Egyenes az út az angyalportól az aranylövésig

A Vígszínház közismert színész-rendezője, Eszenyi Enikő az Antonius és Kleopátra próbái alatt semmit sem hagyott a véletlenre. Kleopátra haláltusájának valósághű megjelenítéséhez szükségesnek tartotta, hogy a szereplőknek toxikológus magyarázza el a kígyóméreg hatását. Dr. Zacher Gábort, a budapesti Erzsébet Kórház toxikológiai osztályának főorvosát kérte erre.

PÉTERFI SZONYA

Hogy kerültek érdeklődési körébe a kígyók, amikor osztályán orvostársaival együtt nap mint nap az öngyilkosságba menekülők és a kábítószer túladagoltak életének megmentéséért küzd?

Nem vagyok hüllőpárti, a kényszer vitt rá a szakirodalom tanulmányozására. Ugyanis évente három-öt alkalommal hoznak be az osztályra kígyómart beteget abban a reményben, hogy nálunk megkapja az ellenanyagot. Végső soron meg is kapja, csak azt nem sejti senki, micsoda erőfeszítéssel jár ennek beszerzése. Az volna a logikus, ha mi itt a hűtőben tárolnánk a szérumokat, számolva minden eshetőséggel. De nem tehetjük, hiszen az ellenanyag tartása rettentően sokba kerül, s nincs az a kórházvezetés, amely vállalná ennek anyagi fedezetét. Baj esetén bizony rögtönöznünk kell.Ezt értsük úgy, hogy nem szérummal kezelik a szerencsétlen megmartakat?

Tudni kell, hogy nem a vacak kis viperamarás okoz fejfájást, hanem az országba becsempészett különféle mérges kígyók támadása. Köztudott, hogy a hüllőtartó feladata az ellenanyag biztosítása is, ám az állatok zöme engedély nélkül kerül az országba. Nem titok, főleg éppen Szlovákiából, ahol az állatcsempészés jól jövedelmező biznisz. Nos, ha megmart kerül az osztályra, gyakran a fővárosi állatkertből szerezzük be az életmentő szérumot. Nem is olyan régen az éteren keresztül kértünk segítséget, a rádió bécsi tudósítója ezt meghallotta, s noha éjjel volt, felébresztette a schönbrunni hüllőház igazgatóját, aki kiadta az ellenanyagot. A tudósító autójával elhozta az osztrák– magyar határra, ahonnan viszont minisztériumi futár „csempészte” az országba, s adta át nekünk.Visszatérve Shakespeare darabjához: a kígyóméreg tehát nem okoz azonnali halált?

A szerző zsenialitása vitathatatlan, de tény, nem volt toxikológus. Az Antonius és Kleopátrában leírt „Nílus férge” azonban létezik és igen veszélyes. Helytelenül nevezzük áspiskígyónak, a valódi neve a Vipera aspis, viszont Kleopátrát a Cerastes cerastes fajta marta meg. Maga a kígyóméreg a nyál módosult formája, mely sokféle anyagot tartalmaz. Helyileg károsítja a szöveteket, hat a véralvadásra, a keringésre, az idegrendszerre. Ezért embert többféleképpen is tud ölni: összeomolhat a keringés, megbénulhat a légzés vagy vérzések keletkezhetnek. Ám ehhez idő kell, rendszerint több óra, vagy nap. És szájon keresztül sem hat, tehát Kleopátra hiába csókolta meg szolgálóját, a mérget nem adhatta át.A kis kerülő után térjünk a tárgyra: a toxikológiai osztályon az önmaguk ellen fordulók, valamint a túladagolt narkósok életének megtartásáért folytatnak ádáz harcot.

Országos központként évente 20 ezer mérgezett beteg kerül ide, nagyságrendben annyian, ahányan Magyarországon túlélik az infarktust. Naponta 24-26 felnőttet fogadunk, van, akinek ápolási ideje tizenvalahány órát vesz igénybe, de van, aki heteket, hónapokat tölt az osztályon. A mérgezések 40 százaléka tárolási hibák következtében történik, boros, pálinkásüvegben tartják a sósavat, a kénsavat, s belekortyolnak. A gyógyfolyamat, az ápolás hosszú, gyakori a szövődmény is. Mi látjuk el a fővárosban és Pest megyében a drogtúladagolt betegeket. Ez is egy érdekes kihívás, sokféle drogbetegünk van, évente körülbelül ezerre tehető a túladagolások száma. Ez hiteles adat, ugyanis csak mi foglalkozunk velük. Persze, az egészségügyi statisztika, legalább is a volt szocialista országokban olyan, mint a bikini: sok mindent láttatni enged, de a lényeget eltakarja. Ez vonatkozik a toxikológiára is, de nem a saját adatainkra, mert azokért vállaljuk a felelősséget. Ezekek fel lehet használni nemzetközi kiadványokban, WHO-jelentésekben. A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy a magyar fiatalság az egyre fajsúlyosabb kábítószerhez fordul. A hétvégi parti-drogok, az amfetamin-származékok a menők, a fűfogyasztás gyakorlatilag az érettségiig eljutó korosztályban, országrésztől függően 40-60 százalék között mozog. Ez nem a rendszeres fűfogyasztást jelenti, hanem az egyszer kipróbálókat foglalja magába.De ugye, nem jelenti azt sem, hogy ha valaki elszív egy marihuánás cigit, függő, drogbeteg lesz, lecsúszik?

Nem, de azt igen: a lejtőn megtette az első lépést. Azt szoktam mondani: egy nyár elég ahhoz, hogy valaki felépítse saját drogkarrierjét.Miközben napjaink úgy telnek, hogy függőségeinket próbáljuk kielégíteni...

Amelyek nem mindig károsak számunkra. Ám, ha nem vigyázunk az egyensúlyra, könnyen azokká válhatnak. Függőség már a reggeli rágyújtás, a kávé, de szintén ide tartozhat a reggeli újságolvasás is. És ne feledjük az italt, hiszen sajnálatosan az alkoholfüggőségben élen járunk, Magyarországon legalább 800 ezer alkoholfüggő beteget tartanak nyilván.A kábítószerek és az ezekhez való hozzászokás problematikája viszonylag új keletű kihívás, noha a történet egyidős az emberrel. Az ősközösségi társadalomban a sámánok – akik jól ismerték az őket körülvevő növényeket –néhány bogyó, gomba elfogyasztása után „társalogtak” az ősökkel.

Számtalan növény atropint, scopolamint tartalmaz, amelyek hatására hallucinációs élmények alakulnak ki. Ezeket a sámán tetszése szerint interpretálhatta hallgatóságának, vagyis megkezdte embertársai manipulációját. De például Kínában a kábítószerek kultúrtörténete több mint 4 ezer évre tekint vissza, hiszen az ópiumszívás „művészetét” azóta művelik. Vagy nézzük a Dél-és Közép-Amerikában élő indiánokat, akiknél 1500 évvel ezelőtt kiváló futárszolgálat működött, mintha tudták volna, hogy az információ hatalom. A hírvivők akár napi 50-60 kilométert is megtettek, de nem azért, mert anynyira kiváló atléták voltak, erejüket a kokalevél rágása serkentette. Hogy hányan haltak meg kokain használata miatt, arról nem szólnak a krónikák.De arról igen, hogy a XIX-XX. század fordulóján Párizsban és Londonban bizonyos körökben a kábítószer használata rendszeres volt.

Valóban, hiszen Zola és Verne is fogyasztott kábítószert. Az USA-ban, pedig a huszadik század első évtizedeiben a Coca-Cola üdítő még kokaint tartalmazott. Magyarországon a kábítószer történelme nem tekint vissza ilyen komoly múltra, habár az 1. világháború éveiben már éltek morfinisták. A szocialista embertípussal, persze összeegyeztethetetlen volt a kábítószerezés, viszont elfogadták a dohányzást, az alkohol fogyasztását, hiszen valami boldogító dolognak kellett lennie a „vidám barakkban”. Bár ekkor is léteztek már devianciák, voltak szipusok és mákteaivók.Éppen ön említette egy tévés beszélgetésben Csörsz István Elhagyott a közérzetem és a Sírig tartsd a pofád című könyvei kapcsán, hogy azok bizony kitörések voltak.

Tulajdonképpen keveset tudtunk a kábítószerezésről. Hiába hallgattuk a Szabad Európa Rádiót, próbáltuk megtanulni, lefordítani az angol dalokat. Nem értettük mit jelent a Beatles száma a „Lucy in the Sky with Diamonds”, pedig összeolvasva a cím kezdőbetűit kiderül, hogy az LSD-ről szól. A Rolling Stones száma, a „Brown Sugar” sem a barna cukorról szól, hanem a heroinról. A hazai könnyűzenei irodalom is ismer ilyen próbálkozásokat, például Koncz Zsuzsa egyik száma, a Lány Sétál a Domboldalon is az LSD-ről szól(hat). Szörényinek 1972-ben megjelent az Utazás (a trippet jelentette) című lemeze, de Aczél György nyomban bevonatta, a pártközpontban ronggyá tépve a borítót ugrált a lemezen, ordítva, hogyan lehetett ezt kiadni. Végül új lemezborító készült. Amikor elérkezett hazánkba a Hair kultuszfilm, bizonyos jeleneteit nem értettük. Pedig amikor a főszereplő terhesen egy szárnyas fehér lovon repdes a templomban, nyilvánvaló volt, hogy ez egy LSD okozta hallucináció. Bizonyos amfetaminszerű vegyületeket tartalmazó gyógyszerek is léteztek, nők szedték leginkább, mert felpörgette őket, megnőtt anyagcseréjük, csökkent éhségérzetük, fogytak. És az emberek ittak mákgubóból, mákszárból kifőzött teát is, amelyek olyan tüneteket produkáltak, mintha heroint fogyasztottak volna.A vasfüggöny lehullásával a volt szocialista államokba nyomban begyűrűzött a kábítószer, s ma már nem tranzit, hanem célország lett Szlovákia és Magyarország is.

Sem az egészségügyi, sem a szociális ellátó rendszer erre a kihívásra nem tudott megfelelően reagálni. Jó magyar szokás szerint fáziskéséssel indultunk, s nemhogy közelítettünk volna a problémához, egyre inkább távolodott tőlünk. Most viszont már futhatunk utána. Nem helyes a drogokat úgy csoportosítani, hogy könnyű vagy kemény, mert könnyű nincs, csak kábítószer, pszichotrop vegyület.De azért a különböző kábítószerek esetében vannak különbségek a testi és pszichés hatások súlyossága között.

Ez tény, mint ahogy az is: a nulla milligramm az a mennyiség, amelyik nem okoz sem pszichés, sem testi tüneteket. Minden, ami ennél több, az ártalmas lehet.Nemcsak toxikológusként, igazságügyi szakértőként is beszélne az egyes drogok hatásáról?

A szerves oldószerek szipuzása korai elbutulást okoz, a használó belefulladhat a zacskóba, de nemegyszer előfordult, hogy a használó szipuzás közben rágyújtott és a lobbanékony, gyúlékony vegyület súlyos égési sérüléseket okozott. Sajnos, ez sem rettenti el a használót a további szipuzástól. Az ópiátok, amelyek a legkegyetlenebb szerek közé tartoznak, hamar függőséget okoznak. Ha használata kimarad, elvonási tünetek keletkezhetnek. Bármennyire durvának, félelmetesnek tűnhetnek, mégsem életveszélyesek. Az egyetlen dolog, ami ezeket a tüneteket rendezni tudja, az maga a szer. A túladagolás, az „aranylövés” okozza a narkósok között a legtöbb halálesetet. Leáll az érintett légzése, összeomlik a keringése. Az amfetamin és származékai hasonlóan a kokainhoz felpörgetik a szervezetet, ennek következtében emelkedik a testhőmérséklet, nagy a folyadékveszteség, gyakori a keringés- és szívritmuszavar, beáll a magas vérnyomás, veseelégtelenség, agyvérzés. Nem kell feltétlenül több tabletta, egy is elég az ilyen hatások kialakulásához. A legvadabb hallucinációs élményeket az LSD, vagy az angyalpor (PCP) használata után tapasztalhatjuk. Ezt nagyfokú agresszivitás és az önsértések számának megnövekedése kíséri. A hazai „sötét ló” a kokain. Biztosak vagyunk abban, hogy bár drága (15 ezer forint, kb. 2600 korona), sokan használják. Viszont kórházba kevesen kerülnek, noha a fiataloknál a szívinfarktus kialakulásáért gyakran a kokain a felelős. A legenyhébb testi és pszichés elváltozásokat a marihuánás cigi okozza. A használó pánikszindrómával szembesül, vérnyomása felszökik, szívműködése meggyorsul, amit gyógyszeres kezeléssel hamar orvosolni tudunk. Meg kell említenem a szexuálisan terjedő betegségek számának emelkedését is, hiszen ha a drogos nem tud már mit eladni, hogy pénzt szerezzen az anyagra, magát árulja.El kell fogadni, hogy nincs olyan ország, amelyet kábítószermentessé lehetne tenni?

Igen, de alapvetően meg kell változtatni a társadalom közönyös hozzáállását a narkóval, a fogyasztással, a függőséggel szemben. Kialakulhat egy olyan egyensúlyi állapot, amikor az ellátó rendszerek képesek megfelelően teljesíteni feladatukat. Tudni kell, a megelőzést nem lehet elég korán elkezdeni.Önnek van egy hatéves kisfia. Szerencsés, mert édesapja kiváló szakember, aki korának megfelelően képes beszélni vele a leselkedő veszélyről.

Állítom, óvodás korban lehet már üzenni a gyerekeknek, és afelé terelni őket, hogy életmódjuk lehetőleg ne önpusztító legyen. Mondok egy példát: Bendegúznak már régen megmutattam a légyölő galócát és elmondtam neki, mennyire hallucinogén. Aztán esti mese olvasása közben láttam, hogy a kis vakond kalandjairól szóló könyv illusztrációja éppen az a légyölő galóca, amelyet a sámánok használtak. Nem hagytam megjegyzés nélkül, s mit tett a fiam? Másnap ő tartott kiselőadást a mérgező gomba veszélyeiről nemcsak társainak, hanem az óvó néniknek is, akiknek fogalmuk sem volt erről.

Ön 43 évesen ötödik éve főorvos, és nemcsak a szakmán belül, hanem a médiákban is népszerű, sikeres. A toxikológiai osztályt valaha „mosodaként” tartották számon (mert kimosták az öngyilkosok gyomrát), ám az utóbbi években munkájuk egyre több elismerésben részesül. Miközben gazdasági eredményeket nem tudnak felmutatni, hiszen a toxikológia alulfinanszírozott, 150 millió forintos veszteséget termelnek évente.

Az öngyilkosok, a drogtúladagoltak iránti közöny az osztályunk kinézetén is lecsapódik. Igaz, nagyok a kórtermek, de kopottak a falak, mállik a vakolat, ám amikor megpályázunk külső pénzeket, nyertesek vagyunk. Ennek köszönhetően az 58 ágyas osztályon jól felszerelt intenzív osztályunk van hat lélegeztető géppel, korszerű dializáló műszerrel. Külön öröm, hogy kollégáimmal együtt –15 orvos – egy emberként küzdünk a beteg megmentéséért. Nálunk ismeretlen a hálapénz, a szakmai irigység, s bár nagyon komoly pszichés megterhelésnek vagyunk kitéve nap mint nap, családi életünk kiegyensúlyozott. Közöttünk nincsenek alkoholisták, elváltak, magányosok, itt mindenki kerek, egész családból jön el reggel, és oda tér vissza. Egyet akarunk, de azt nagyon: országos intézetté válni, majd azt is, hogy Magyarországon egy jól működő toxikológiai hálózat alakuljon ki. Nekem pedig van egy külön álmom: elérni, hogy toxikológiából lehessen szakvizsgázni, legyen egyetemi tanszéke. Tudom, ez nem megy máról holnapra, de mivel csak 43 éves vagyok, van egy kis időm céljaim valóra váltására.