Dušan Kováč: a történelemnek a megismerést kell szolgálnia

Dušan Kováč történész, a Szlovák Tudományos Akadémia alelnöke Robert Fico kormányfő újévi beszédét követően hangsúlyozta, hogy az általa hangoztatott tények nem korrektek. Erre, mint mondta, kötelessége volt felhívni a figyelmet.

Mivel a közép-európai térségben szinte hagyomány, hogy a politikusok olykor kényes történeti kérdéseket boncolgatnak, tisztázzuk végre a „ha?tás?köröket”…

Véleményem továbbra is az, hogy történelemmel elsősorban a szakembereknek kellene foglalkozniuk; ez egy tudomány, mely a megismerést szolgálja, s nem feltétlenül csak kényes, kritikus dolgokkal kell foglalkoznia, hanem a pozitívumokat is fel kell dolgoznia. Küldetése teljesen egyér?telmű: ha tudjuk, honnan jövünk, könnyebben meg tudjuk érteni, kik vagyunk, felmérhetjük lehetőségeinket, s így láthatjuk, hová tartunk. Az emberiség történeti dimenziókban gondolkodik, ez egyik sajátossága, s a történettudomány feladata az, hogy ezeket a dimenziókat feltárja.

A politika ezzel szemben szívesen használja eszközként.

Nem helyes, ha a politikusok történészként lépnek fel, mert nem ez a dolguk. Inkább abban kellene közreműködniük, hogy a kutatási eredmények a nyilvánosság elé kerüljenek, s ugyanez vonatkozik a közszolgálati médiára is. Nem szabad megtörténnie, hogy a tudomány által alá nem támasztott féligazságok lássanak napvilágot – s ez abban az esetben is érvényes, ha nem politikai célok megvalósításáról vagy bizonyos tömegek megnyeréséről van szó.

Ha mégis egyértelmű a célzat…?

Akkor azzal nemcsak a politikai elit, hanem az egész társadalom is degradálódik, mintegy kiállítja önmaga szegénységi bizonyítványát. Egyszerűen azért, mert Európában ma már ilyesmit nem csinálunk. Képzeljük csak el, hogyan csapódna le, ha Angela Merkel német kancellár beemelné Lohengrint vagy az ógermánokat a német történelembe…? Teljesen abszurd volna. Ilyen abszurdum az is, hogy a szlovák politikai elit újkori nemzetébresztők szerepében tetszeleg. Ez a mai Európa szellemiségének idegen.

Az effajta megnyilvánulás a politikai kultúra hiányára vezethető vissza?

A történelmi tudás másik küldetése, hogy kiépítsen egy bizonyos fokú politikai kultúrát, mely Szlovákiában, de más közép-európai posztkommunista országokban is alacsony szinten van. Ennek azon kellene alapulnia, hogy a társadalom kritikus a politikusok kijelentéseivel szemben, hogy képes különbséget tenni a demagógia és a megvalósítható program között. Másik dolog, hogy ha a történészek, az értelmiség és a politikusok itt jövőt akarnak építeni, a történelmet megfelelő alázattal kell kezelniük, s forrásként kell használniuk. Egyszersmind meg kell tanulniuk kulturáltan viszonyulni hozzá.

Miképp minősíti a társadalmat, ha mégis „vevő” az ilyen, nemzeti érzelmekre apelláló kijelentésekre?

A demokrácia alapvető problémája az, hogy működése a társadalom bizonyos fokú kulturáltságát feltételezi. Ha egy olyan társadalomban, melyben nincsenek demokraták, általános választójogot ad, ez katasztrófához vezet. A demokráciához demokraták kellenek – olyan emberek, akik nemcsak beszélni, hanem hallgatni is tudnak. Ez volt Masaryk eszméje: hogy a demokrácia párbeszéd, s a parlamenti szavazás már csak az utolsó mozzanata. Ha ilyen társadalmat akarunk építeni, nem szabad belevinnünk a nacionalizmust. (-la-)