíró véleményére kíváncsi. Sokkal inkább minél alaposabb információkat és háttéranyagokat, tényeket óhajt, amelyek alapján ő maga alakítja ki a saját álláspontját. A másik nagy eredmény az volt, hogy Karol kiváló csapatot hozott létre, amely ugyanezt a nézetet vallotta, s hajlandó volt nekifeszülni a munkának, mert manapság már nálunk is kőkemény feladat talpon maradni és gyarapodni a viszonylag kicsi és túltelített médiapiacon.

Nem ünneprontásként, hanem tanulságként említem, hogy négy esztendővel ezelőtt váratlanul csökkenni kezdett a lap példányszáma. Miért?

Azért, mert túlpolitizáltuk a lapot, márpedig a szlovákiai piacon nem képes megélni egy politikai napilap sem. Ekkor alapos elemzés után úgy döntöttünk, hogy olyan újságot igyekszünk kiadni, amelyben az érdekes események és emberek a főszereplők. Akadtak, akik bíráltak bennünket emiatt és bulvárosodást emlegettek, de a példányszám azóta növekszik, s ez a tény nekünk ad igazat. Amikor terrortámadást hajtottak végre Amerikában vagy viszszahozták Ivan Lexát, letartóztatták Jozef Majskýt, nagyot emelkedett a példányszámunk. Ha nincsenek ilyen rendkívüli események, akkor mi igyekszünk látszólag kisebb horderejű történéseket sokrétűen és színesen bemutatni, érdekes mellékletekkel tájékoztatni és szórakoztatni az olvasót.

Mindeközben a kiadóból német tőke segítségével Szlovákia egyik legnagyobb sajtóbirodalma lett. Milyen stratégiát követ a vezetőség?

Ötszáz alkalmazottunk közül több mint háromszáz újságíró. Igyekszünk mielőbb az eddiginél is jobban élni szellemi teljesítményükkel, hiszen naponta hatalmas mennyiségű információt, háttéranyagot produkálnak, amelyekkel sokkal célirányosabban kell gazdálkodni. Egyik legfontosabb célunk, hogy a Sme megerősítse vezető helyét a szlovák véleményformáló napilapok között, az Új Szó pedig a hazai magyar médiapiacon. Szeretnénk még jobb körülményeket teremteni a regionális lapok és rovatok számára, hiszen az emberek egyre inkább saját lakóhelyük, szülőföldjük történéseire kíváncsiak. Állandó és kiemelkedően fontos célunk az újságírók függetlenségének szavatolása. Nálunk nincsenek tabutémák, letiltott cikkek. Szakmai és morális kritériumok a vízválasztók, ezeket pedig a szerkesztőségeknek kell kivajúdniuk és érvényesíteniük. Az ő kizárólagos felelősségük megfelelni az olvasók igényeinek.

Rossznyelvek szerint a kiadó igyekszik minél több lapot megszerezni, majd bedarálni, s így is erősíteni a Sme doominanciáját. Valóban?

Ezek rosszhiszemű feltételezések. A mi célunk életképes projektek kimunkálása és valóra váltása. Ilyen a Sme, a Korzár regionális lapok létrehozása, s remélhetően az Új Szó és a Vasárnap korszerűsítése. Nem sok ilyen akad Szlovákiában. A Plus 7 dní hetilap és a Nový čas sikere sorolható csak ide. Mi csak olyan lapokat vettünk meg, amelyek halálra voltak ítélve. Ilyen volt az évek óta agonizáló Práca vagy a Roľnícke noviny. Hadd áruljam el, hogy egy ideig gondolkodtunk a Pravda napilap megvásárlásán, aztán letettünk erről, mert az újság életképes, s nem lett volna szerencsés, ha egy kemény vetélytárssal, s részben más szemléletű napilappal szegényítjük a piacot. Sosem törekedtünk egyeduralomra.

Közgazdasági újságíróból menedzser lett, vezérigazgató. Nem hiányzik a publicisztika?

Reggeltől késő estig újságírók között, újságok megjelenése érdekében tevékenykedem. Ez sok mindenért kárpótol. Inkább a szépirodalom hiányzik, mert annyi iratot és lapot olvasok, hogy regényekre egyáltalán, novellára és versekre is alig akad időm, szellemi energiám. Emiatt bizony hiányérzetem van. De még mindig érdekel, sőt izgat ez a munka. S amikorra már-már belefáradnék, netán belefásulnék, akkorra eljön a nyár, s én legalább egy hónapra elhúzok családostul valamelyik tengerpartra. Kikapcsolódni és feltöltődni, azután minden mehet és megy tovább.