Egy igét elragozni már filozófia

CSEHY ZOLTÁN

Az Olasz Kulturális Intézet és a Zeneművészeti Főiskola közös szervezésében a közelmúltban Pozsonyban adott koncertet a Duo Alterno, azaz Tiziana Scandaletti szopránénekesnő és Riccardo Piacentini zongoraművész-zeneszerző. A Duo Alterno Olaszország egyik legismertebb duója: az egyedi és hatásos zenei értelmezések mellett ragyogó színészi tehetséggel is megáldott kettős számos rangos lemezfelvétellel is dicsekedhet. A pozsonyi koncert két témakör köré szerveződött: részint a szerelmes életérzés alakváltozatait vette számba, részint a zene érzékiségébe bújtatott humor sokféleségéről adott számot.

Lorenzo Ferrero 1983-ban komponált szerelmes énekei Pietro Metastasio klasszikus verseinek ihletésében fogantak: a zene azonban igyekezett kijátszani a klasszikus versszerkezet eredendő zeneiségét, és gyakran épp azzal teremtett feszültséget, hogy máshova tolta át a zenei hangsúlyokat, illetve a szövegeket fonetikai mikroanalízisnek vetette alá, s így felértékelődtek a lassító-gyorsító technikák is. A szenvedélyes szövegek érzelmi telítettsége megőrződött, ám a szerelmes lelkiállapot (ön)iróniája is érvényre jutott.

Piacentini saját, tavaly komponált szerzeménye (A la vie) az első világháború korának hangulatát idézte meg Malevics, Bocconi alkotásainak, valamint Rilke verseinek „harmonizálásával”. Ez a parádés multimediális gesztus (vetítés, suttogás, szavalás, magnószalagra rögzített felvételek, bejátszások) a különféle művészeti ágakban és a köznapi létezésben megbúvó költészetet hívta életre. (A magnószalagokon a zeneszerző azoknak a városoknak a zajtérképeit rögzítette, melyek jelentős szerepet játszottak Rilke életében.) Luciano Berio immár klasszikussá vált népdalfeldolgozásai hatalmas sikert arattak: az olasz zeneszerző bámulatos érzékenységgel kezelte a népi tradíciót, miközben a dialektális nyelvváltozatok zeneiségének megőrzésére is fokozottan ügyelt.

John Cage A virág és a Tizennyolc kikelet csodálatos ablaka című kompozícióit (ez utóbbi James Joyce szövegeken alapszik) lezárt zongorabillentyűzeten kell előadni. Cage gyakorta használta a zongorát totális zenei konfigurációként, azaz nem rendeltetésszerűen. A rendkívül humoros darabok szépségét a zongorajátékot imitáló kopogás fokozta. A koncert Ennio Morricone kifejezetten az előadók felkérésére írt frappáns darabjával zárult, mely Sergio Micelli humoros, groteszk, filozofikus szövegeire íródott. A „szerteszórt epitáfiumok” szövegvilága elképesztően spontán zenei invencióval társult. „Egy igét ragozni, az már filozófia” – énekelte tegyebek mellett Scandaletti, elnyúlva a zongorán.