Eléri a bruttó bér 40 százalékát

A cél, hogy a megtakarítás ne veszítsen értékéből Somogyi Tibor felvételeA kormány azt állítja, elkerülhetetlen a reform. Ön is így látja?

Ezt igazolja a legtöbb demográfiai és közgazdasági elemzés: a lakosság és –főleg – az aktív korúak száma a jövőben csökkenni fog, egyre több lesz a nyugdíjas, akiknek járandóságát a jelenlegi nyugdíjrendszer már nem tudná biztosítani.

Elkészült a reform tervezete, várhatóan már 2004-ben életbe lép az új rendszer, melyben a fiatalabb korosztályok maguk spórolják meg a nyugdíjra valót, az idősebbek és a jelenlegi nyugdíjasok járadékát pedig a részben továbbélő felosztó-kirovó rendszer, valamint az állami hozzájárulás fedezi majd. Életképesnek tartja ezt a tervezetet?

A hárompilléres rendszer már általánosnak mondható a világban. A fiatalok és a középkorúak szempontjából a legfontosabb a tőkefedezeti elven működő, azaz a lakossági befizetések értéknövekedésén alapuló második pillér, melyből a nyugdíjak nagy része származik majd. A továbbra is fennmaradó felosztó-kirovó rendszer a jelenlegi rendszerben nyugdíjasokká válók és a szociálisan rászorulók öregkori járadékát fedezi majd. A kormány tervezete szerint az alkalmazott bruttó bérének 10 százalékát az általa kiválasztott nyugdíjpénztárban vezetett személyi számlájára fizeti be. A megtakarított összegen a nyugdíjkorhatárt elérők, illetve a minimálisként meghatározott öszszeget megtakarítók nyugdíjat „vásárolhatnak” maguknak az életbiztosítóknál. A nyugdíj összege a tervek szerint eléri majd a bruttó kereset negyven százalékát.

A reform költségeit különböző források 500 milliárd és 1 billió korona közötti összegre becsülik. Ön szerint mibe kerül a reform, és lesz-e rá elég pénze az államnak?

Ez az egyik legjelentősebb kérdése az új rendszernek. Én személy szerint nem vállalkozom költségbecslésre, nincsenek is ehhez adataim. Véleményem szerint a minisztérium tervezete jó, de ez csak a reform első lépése. Olyan alapokra épül, melyeket már több országban – például Lengyelországban is – sikerrel kipróbáltak. Több paraméter van azonban, melyeket a szlovákiai viszonyoknak megfelelően kell meghatározni úgy, hogy az állami költségvetésre jutó teher elviselhető legyen.

Jelenleg folyik a vita a rendszer biztonsági elemeiről. Mivel az emberek nyugdíjmegtakarításait magánpénztárak kezelik majd, sokakban felmerül, biztonságban lesz-e a pénzük?

Szlovákiában, sajnos, rossz tapasztalataink voltak az úgynevezett pénzügyi szolgáltatókkal, melyek működéséhez nem kellett engedély, és előfordulnak kellemetlen tapasztalatok a privatizálással kapcsolatban is, ezért olyan rendszert kell létrehozni, mely a lakosságnak elfogadható biztonsági szint mellett biztosítja a szükséges hozamot. Első szempont tehát a biztonság. Ennek alapját az említett önálló nyugdíjpénztárak képezik majd, melyek tevékenysége teljesen átlátható lesz. Ezek az intézmények csak a lakossági megtakarítások kezelésével foglalkozhatnak, más vállalkozásaik nem lehetnek. A működési engedély megszerzésének szigorú feltételei lesznek: a kérvényezőnek az előírt alaptőke mellett tapasztalatokkal kell rendelkeznie a nyugdíjbiztosítás területén, és igazolnia kell elért eredményeit. A következő biztonsági elem a rendszer felügyelete. Ezt a feladatot egy önálló hivatal látja majd el, melynek joga és kötelessége lesz a nyugdíjpénztárak működésének szigorú és hatékony ellenőrzése. A biztonságot segítik a nyugdíjpénztárakra vonatkozó befektetési szabályok, melyek sokkal szigorúbbak lesznek, mint a harmadik pillérként működő kiegészítő nyugdíjalapok esetében. A második pillér induláskor a 35 évesnél fiatalabbak esetében lesz kötelező. Fontos eleme a biztonságnak az is, hogy a személyi számlákra befizetett megtakarítás nem válik a nyugdíjpénztár vagyonává, az csak a pénz kezelője lesz.

A rendszer lényege, hogy az évek során megtakarított pénzen, a nyugdíjaskort vagy egy minimálisan meghatározott összeget elérve a biztosítottaknak lehetőségük lesz életjáradékot vásárolni. Milyen szervezetek biztosítják az életjáradékot?

A nyugdíjpénztárak valóban csak gyűjtik és befektetéseik segítségével szavatolják a megtakarítások értékének növekedését; az életjáradékot életbiztosítók folyósítják majd. Az állampolgár szerződést köt az általa kiválasztott életbiztosítóval, mely a megtakarított összeg alapján kiszámítja az illető életjáradékának öszszegét, és élete végéig fizeti.

A megtakarítás teljes összegét az életjáradékra kell fordítania a biztosítottnak?

Két lehetősége lesz: vagy életjáradékot vásárol, vagy az úgynevezett programozott folyósítást választja. Ha elegendő pénzt takarított meg, akkor egy részén életjáradékot vásárolhat, a többit másra fordíthatja.

Mekkora éves hozamot biztosíthatnak a nyugdíjpénztárak?

Ez sokban függ az egységes európai tőkepiac hozamától. A megtakarítások hozamát az infláció és a nyugdíjpénztárak működési kiadásai csökkentik. A cél az, hogy a hozam reálértéke pozitív legyen, vagyis a megtakarítás ne veszítsen értékéből. Ez biztosítható.

Miben látja a reform esetleges veszélyeit?

Nem létezik egységes recept, minden ország más, mások a hagyományai, sehol sem azonosak a feltételek. Fontos, hogy tanuljunk más államok tapasztalataiból, de nem lehet egy az egyben átvenni az egyes modelleket. Az új rendszer sem teszi milliomossá a nyugdíjasokat, de képes lesz szinten tartani a nyugdíjak reálértékét.

Mit tehet az, akinek kevésnek tűnik ez az összeg? Hogyan biztosíthat magának jobb anyagi körülményeket nyugdíjaskorára?

Az egyik megoldást az életbiztosítás jelenti, mely már ma is köthető a jelenleg működő életbiztosítókkal. Arra számítunk, hogy az életbiztosítási díj a reform indulásától leírható lesz az adóalapból.

A szociális minisztérium 2004. január 1-jétől tervezi az új rendszer indítását. Reális ez az időpont?

Fontosnak tartom, hogy a második pillér mielőbb megkezdje működését, de addig még rengeteg számítást el kell végezni, hogy a legoptimálisabb rendszer lépjen életbe. Szerintem a lakosság 2004 közepétől veheti igénybe a nyugdíjpénztárak szolgáltatásait.