DUMA-KANYAR

1. A hétvégén tüntetést szerveztek a dorogi és esztergomi környezetvédelmi egyesületek a vízszennyezést okozó hulladékégetőnél, „Tüntessünk

együtt, hogy ezt soha többé ne tehesse!” – jelszóval.

Horányi: Igen, helyes! Jusson már el végre az agyunkig és fogjuk fel, még ha fájdalmas is: A Föld nem a miénk! Unokáinktól kaptuk kölcsön, megőrzésre!

Sinkó: Az országos médiában már a tüntetést megelőző napon megjelent, hogy felfüggesztették az égetőmű működését, ami nem igaz, csak a beszállításokat állították le. A tüntetést is egy nappal későbbre tette az ezerfejű cézár. Úgy látszik, Magyarországon a profit érdekek erősebbek, mint az emberek egészséges élethez való jogai.

Rafael: Nagyon nem szeretem, ha szigorúan szakmai ügyekből politikai lesz. Ebben különösen „nagyok” vagyunk. Ha egyszer majd feltárnak mindent, akkor ezt tudja is meg mindenki. És azt is, hogy mi volt véletlen, mi szándékos, no de azt is, mi volt ködösítve.

Schlett: Már rögtön az esetnél le kellett volna borítani két teherautónyi nyersbetont a méreg kiömlő nyílásához. Mások életével játszani, úgy tűnik ez a legjobb üzlet!

2. Véget ért az olimpia Athénban. Volt részünk sikerekben és kudarcokban egyaránt. Hogyan értékelik az eseményeket?

Horányi: Elnézést a szerénytelenségért, de már a játékok indulásakor feltett kérdésre azt válaszoltam, 8 aranyunk lesz. Igaz, nem egészen így értettem a számolást. Azt is bátorkodtam mondani, sok esetben egészen másról szól az olimpia, többek között az ajzószerekre gondoltam. Kár, hogy bejött. A feljelentőkről meg aztán... Na szép! Gyomorlift. Ez az gyerekek, magyarok vagyunk, tartsunk szét! Ez is bejött. Már vagy ezer éve!

Sinkó: A súlyemelésben, a kerékpárban és az atlétikában (meg ki tudja még melyik versenyszá-mban) mindenki doppingol, aki ilyen szintre tud jutni. Az, hogy csak a magyar sportolók ellen folyt dopping-hajtóvadászat, felháborító. Hol voltak a magyar sportdiplomaták, Schmitt Pál, Aján Tamás és a többiek? A nehézatlétáink ügyében a teljes igazságot lehet, hogy csak Annus Adrián és Fazekas Róbert emlékirataiból tudjuk majd meg 30 év múlva. Az olimpiai eszme először ott csorbult, amikor feltűntek a honosított játékosok. A férfi és női kézilabdatorna gólkirálya két magyar lett, úgy hívják őket, hogy Perez Carlos és Radulovics Bojana. A legeredményesebb magyar két arannyal a kajakos Janics Natasa lett, aki szerb volt még egy-két éve. Sajnálom az olimpiai eszmét, ez így már nem az, ami volt. De a vízilabdás fiúk, meg Igaly Diána, Nagy Tímea és a kajak négyes! Micsoda győzelmek! Ja, és az öttusázó Vörös Zsuzsa, a birkózó Majoros Pista. 10 győzelem, 8 arany.

Rafael: Akire lehet, büszke vagyok. Itt a pisilős ügyeknél egyrészt megdöbbent az a névtelen levél, amivel szétverték az idegeit az érintett sportolónak. Ha meg igaz, ahogyan a vizeletet veszik – ezt tudni kell és ezt vagy vállalni kell, vagy mást kell kitalálni. Jó és bő vizeletet egyébként sörözés közbeikatásával is „össze lehet hozni”. (Ez csak vicc, sútocska!)

Schlett: Felemás olimpia volt, vadásztak a magyarokra minden sportágban, amire elég nehéz magyarázatot kapni. Egy kellemes emlék azért van, a diadaloktól hangos esztergomi szurkolói sártor. Sokkal kellemesebb volt, mint a Sziget fesztiválon egy interaktív meleg sátor.

3. Pénzhamisítót leplezett le az esztergomi rendőrség. Az esztergom-szentgyörgymezei, számítógépekkel foglalkozó gyanúsítottnál a házkutatás során különböző címletű hamis pénzt és még fel nem vágott íveket is találtak.

Horányi: Hát igen, pénz az a legkevesebb: „mindenki másképp csinálja! Van aki csellel, van aki csalással, van aki ököllel és akad, aki lakással.” Munkával lassan már csak a bolond, de bolondok nélkül meg mit érne az élet?

Sinkó: Én is hallottam, hogy Szentgyörgymezőn (Bugacon) egész jól váltják a forintot, egy ötezresért adnak egy tízezrest. Gondoltam, Schlett Pista nyári honoráriumát megduplázom, de szerintem ő még olcsóbban váltotta.

Most már azt is értem, miért akart a múltkor meghívni egy sörre! Szerencsére tízezresből nem tudtak visszaadni.

Rafael: Az előbb, a postán nagyon alaposan megvizsgálták a tízezrest, amivel fizettem. Most már értem, hogy miért, de túléltem! Elfogadták!

Schlett: A bugaci rém sajátos módon akarta megtolni a házi költségvetést, a profik inkább sztrádatenderben utaznak. Az ötlet jó, de hát a gyenge forintot hamisítani? Ez olyan, mint a millpengőt a háború után.