Éjszakai utazók…

Ha… egy téli éjszakán egy utazó tévedésből leszáll a kassai gyorsról egy ismeretlen kisvárosban. Igyekszik felmérni a terepet, biztos tájékozódási pontot keresni, menedéket, egy sarkot, hogy legalább két oldalról védve tudja magát, de erőfeszítései sorra kudarcot vallanak. Elindul hát a rosszul megvilágított utcán a vélt városközpont felé, lassan, botorkálva. Furcsa déja` vu bizsergi körül rövidesen, bár nem tudja eldönteni, hogy a fáradtságtól, a sötéttől, a félelemtől vagy valami mástól érzi ezt. Megáll, körülnéz.

Ekkor döbbenten tapasztalja, hogy… te mindig csak a szexre gondolsz! Csendes, lágyan rapszodikus előjáték („a puha testű éjszaka”, Bereményi), kis tapogatózás, hol itt, hol ott, majd az ügy hirtelen komolyra fordul: itt már elveszítjük a humorérzékünket, a pillanat nagysága nem tűri a kajánkodást, szétröhögni ezt még viccből sem lehet. Később, az éjszaka haladtával, mikor te kívánod meg, ő alszik mélyen, mikor ő birizgál, már én aludnék: gyáván elkerüljük egymást… mert statisztikailag bizonyított tény, hogy az éjjeliőrök, miután nyugdíjba mennek, rövid időn belül meghalnak. A szervezetük nem tud visszaállni a normális „nappali” műszakra, túlságosan is megszokta már a vigíliát és az ezzel járó szív- és bioritmust. A kigürizett, megérdemelt pihenés így válik végzetessé… egy másik éjszaka, amely a Vasárnap esti sétáktól (kezdődő ködben) a Hajnali részegségig tart.

Ami e kettő között van (nagyjából): az az éjszaka. A nagy Dosztojevszkij-regények éjszakái, például, ahol normális dolog egy hajnali háromkor érkező zilált vendég. A háziúr ilyenkor köntösbe bújik, rögtön hallevest, pirogot hozat, felteszik a szamovárt, és valahonnan előkerül egy üveg jófajta vodka is…

Mekkora öröm volt, mikor először indultál el abban az évben, hogy megvárd, míg feljön az Orion! Ott vacogtál az erdőszélen (oda már nem jutnak el a város fényei), valamikor három és négy óra között, és élvezted, hogy egyedül vagy. Néhány hónap múlva az Orion már este nyolc körül ott lesz a meridiánon, az ablakodból is láthatod majd, de akkor már kit érdekel…

„Az éjszakai utazók, gondolta, és mesélte is később, furcsák kicsit, hogy mást ne mondjak, részegek, főleg, de konkrétak és szituáltak is egyben, ha érted ezt, mondta a telefonba, szóval vannak, mintha, de tényleg. És valóban, olyan, ilyen ez: felszállnak páran, mondjuk az 506-os éjszakaira, úgy éjfél körül, esetleg után (esetleg jóval után), és hirtelen ők lesznek a valóság, és ők lesznek azok, akikről az éjszaka szólni kezd, akikhez idomul majd ez az egész tömegköz. szisztéma, hálózat, vérérrendszer stb., és ez így van jól.

Gondolta.

És gondolt más effélét is, de ezekről már akadozva és bizonytalanul beszélt. Kicsit zavaros volt, mondhatni, kicsit kusza, és ez egyre inkább… hát nem is tudom, de semmi jóra nem vezetett.” György Norbert