Dolgozni kell mindhalálig?

A közelmúlthoz viszonyítva napjainkban a Husák-időszak családtámogatási politikájának köszönhető népes generációk révén, ha szimbolikus mértékben is, de nő a gyermekvállalási kedv, ezért az ezredforduló átmeneti visszaesése után most úgy tűnik, Szlovákia lélekszámának természetes fogyása csak 2010 után kezdődik. Míg az 1950-es években átlagosan évi 100 ezer gyermek született Szlovákiában, és még az 1970-es években is 90 ezer körül mozgott e mutató, addig 2000-től csupán 52-54 ezer gyerek születik, pedig az 50 évvel ezelőttinél jóval magasabb a kiindulási alap. Napjainkban ott tartunk, hogy egy-egy nőre mindössze 1,22 gyermek jut, miközben a lélekszám stabilan tartásához 2,1 lenne szükséges. ĺgy nem meglepő, hogy jelenleg 100, 15 éven aluli fiatalra már 68, 65 év feletti nyugdíjas jut. A kedvezőtlen irányzat folyományaként 2015 után a munkaképes korúak száma szintén hanyatlani kezd, és 2050-re a most 5,4 milliós lakosság 4,9 millióra zsugorodik. Boris Vaňo, a pozsonyi Demográfiai Kutató Központ munkatársa szerint már 2025-ben 80 nem dolgozó fog jutni 100 munkavállalóra, és ez az arány idővel csak romlik majd.

Mi következik a felsoroltakból? Az első és legfontosabb, hogy bár a jelenlegi kormány ódzkodik a 62 évben megállapított nyugdíjkorhatár kitolásától, ám ez elkerülhetetlen lesz. A nyugdíjfolyósítás összeomlásának elkerülése érdekében legkésőbb 2015-ig ki kell tolni a korhatárt 65 évre, sőt úgy mint Németországban, ez a továbbiakban akár 67 évre is emelkedhet. Emellett várható a korkedvezményes nyugdíjazás visszaszorítása, a különböző kiskapuk bezárása, a leszázalékolás lehetőségének szigorítása.

A radikális, és békeidőben példátlan demográfiai változásoknak természetesen számos, többnyire negatív következménye lesz. A növekvő nyugdíjkiadások mellett viharosan emelkednek majd az egészségügyi költségek is, ráadásul minél fejlettebb lesz az egészségügyi ellátás, annál többe fog kerülni. E pénzügyi csapdahelyzet mellett gyökeres infrastrukturális változásokat szükséges meglépni. A változások természetesen közvetlenül érintik a napi politikát, hiszen figyelembe kell venni, hogy az idősek népes tábora a többnyire fájó, ám óhatatlan reformok ellen fog szavazni, ami ellehetetleníti a távlatos gondolkodást, a kiútkeresést. Ahogy Martin Chren, az F. A. Hayek Alapítvány elemzője nyilatkozta: „A jövőben jóval több nyugdíjasotthonra, hospicra lesz szükség, míg a mostaninál kevesebb bölcsődére és óvodára.” A csillagászatira növő társadalombiztosítási terhek lefékezik a gazdasági növekedés ütemét (az Európai Unióban 25 év leforgása alatt a felére), a dinamizmus hiánya óhatatlanul az államadósság és a belső eladósodás növekedéséhez vezet. (t, hv, shz)

Mire kell számítani?

Visszaesik a lakossági megtakarítás, hiszen az egyre népesebb nyugdíjas generáció feléli tartalékait, amit az utána jövő, létszámában fogyó dolgozók nem tudnak pótolni

Mind több szakmában égető munkaerőhiány lép fel

Átalakul a közoktatás rendszere (előtérbe kerül az idősoktatás)

Lakáspiac (a magányos idősek miatt több egyszobás, akadálymentesített, speciális liftekkel ellátott lakás kell)

Kiskereskedelem (egyetlen személyre szabott élelmiszeradagok előretörése)

Az elöregedő társadalmak biztonsági, katonapolitikai helyzete is lényegesen romlik.