Elemzés: Bezák leváltásával erejét demonstrálta a pápa

A szokásos forgatókönyv szerint ha egy püspök vagy érsek bajba kerül - vezetési vagy erkölcsi mulasztások miatt -, akkor a Vatikánból "rábeszélik", hogy nyújtsa be a lemondását. XVI. Benedek azonban egyre inkább hajlik arra, hogy erővel távolítson el hivatalukból olyan főpapokat, akik nem hajlandók önként távozni. Csak az elmúlt évben három püspököt mentett föl tisztségéből.

A legnagyobb feltűnést az ausztráliai Toowoomba egyházmegye püspökének tavalyi leváltása keltette. A főpap azáltal vált kegyvesztetté a Vatikánban, hogy síkraszállt nők, valamint nős férfiak pappá szenteléséért.

Hétfőn XVI. Benedek "fölmentette a lelkipásztori szolgálat alól" Nagyszombat (Trnava) érsekét, Róbert Bezákot. Indoklást a vatikáni közlemény nem tartalmazott, ám olasz újságok tudni vélik, hogy adminisztratív problémák okozhatták a szlovákiai főpap leváltását. Szlovák hírforrások szerint Bezák arra gyanakszik, hogy alkalmasint az elődje - a 2009-ben nyugdíjazott Ján Sokol érsek - címére elhangzott bírálatai válthatták ki a Szentszék lépését.

Főpapok általában akkor kérelmezik nyugdíjazásukat a pápától, amikor betöltik 75. életévüket. A katolikus egyházon belül ez számít általános nyugdíjkorhatárnak. Bezák mindössze 52 éves.

A püspökök leváltásának pápai gyakorlata fontos következményekkel járhat, elsősorban azokra a főpapokra nézve, akik elnéző magatartást tanúsítanak pedofil egyházszolgákkal szemben - vélekedett az AP vatikáni tudósítója, Nicole Winfield.

Az Egyesült Államokban folyamatban lévő perek kezdeményezői végső soron a pápát tartják felelősnek a kiskorúakat megrontó vagy megerőszakoló papok tetteiért. A Szentszék azzal védekezik, hogy egyházmegyéjük dolgaiért nagyrészt a püspökök a felelősek, és a szentatya valójában nem irányítja őket. Ezzel az érveléssel a Vatikán megpróbálja korlátozni önnön felelősségét. Állítása szerint a pápa nem gyakorol kellő mértékben ellenőrzést a beosztott püspökök fölött, így nem is tehető felelőssé azért, ha a püspökök "lazán" állnak hozzá a gyermekeket megerőszakoló papok viselt dolgaihoz.

Az egyházfőnek az a jogköre, hogy saját kezdeményezéssel elbocsáthat püspököket, s nem csupán passzívan elfogadja lemondásukat, viszont alááshatja a Vatikán eddigi érvrendszerét, amelynek középpontjában a "kezeit mosó" pápa áll.

"Ha a pápa leválthat egy püspököt, az annyit jelent, hogy ő a főnökük - jelentette ki Nick Cafardi amerikai egyházjogász, az egyházi személyek által elkövetett visszaéléseket kivizsgáló amerikai püspöki bizottság korábbi vezetője. - Ennek nyomán pedig újabb keresetek indítása várható a pápa ellen amerikai bíróságokon."

Jeffrey Anderson, aki egy megrontásokat elkövető, Oregon állambeli pap ügyéért magát a Szentszéket tartja jogi értelemben felelősnek, úgy véli, hogy a Vatikán megpróbál csiki-csukit játszani.

"A kánonjog előírásaira és saját szabályzatukra hivatkozva leváltanak püspököket, papokat és egyházi alkalmazottakat, legyen a lépés alapja teológiai vagy bármilyen más indok. Ám amikor szexuális visszaélésekről van szó, soha nem alkalmazzák ugyanazt a mércét" - mondta Anderson.

Még a legismertebb ügy is, amelynek szereplője Bernard Law bíboros volt, ellentmondásos módon zárult. Law azután nyújtotta be lemondását, hogy a vezetése alatt álló bostoni főegyházmegyében 2002-ben fény derült egy súlyos megrontási botrányra. Law-t ezt követően az egyik római bazilika főesperesévé nevezték ki.

Ennek ellenére a dolgok várhatóan meg fognak változni. A Vatikán szexuális visszaéléseket vizsgáló ügyésze, Monsignor Charles Scicluna februárban arra figyelmeztetett, hogy a püspököknek egyházi büntetéssel kell számolniuk, amennyiben nem tartják magukat a szexuális visszaéléseket elkövető papokra vonatkozó vatikáni előírásokhoz. Egyúttal azonban elismerte, hogy az ilyen püspökök felelősségre vonásán "van még javítanivaló".