Egy „másik” majális

Esztergom. Beléptünk, szemléletet váltottunk, átformáltuk ünnepeink mondanivalóját. Nem erőszakosan, nem mondvacsinált és idegen újdonságok bevezetésével, hanem körültekintően városunk múltjára és sajátosságaira hagyatkozva.

Persze kellett hozzá egy összefogó erő és a jó szervezés. ĺgy fordulhatott elő, hogy talán senki sem ácsorgott a füle tövét vakargatva értetlenül az esztergomi majális helyszínére érkezve, hogy sehol egy pecázós bódé, sehol egy műbarbi árus. A szép napsütésben zsongott a nép a Mária Valéria-híd lábánál. Az emberek nem a pénzköltés művészetében tevékenykedtek, hanem egymást és a lehetőségeket keresték. A híd tövében felállított alpinista mászófalon gyermekek lógtak fürtökben szüleik aggódó tekintetétől kísérve. A parkoló legmagasabb fáján az egy korosztállyal idősebbek, jobbára csak férfiak, próbálkoztak. Családjaik a májusfa alatt állva nem mindig követték figyelemmel akrobata mutatványaikat, mert egy-egy felbukkanó, régi ismerőssel folytathatták régen megkezdett beszélgetéseiket. A büfék előtt felállított sörpadoknál szintén ráérős volt a hangulat, senki sem sietett puskavégre kapni egy kétpálcás ócskaságot. Nagy sikere volt a parton bemutatott motoros hajóknak, az ember csak a zsebét lapogatta, hogy hol lehet az a hiányzó nyolcmillió. Az sem volt olyan nagy csoda, hogy a napernyő alatt ingyen lehetett kavicsot festeni, szép szalvéta-virágokba öltöztetni. A sétahajóra várva hallottam az érdeklődők kérdését: mennyibe kerül egy út? Nem kellett fizetni érte. Nyugodtan és tömeghisztéria nélkül várakoztak az utasok a reneszánsz hadihajóra és a római gályára is. Kicsit távolabb egy apró víztisztító berendezés üzemelt, szemléltetve a Duna vizének ivóvízzé változását. Kár, hogy az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület nem vállalta a rendezvényen való közreműködést, velük még színesebb lehetett volna az esemény. Az egyetlen elárusító hely egy könyvsátor volt, ahol ponyvaregények helyett magvasabb mondanivalójú könyveket kínáltak. A büfékben tekeredett a kolbász, fogyott a mustár és italokat mértek a délutáni koncertek hallgatóinak. Bemutatkozott az Ister Granum Eurorégió 12 települése is, a testvértelepülések közös sátorban jelentek meg és osztották a szórólapokat, meséltek Garamkövesd vagy éppen Karva érdekes látnivalóiról.

Maradtam volna még, de elfogyott a látnivaló és nem jött szembe újabb ismerős arc sem. Lufi nélkül indultam haza abban a reményben, hogy jövőre sem csúszunk vissza a sör-virsli versenyhez, hanem még több, még gazdagabb és izgalmasabb programmal bővül az ünnep.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?