Digitális kijelzőket szerelne fel

Peter Mihók: „Fontos lenne az is, hogy a kamara dönthessen üzleti jogvitákban.” Fecsó Yvett felvételeÖn január óta az Európai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetségének alelnöki tisztét tölti be, s az uniós bővítésért felelős. Lát esélyt hazánk 2004-es EU-csatlakozására?

Szlovákia minden probléma ellenére esélyes arra, hogy a három szomszédos országgal egyszerre lépjen be az Európai Unióba. Számunkra gazdasági szempontból ez a kulcsfontosságú, nem pedig a csatlakozás időpontja. Ha jól számolom, körülbelül 840 napunk van az előkészületekre. Legszívesebben digitális kijelzőket szerelnék fel a kerületi székhelyeken és a pozsonyi illetékesek irodái előtt, hogy lássák a napok múlását, és tudatosítsák, milyen kevés ez az idő.

A csatlakozással kapcsolatban sok szó esik a kis- és középvállalkozók helyzetbe hozásának fontosságáról. Hogy halad nálunk ez a dolog?

A vállalkozókat alaposan fel kell készíteni az EU-tagsággal kapcsolatos változásokra. Vezetőképzés, nemzetközi bizonylatok megszerzése és a szükséges beruházások nélkül lehetetlen lesz boldogulni a „hirtelen“ megváltozott piaci viszonyok között. A jogi megszorítások következtében a Phare-alapból érkező támogatások nem mindig jutnak el a kis- és középvállalkozókhoz. Fontos apróságokra nem figyelnek az illetékesek, évente például csak egy külföldi szakvásáron való részvételre adnak támogatást, márpedig ez az állandó nemzetközi jelenlét szempontjából nagyon fontos.

Ön nemrég azt nyilatkozta, hogy a kamara könnyedén koordinálhatná ezt a folyamatot, ha a tagság ismét kötelezővé válna. Hány vállalkozás működik hazánkban, és közülük hányan tagjai a kamarának?

Pontos számot senki sem tudna mondani, mivel a cégjegyzékből nem lehet kiindulni a „halott“ vállalkozások miatt. Úgy saccolom, jelenleg 30-35 ezer hatékonyan működő cég létezik Szlovákiában, közülük körülbelül tízezren állnak valamilyen kapcsolatban a kamarával. Tagjaink mellett pénzért másoknak is nyújtunk szolgáltatásokat, jogi és üzleti tanácsadást, ám a kamarai tagok természetesen előnyt élveznek. Az ipart, a bankszektort és a kereskedelmi tevékenységet folytató nagyvállalatokat sikerült szinte teljesen lefednünk, ám, sajnos, nem vagyunk valódi ernyőszervezet. A decentralizáció nem csupán a fentől lefelé való jogkörátruházást kellene, hogy jelentse, hanem bizonyos funkciók végzésének átengedését is. Ha átvehetnénk a bíróságoktól a cégjegyzék kezelését, nekünk is könnyebb lenne, és őket is nagy tehertől szabadítanánk meg. Fontos lenne az is, hogy a kamara dönthessen üzleti jogvitákban.

Úgy tudom, a parlamentben régóta megvitatásra vár a kamaráról szóló törvény javaslata, amelyben ezek a változások is szerepelnek.

ĺgy igaz, ám a törvényhozás munkáját elnézve nem tudom, érdemes-e türelmetlennek lennem. Az utóbbi időszakban elfogadott törvények többsége már az elfogadás másnapján megérett a módosításra. Attól félek, a jelenlegi jogi káosz közepette ez a javaslat is hasonló sorsra jutna, vagyis a parlamenti vita a mostaninál is roszszabb törvényt eredményezne. Sajnos, mára a „kamara” név is dehonesztálódott. Elkoptatták, mivel fűnek-fának engedélyezték a használatát, miközben a fejlett országokban igencsak szigorúan mérlegelik, milyen társulás nevezheti magát kamarának. Senkit sem szeretnék megsérteni, de túlzásnak tartom, hogy az egészségügyi nővérektől a kéményseprőkig minden szakmai csoportosulást kamarának hívnak. A kormány ráadásul jóváhagyta számukra a kötelező tagságot, azaz bizonyos szakmákat csak úgy űzhet az ember, ha tagja az illető kamarának. Vállalkozó viszont, úgy látszik, bárki lehet, szakképesítés és hozzáértés nélkül. Az állam ezzel olyan benyomást kelt, mintha nem érdekelné a vállalkozói szféra, azaz mindenki azt csinálhat, amit akar. Ne csodálkozzunk hát, ha elszaporodnak a BMG Invest-típusú ügyek.

A potenciális külföldi befektetők tájékozódhatnak önöknél a szlovákiai viszonyokról?

Igen, gyakran meg is teszik. Ha arra kíváncsi, van-e áttekintésünk, megnyugtathatom, tisztán látjuk a helyzetet, annak ellenére, hogy nálunk nem automatikus a tagság. Felméréseket végzünk, kérdőíveket osztunk szét valamennyi általunk elért vállalkozó körében, melyeket minden kötelezettség nélkül töltenek ki.

Mi a helyzet külföldön az iparkamarai tagsággal?

Erről minden ország maga dönt. Az úgynevezett kontinentális jogrendű államokban a tagság automatikus, az angol–amerikai típusúakban pedig önkéntes alapú. Nálunk, sajnos, olyan kettősség alakult ki, amilyen még Burundiban sincs. A gazdasági reform iránya európai, az üzleti törvénykönyvünk a német jogon alapul, ezért ehhez kellene alakítani az intézményrendszert is. Mi viszont, teljesen logikátlan módon, a gazdasági jog alapjait a kontinentális jogrendre helyezzük, miközben más, ehhez kapcsolódó dolgok anglo–amerikai rendszer szerint működnek. De Szlovákiában ez már csak így van...