Egy egész generáció ragadt a gyerekszobában – az árak miatt csak álmodoznak a saját otthonról

A fiatal szlovákiai lakosok a magas kamatok, a túlárazott ingatlanok és a bankok szigorú hitelfeltételei miatt kénytelenek albérletben maradni vagy szüleiknél élni. A bérleti díjak is folyamatosan emelkednek, különösen a nagyvárosokban, ahol a kereslet messze meghaladja a kínálatot. Pozsonyban például egy szerény egyszobás lakás havi bérleti díja a fiatal munkavállalók fizetésének akár felét is felemészti – közölte a Trend gazdasági magazin. 

Közben az elmúlt évben is folytatódott az ingatlanpiac drágulása. A Szlovák Nemzeti Bank (NBS) adatai szerint 2024 utolsó negyedévében az ingatlanok árai 3 százalékkal nőttek az előző negyedévhez képest, míg éves szinten a növekedés 6,7 százalékos volt. A pozsonyi régióban ez különösen érzékelhető: itt a négyzetméterenkénti átlagár elérte a 3 316 eurót, ami egy 40 négyzetméteres lakás esetében több mint 130 ezer eurós vételárat jelent.

Nehéz a hitelfelvétel is

A szlovákiai bankok az éves nettó jövedelem nyolcszorosában maximalizálják a felvehető jelzáloghitel összegét. Egy 24-25 éves fiatal átlagosan 1 345 eurót keres havonta, így csupán kevesebb mint 130 ezer euró hitelre lehet jogosult. Ez azt jelenti, hogy még egy kisebb egyszobás lakás is elérhetetlen lehet számára, különösen a fővárosban. Emellett a bankok figyelembe veszik az egyéb pénzügyi kötelezettségeket, például az autólízinget vagy más kölcsönöket, ami tovább szűkíti a fiatalok lehetőségeit.

A bankok által megkövetelt saját forrás is jelentős akadályt jelent. Az ingatlan értékének legalább 20 százalékát önerőből kell biztosítani, ami egy 130 ezer eurós lakás esetében 26 ezer eurót jelent. Ezt az összeget sok fiatal képtelen előteremteni, így vagy személyi hitelt vesznek fel, vagy szüleik segítségére szorulnak. Sokan kénytelenek párkapcsolati alapon közös hitelt vállalni, hiszen így nagyobb eséllyel teljesíthetők a hitelfeltételek.

A semmiért dolgozni

A lakhatási válság és a munkaerőpiac változásai a fiatalok karrierelképzeléseit is befolyásolják. A Z generáció tagjai kevésbé érdeklődnek a vezetői pozíciók iránt, mivel azokat stresszesnek és alulfizetettnek tartják. Egyre többen részesítik előnyben az egyéni szakmai fejlődést, a rugalmas munkavégzést és a munka-magánélet egyensúlyát.

A fiatal munkavállalók egyre frusztráltabbak amiatt is, hogy az idősebb generációk kritizálják munkamoráljukat, miközben nem veszik figyelembe a gazdasági realitásokat. Úgy érzik, hogy a kemény munka ma már nem garantál biztos megélhetést, ezért kevésbé motiváltak a régi elvek szerint dolgozni.

Valóban lustábbak a fiatalok?

A Z generáció és az ezredfordulósok gyakran találkoznak azzal a váddal, hogy lusták vagy nem elég elhivatottak. Ugyanakkor sokan közülük diplomával rendelkeznek, heti 40 óránál is többet dolgoznak, mégsem engedhetik meg maguknak a saját lakhatást. A pénzügyi helyzetük jelentősen rosszabb, mint szüleiké volt, és a munkaerőpiac is egyre kiszámíthatatlanabb. Egyes álláskeresők akár egy évet is várhatnak egy megfelelő munkalehetőségre, de sokan így is sikertelenek.

Ez oda vezet, hogy a Z generáció gyakran úgy érzi: keményen dolgoznak, de nem kapják meg érte azt az életszínvonalat, amit a korábbi generációk még elérhettek.

A lakhatási válság és a fiatalok pénzügyi nehézségei arra kényszerítik a kormányokat, hogy új megoldásokat keressenek. Az ingatlanpiac átfogó reformja és a megfizethető bérlakások támogatása nélkül a fiatal generáció továbbra is kiszorul a saját otthon megszerzésének lehetőségéből, és a pénzügyi függetlenség egyre távolibb álom marad.