Dostál: Ma már nem szabad a Beneš-dekrétumok alapján vagyont elkobozni

Ön március végén úgy döntött, a parlamenti képviselői mandátumát az igazságügyi minisztérium államtitkári székére cseréli. Miért határozott így?

Mária Kolíková miniszterasszony kért fel erre a feladatra, hiszen akkor a tárcának már hónapok óta egyetlen államtitkára sem volt. Úgy éreztem, bizalommal van irántam, és mivel én is nagyon fontos személyiségnek tartom őt az ország és a kormánykoalíció küldetése szempontjából is, elvállaltam a feladatot.

A kormány még a választási ciklus elején kötelezte magát, hogy megalkot egy átfogó kisebbségi törvényt, amely az asszimiláció lassítását és a kisebbségi jogok gyakorlásának lehetőségét biztosítaná. A kisebbségi kormánybiztos irányításával el is indult a jogszabály előkészítése. A kormány törvényalkotási terve szerint május végén be kellett volna mutatni a kész javaslatot. Ez miért nem történt meg?

Ezt a kérdést elsősorban a kisebbségi kormánybiztosnak kell feltenni. Nekem, még, mint olyan parlamenti képviselőnek, aki a törvényhozás emberi jogi és kisebbségi bizottságában ül, semmilyen információm nem volt arról, hogy miként készül a kérdéses törvényjavaslat. Ugyanakkor az lenne a jó, ha egy ilyen tervezet a szakértők, minisztériumok és a koalíciós parlamenti képviselők legszélesebb körének a bevonásával készülne. Én például a kisebbségek kérdésével már hosszú ideje foglalkozom, már újságíróként, elemzőként, majd politikusként, parlamenti képviselőként is ezt tettem és ennek ellenére nem tudtam a javaslat előkészítéséről semmit. Azt, hogy készül, az alapján sejtettem, hogy a kormányprogramban szerepel egy ilyen jogszabály megalkotásának a terve. Úgy tudom, egy munkaváltozat el is készült, véleményezési eljárás alatt is volt.

Az igazságügyi minisztérium pedig kifogásokat is emelt ezzel a munkaverzióval kapcsolatban. Mi kivetnivalót találtak?

Ez még azelőtt történt, hogy államtitkár lettem volna. Nem fogok konkrét dolgokat felsorolni, hiszen a törvényjavaslat szövegét még nem hozták nyilvánosságra. Általánosságban annyit mondhatok, hogy a tárca által megfogalmazott vélemény a törvény előkészítésének folyamatára vonatkozott, vagyis, hogy bizonyos minisztériumokat nem vontak be ebbe az eljárásba. Ugyanakkor tartalmi kifogások is felmerültek a szöveg törvénykezési színvonalával kapcsolatban. Nem csatoltak hozzá például indoklást, illetve olyan fogalmak szerepelnek benne, amelyeket a jogszabályokban nem használnak, de közvetve más törvények módosítását is tartalmazta, ami pedig nem helyénvaló. Ugyanakkor a kormányprogramban szereplő vállalással, mi szerint szükség van egy kisebbségi törvényre, én is egyetértek. Ahogy azzal is, hogy a kisebbségeknek az Alkotmányban szereplő jogát, mi szerint részt vehetnek az őket érintő ügyekben, egy jogszabályban kell megfogalmazni. Az a kérdés, milyen konkrét formában tegyük ezt meg. A most bemutatott forma az igazságügyi minisztérium szakértői szerint nem volt rendben.

Ön szerint melyek lennének azok a legfontosabb intézmények, amelyeknek egy kisebbségi törvényben szerepelniük kellene?

Egy ilyen jogszabálynak létre kellene hoznia a kisebbségi hivatalt, amely eszköze lehet ezeknek a közösségeknek arra, hogy részt vegyenek az őket érintő ügyek alakításában. Ugyanakkor ma is vannak törvények, amelyek a kisebbségi nyelvhasználatot, nemzetiségi kultúra finanszírozását, oktatást szabályozzák. Így elképzelhető, hogy ezeket megszüntetjük és egy olyan kisebbségi törvényt alkotunk, amelyben megfogalmazzuk az összes fent felsorolt kompetenciát. Ez egy nagy, átfogó jogszabály lenne. Nekem azonban kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy a jelenleg működő dolgokat egycsapásra eltöröljük és egy másik törvényben szabályozzuk azokat. A másik út, hogy meghagyjuk, esetleg javítjuk a kisebbségekről szóló jelenlegi törvényeket és a kisebbségi jogszabály csak azt szabályozza, amire az előbbiek nem térnek ki.

Ön szerint szükség van arra, hogy egy ilyen törvény bővítse a kisebbségi jogokat?

Ebben az esetben mindig konkrét dolgokról érdemes beszélni. Mert általánosan annyit lehet mondani, hogy a kisebbségi jogokat csökkenteni nem kellene. Ha van egy konkrét probléma, mint például a kisebbségi nyelvhasználat kérdése, akkor számomra az tűnik logikusnak, hogy arról beszéljünk, miként lehet módosítani a kisebbségi nyelvhasználati törvényt. Nem pedig az, hogy egy nagy átfogó törvényt alkossunk, aminek a kisebbségi nyelvhasználat a része lesz.

A kisebbségjogi törvénynek ön szerint tartalmaznia kellene valamiféle önkormányzatisági mechanizmust?

El tudom képzelni, hogy ez lenne annak a módja, ahogy a nemzetiségek részt vesznek az őket érintő ügyek alakításában. Természetesen az a kérdés, hogy milyen konkrét formában valósul ez meg. Hiszen a Kisebbségi Kulturális Alap révén ma is van egyfajta kulturális önigazgatás, még ha nem is teljesen optimális ez a modell. Hiszen az alap nem teljesen reprezentatív az adott kisebbségre nézve. De ezzel együtt is megvan az a bizonyos participációs elv. El tudom tehát képzelni, hogy ilyen mechanizmusok létezzenek a helyi önkormányzatoknál, vagy regionális, illetve országos szinten is. Meg kellene határozni, hogy pontosan mi az egyes szintek kompetenciája. Ez utóbbiról tárgyalni kell.

Ön szerint milyen kompetenciákat kellene kapnia egy ilyen önkormányzati rendszernek?

Én el tudom képzelni, hogy a helyi önkormányzatok szintjén lennének olyan intézmények, amelyek képviselnék az adott kisebbséget az iskolaügyi vagy kulturális kérdésekben. Egy ilyen esetben azonban az lenne a helyes, ha nem csak az országosan kisebbségként definiált közösségek kapnának ilyen jogot, hanem az adott helyen kisebbséget alkotó közösségek is. Vannak ugyanis olyan falvak és városok, ahol pont a magyarok vannak többségben és a szlovákok kisebbségben. Így el tudom képzelni, hogy egy ilyen településen a helyi szlovákoknak is lenne kisebbségi önkormányzata, ami az ő jogaikat képviselheti.

Mekkora támogatást kapna egy ilyen javaslat a kormánykoalícióban?

Ez természetesen attól függ, hogy milyen konkrét megfogalmazást kapna. Egy ilyen törvényt az egész koalíció, tehát az érintett minisztériumok, parlamenti képviselők bevonásával kell előkészíteni. Hiszen, ha ez enélkül készül, akkor a bemutatás pillanatában kiderülhet, hogy egy maximalizmusra törekvő tervet a koalícióban nem is támogat senki. Lehetnek ugyanis olyan koalíciós pártok, vagy politikusok, akik nem tudják elképzelni, hogy ilyen nagyvonalú változások történjenek.

Ön szorgalmazni fogja, hogy egy ilyen folyamat során készítsék elő a törvényjavaslatot?

A labda jelenleg a kormányhivatal oldalán pattog, onnan kell érkezzen a kezdeményezés, hiszen a kisebbségi kormánybiztos hivatala is oda tartozik. Mi az igazságügyi minisztérium részéről meghatározhatunk igényeket arra, hogy több oldal bevonásával történjen az előkészítő folyamat, ahogy bizonyos tartalmi kérdésekben is változtatást kérhetünk. Én a magam részéről elmondhatom, hogy a törvény teljes egésze érdekel, de ennek ellenére nem az igazságügyi tárca és az én kompetenciámba tartozik, hogy valamiféle értekezletet hívjunk össze a témában. Ez a kormányhivatal feladata, nekik kell a jogszabály-előkészítést folytatniuk. Mindezt úgy, hogy abból valami érdemben legyen, tehát teljesítve legyen a kormányprogramban szereplő vállalás.

A választási ciklus végéig elfogadják a kérdéses jogszabályt?

Ez szerepel a kormányprogramban, meg kell ezt próbálnunk. Ha nem lesz előrehozott választás, akkor erre van esély.

Lát-e arra esélyt, hogy még ebben a választási időszakban Nyitra és Nagyszombat megyében kiterjesszék a kisebbséginyelv-törvény hatályát megyei szintre is?

Ez is szerepel a kormányprogramban. Én személyesen támogatom, hogy a megyék szintjére is kiterjesszük a kisebbségek nyelvi jogait. Ez már szerepel is a kormány törvényalkotási tervében. Úgy tudom, ősszel ezt először a kabinet, majd a parlament elé terjesztik. Bukovszky László kisebbségi kormánybiztossal már tárgyaltunk is erről a jogszabályról, amely szorosan összefügg a népszámlálás nemzetiségi adatainak az értelmezésével. Ez utóbbit egyébként a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvényben szeretnénk rögzíteni, nem pedig csak egy kormányhatározatban.

Milyen stádiumban van a népszámlálás során felmért nemzetiségi adatok értelmezésének kodifikációja?

A kormánybiztos azt javasolta, hogy a nemzetiségre vonatkozó első és második kérdésre adott válaszokat összeadva értelmezzék. Ez kedvező az egyes kisebbségek számára, hiszen a jelenleginél több településen lehetne az adott nemzetiség nyelvét használni a hivatali érintkezésben. Én is ezt tartom helyesnek. Bukovszky úr azt javasolta, ezt kormányhatározatban rögzítsék, majd ez alapján készítsék el azt a településlistát, ahol a kisebbségi nyelvhasználati törvény hatályos. A véleményezési eljárásban az igazságügyi minisztérium azt az alapvető javaslatot tette, hogy a kérdéses értelmezést magában a kisebbségi nyelvhasználati törvényben is rögzítsék. Ezen a héten kedden nyilvánosságra hozták a véleményezési eljárás eredményét: a kormánybiztos úr részben fogadta el a javaslatunkat. Én egyébként az előbb említettnél a kisebbségek számára még kedvezőbb értelmezést is elképzelhetőnek tartok. Így például, ha egy településen többen vallották magukat egy nemzetiségi nyelv anyanyelvi beszélőjének, mint ahányan az adott kisebbséghez tartozónak vallották magukat ugyanott, akkor az anyanyelvi beszélők számát lehetne a nyelvi jogok alapjául venni. Ehhez azonban biztosan törvénymódosítás kell.

Várható-e az államnyelv-törvény olyan módosítása, amelynek értelmében az államnyelv védelmére hivatkozva nem szabadna korlátozni a szabad véleménynyilvánítást és információáramlást?

Ez ugyan a kulturális minisztérium hatásköre, de a magam részéről én akár teljesen el is törölném az államnyelvtörvényt. Esetleg egy nagyon tömör jogszabályt csinálnék belőle, amely azt határozza meg, hogy a szlovák nyelvet a hivatali érintkezésben használják. De hogy olyan területeken, mint a kultúra, a tömegkommunikáció stb. előírják az államnyelv használatát, szerintem nincs rendben. Az államnak például nem kellene beleszólnia abba, hogy valaki a boltjára szlovákul, magyarul, angolul, vagy finnül helyez ki feliratokat. Azt azonban nem tudom megmondani, hogy erről mi a véleménye a többi koalíciós pártnak. Azt gondolom, ha észszerű intézkedéseket fogalmazunk meg, akkor azt a koalíció egy része biztosan támogatni fogja.

Az SaS párt, amely önt az államtitkári tisztségbe jelölte, meglehetősen elutasító álláspontot foglalt el az állampolgársági törvénynek a magyar kisebbség szempontjából kedvező enyhítésével kapcsolatban. Önről viszont tudható, hogy a kettős állampolgárság tiltásának teljes feloldása mellett foglalt állást. Nem voltak ezzel kapcsolatban nézeteltérései a párttal?

Ebben a kérdésben valóban más a véleményem, mint az SaS többségének. Én az első Fico-kormány által 2010-ben elfogadott ellentörvényt hosszú ideje bírálom. Aktivistaként olyan törvénymódosítási kezdeményezést indítottam el, amellyel visszatértünk volna az ellentörvény előtti állapothoz. Nagyon sajnálom, hogy Szlovákiában nem jutottunk el odáig, hogy egyetlen szlovák állampolgártól se lehessen az akarata ellenére elvenni az útlevelét. Ugyanakkor történt olyan módosítás, amely értelmében a hosszú ideje külföldön élő szlovák állampolgárok megtarthatják a szlovák útlevelüket, ha felveszik az ottani állampolgárságot.

A napokban nagyobb hullámokat vetett, hogy Gyimesi György, az OĽaNO parlamenti képviselője egy olyan törvényjavaslatot adott be, amellyel betiltaná, hogy szivárványos zászlókat tűzzenek ki a középületekre. Mi a véleménye erről a javaslatról?

Ezt az indítványt tartalmilag rossznak tartom, amely ráadásul sérti a koalíciós szabályokat. A legnagyobb hibának pedig azt tartom, hogy egy olyan képviselővel közösen nyújtotta be, aki egy fasiszta párt listáján indult. Nem volt erről egyezség a koalícióban, így ez a koalíciós szerződés megsértése. A tartalmát tekintve pedig nem gondolom, hogy szükség van egy olyan törvényre, ami az ilyesmit megtiltja a közintézményeknek. Az SaS parlamenti frakciója biztosan nemmel fog szavazni erre a javaslatra, ahogy én is nemmel szavaznék, ha a parlamentben ülnék. Ha mégis elfogadnák a jogszabályt, akkor más zászlókat is betilthatnának. Én úgy gondolom, a közintézmények is kifejezhetik az álláspontjukat, vagy megemlékezhetnek valamilyen évfordulóról azzal, hogy kifüggesztenek valamilyen zászlót legyen az akár történelmi zászló, vagy egy másik állam lobogója. Így például az Ukrajnával való szolidaritásvállalás jegyében az ukrán zászló felvonása is rendben van. Így az is, ha a közintézmények valamilyen alkalomból szolidaritást vállalnak a más szexuális orientációjú emberekkel. Ha az ő jogaikat megfelelően tiszteletben tartaná a jogrend, elfogadná azokat a társadalom, akkor nem lenne szükség a szolidaritás hangsúlyozására.

Igor Matovič, az OĽaNO vezetője, de az imént említett Gyimesi György is gyakran támadja az SaS minisztereit. Milyen kondícióban van ön szerint a kormánykoalíció? Működőképes még egyáltalán?

A koalíció azzal együtt is létezik, hogy az SaS bejelentette, egy ideig nem vesz részt a koalíciós tanácsokon. A probléma azonban nem az SaS-ben, hanem Igor Matovič és azon képviselők viselkedésében van, akik az ő vonalát követik. Az természetes, hogy egy koalíción belül különböző nézetek, nézeteltérések vannak. Ennek azonban a tartalmi síkon kellene maradnia, amikoris ütköztethetjük a nézeteinket. Mindezt jó esetben zárt ajtók mögött kellene tennünk, de az is rendben van, ha nyilvánosan beszélünk ezekről. Ugyanakkor nem szabadna ennek átmennie személyes támadások formájába, a gyűlölködés területére. Mikor valakit például családellenesnek titulálnak. Ez nagyon hasonlít ahhoz, amikor a Mečiar- vagy a Fico-kormány a kritikusait, a demokratikus ellenzék tagjait „szlovákellenesnek” vagy „antiszociálisnak” titulálta. Nekünk nem így kellene egymással beszélnünk. Nem elfogadható, hogy a legerősebb kormánypárt elnöke így beszéljen a koalíciós partnereiről. A kormánykoalíció problémáinak túlnyomó többsége ebből fakad.

Lehet ilyen körülmények között hatékonyan kormányozni?

Az természetesen akadályoz minket, ha egy olyan konfliktusra kell figyelnünk, amelyet mesterségesen gerjesztettek. Egyes javaslatokat emiatt blokkolnak, a koalíció nem tud megegyezni bizonyos személyi jelölésekben. Ennek ellenére fontos reformokat tudtunk már átvinni, a koalíció jelenleg működik.

Az SaS-ről azt is mondják, hogy egy lábbal már kint van a koalícióból. Mit gondol, kilép a másik lábával is?

Én nem látom, hogy miért lenne az SaS egy lábbal kint a koalícióból. A párt a koalíció tagja, ott vannak a kormányban a miniszterei, kötelezőnek érzi magára nézve a kormányprogramot. Az SaS nem tervez kilépni a koalícióból. Annyi történt, hogy Igor Matovič viselkedése miatt a párt úgy döntött, nem vesz részt a koalíciós tanácsokon addig, amíg meg nem nyugszik a helyzet.

Mi lenne az a helyzet, amikor az SaS-nek ön szerint azt kell mondania, hogy elég, és kilép a koalícióból?

Nem gondolom, hogy az SaS-nek ki kellene lépnie a koalícióból. A miniszterelnöknek, az OĽaNO mozgalomnak, de más koalíciós partnereknek is azzal kellene foglalkozniuk, hogy jobban működjön a koalíció. Illetve miként működhetne azokat a kilengéseket mellőzve, ami például az ún. családsegítő csomagot kísérte.

Mi történne akkor, ha az OĽaNO a parlamentben az ellenzéki képviselőkkel, köztük a fasiszta párt listáján a törvényhozásba jutottakkal alkotna hosszabb távon többséget? Ebben az esetben mi értelme maradna a koalíció megtartásának?

Azt gondolom, az OĽaNO frakciójában többen vannak, akiknek problémájuk van azzal, hogy egy fasiszta párt képviselőivel működjenek együtt. Szerintem többüknek gondjuk van azzal is, hogy az említett csomagot az ĽSNS segítségével vitték át, amiről Igor Matovič egyezett meg a kérdéses fasiszta párt képviselőivel. Természetesen a jövőben előfordulhat, hogy az SaS azt mondja, elegendő indok gyűlt össze arra, hogy kilépjen a koalícióból, de nem szeretnék spekulációkba bocsátkozni.

Ahogy azt lapunk feltárta, a D4/R7 autópálya alatti értékes telkek konfiskációját az állam a Beneš-dekrétumokra hivatkozva akarja bevégezni. Az ön felettese, Mária Kolíková igazságügyi miniszter (SaS) a parlamentben arról beszélt, hogy az állam ebben az esetben csupán helyrehozza az egykori adminisztratív tévedéseket. Mi önnek a véleménye arról, hogy az állam akár bírósági úton is igyekszik érvényesíteni a kollektív bűnösség elvére épülő konfiskációkat?

A válaszomat két részre osztanám. Az első a konkrét ügyek témája, amelyekről én talán akkor tudnék nyilatkozni, ha minden bizonyítékot, jogi körülményt, ismernék. Azt is tudni kellene, hogy a hasonló esetekben hogyan döntöttek a bíróságok, hogyan határozott az Emberi Jogok Európai Bírósága. Ezek hiányában én a konkrét ügyekről nem tudok nyilatkozni, ahogy az igazságügyi minisztérium nevében és az SaS, illetve az OKS nevében sem tudok nyilatkozni. Ugyanakkor elmondhatom a Beneš-dekrétumokról a személyes véleményemet. Ezeket a rendeleteket a második világháború után a németekre és a magyarokra, a kollektív bűnöség elve alapján adták ki. A kollektív bűnösség elvének alkalmazása azonban elfogadhatatlan egy demokratikus társadalomban, amely tiszteletben tartja polgárai emberi jogait. Elképzelhető, hogy megértéssel fordulunk aziránt, hogy közvetlenül a második világháború szörnyűségei után egy ilyen jogi szabályozás jött létre. Másrészt nem lehetséges az, hogy ezt ma elfogadhatónak tartsuk, vagyis az, hogy az állam a polgáraival szemben a kollektív bűnösség elvét érvényesítse. A Beneš-dekrétumok a történelmünk és a jogrendünk része, de ezek a rendeletek szerintem ma semmilyen körülmények között nem okozhatnak új jogkövetkezményeket. Tehát ha az történt, hogy egy adott földterületet konfiskálni akartak, de ez nem történt meg, és az eredeti tulajdonosok birtokában maradt, akkor azt gondolom, ma nem kellene az illetőtől elvenni a tulajdonát a Beneš-dekrétumokra hivatkozva. A jelen időt pedig úgy értem, hogy az 1989 novemberi rendszerváltástól kezdve.