Elfogadható az új státustörvény

„Szlovákia kormánya egyedül maradna az ellenkezésben, ami óriási presztízsveszteség lenne számára.” Somogyit Tibor felvételeElégedett az ülés eredményeivel?

Nagyjából elégedett vagyok, bár volt olyan javaslatunk, amelyet nem fogadtak el, de többségüket jóváhagyták. Ezek a javaslatok javítják a szlovákiai magyarok lehetőségeit a többi között a kedvezményekhez való hozzájutásban. A tervezet úgy fogalmazódott meg, hogy az európai uniós csatlakozás után is érvényben maradjon a törvény, és a különféle uniós közösségi vívmányok alapján működjön. Ezt kimondottan kértük. A törvény maga elfogadható.

Úgy fogalmazott, hogy nagyjából elégedett, ami azt jelenti, hogy nem mindennel. Mi az, amivel elégedetlen?

Nem vagyok elégedett például a tervezetmódosítás folyamatával. Hat hónapja volt az utolsó Máért-ülés, amelyen megegyeztünk néhány pontban, amelyeket szombaton újból meg kellett fogalmazni. Az elmúlt hat hónapban négy szakértői és két egyéb tárgyalás zajlott. Mi kezdettől fogva ugyanazokat az elképzeléseket fogalmaztuk meg, ám ha volt is megegyezés a szakmai tanácskozáson, nem került bele a törvénymódosításba. Magával a módszerrel kapcsolatban fogalmaztuk meg bírálatunkat. Nem hisszük, hogy a jövőben így lehet együttműködni, mert az egyezséget senki sem változtathatja meg anélkül, hogy ne tárgyalná meg azokkal, akikkel megállapodtak. Másrészt a törvény 2002. január elsejétől érvényes, viszont a végrehajtása, a kedvezmények juttatása nem működik. Ilyen helyzetben nem volt ildomos hat hónapot várni a Máért-üléssel, mivel az eredeti elképzelés szerint múlt év december tájékán kellett volna a törvényt módosítni. Az sem tisztességes, hogy a törvénymódosítást különféle csatornákon keresztül kellett megszereznünk, mert egyszerűen elfelejtették odaadni. Amióta a magyar külügyminisztériumhoz került a módosítás, a folyamat akadozott.

Melyek azok a pontok, amelyek a Magyar Koalíció Pártja javaslatára kerültek bele a módosításba?

Az oktatási-nevelési támogatásokról szóló paragrafusban elértük, hogy ne csak egyéneknek, hanem például szervezeteknek, pedagógus- és szülői szövetségeknek is lehessen ilyenfajta támogatásokat juttatni. Javasoltuk, hogy a pedagógus- és a diákigazolványoknál egyéb lehetőségek is megnyíljanak, de ugyanakkor kértük, hogy a Magyarország területén nyújtandó kedvezmények esetében a magyarigazolvány mérvadó legyen, vagyis aki ott akar a kedvezményekkel élni, annak legyen igazolványa. Elég komoly harcot kellett folytatni azért, hogy ezek a javaslatok bekerüljenek.

Miért fontos az MKP-nak az, hogy Magyarország területén a kedvezményeket a magyarigazolványhoz kössék?

Ez egy vállalás. Ha az ember eldönti, hogy magyar, és magyarként kedvezményeket akar élvezni Magyarországon, akkor legyen magyarigazolványa. Szülőföldön viszont kedvezményt az oktatási intézmény tanítási nyelve alapján kaphat az egyén, illetve az iskola mellett működő szövetség. Az MKP-n belül egyébként komoly dilemmát okozott a kérdés, hogy magyarigazolványhoz köttessen-e például az oktatási-nevelési támogatások határon túli igénybevétele. A kérdést azonban úgy is fel lehet tenni, hogy miért büntessük azokat, akik bár magyar iskolába íratták gyermekeiket, de nincs magyarigazolványuk, hiszen már az iskola kiválasztása is egyfajta magyarságvállalás, aminek komoly magyarságmegtartó ereje lehet. Emellett támogatásban részesülhet az is, aki nem magyar, de a magyar nyelv és kultúra tárgyában folytat tanulmányokat vagy oktat.

Végül is Szlovákiában a szövetségek vagy az egyének kapják a támogatásokat?

A mi esetünkben, ha kétoldalú megállapodásra kerül sor a magyar és a szlovák kormány között, akkor a szövetségek kaphatják ezeket a támogatásokat. Ha nem születik megegyezés, akkor aki nem akar megállapodni, eleve azt részesíti előnyben, hogy egyének kapják a juttatásokat.

Mikuláš Dzurinda kormányfő a múlt héten egyértelműen nyilatkozott, nem fogadja el a törvény módosítását sem, s szerinte a legjobb az lenne, ha Szlovákiára egyáltalán nem vonatkozna a törvény. Mit tud tenni az MKP ilyen helyzetben?

Az Európai Unión belül elv a pozitív diszkrimináció. Ez számos olyan EU-tagállamban működik, amely pozitívan megkülönbözteti saját kisebbségeit vagy kisebbségbe szorult saját nemzettársait. Ha Mikuláš Dzurinda kifogásolja a törvényben, hogy Magyarország azért támogat valakit, mert nemzetiségétől függetlenül magyar iskolába jár, akkor valószínűleg ez ellen az elv ellen harcol, amit mi nem tudunk elfogadni. Határozottan alá kell húznom: azzal, hogy Magyarország a saját területén az igazolvány alapján különböző kedvezményeket nyújt pedagógusoknak, diákoknak, utasoknak, a szülőföldön viszont oktatási támogatást, nem okoz kárt azoknak a szlovákoknak, akik nem magyar iskolába járatják gyermeküket. Ha csak azt nem vesszük kárnak, hogy ők nem kapnak támogatást, ami viszont az ő esetükben saját országuk kötelessége. Határozottan el kell utasítanom Dzurinda úr érvelését. Ebben a kérdésben nem érdekes, ő mit mond, hanem az, hogy mit akarnak az én választóim.

ĺgy viszont patthelyzet alakul ki.

Nem alakul ki patthelyzet.

Tudja a megoldást?

Mi a probléma?

Ha Szlovákia nem fogadja el a módosítást...

... akkor mit tud csinálni?

Például ellentörvényt fogad el.

Ahhoz elég nagy bátorság kell, különösen ha igaz, amit Kovács László külügyminiszter úr mondott, hogy az Európai Unió különféle szakemberei ezt a módosítást európai szintűnek tartják, és el tudják fogadni. Ilyen esetben viszont Szlovákia kormánya egyedül maradna az ellenkezésben, ami óriási presztízsveszteség lenne számára.

Elképzelhető, hogy egyedül marad. Dzurinda annyira elszántnak látszik, hogy nyugodtan megteheti az ellenlépéseket.

Akkor majd reagálni fogunk, különféle lehetőségeink vannak.

Mondana néhányat?

Az MKP önszántából tagja a kormánykoalíciónak. Olyan különböző törvényeket kell jóváhagyni a parlamentben, amelyekhez a mi támogatásunkra is szükség van. Nem csak akkor kell a Magyar Koalíció Pártjának támogatását kérni, amikor megszorító intézkedéseket kell elfogadni. Figyelembe kell venni azt is, mire van szüksége az MKP-nak és választóinak.