Demkó: Putyin és Zelenszkij sem engedheti meg magának, hogy elveszítse a háborút

A beszélgetésre a Gombaszögi Nyári Táborban került sor, abban az időszakban, mikor a Mihajlo Fedorov védelmi miniszter leváltása miatt kirobbant tüntetések különösen intenzíven zajlottak az országban, a kijevi vezetés pedig még nem jelezte, milyen módon próbálja meg pótolni a népszerű tárcavezetőt.

Az elmúlt időszakban tanúi voltunk annak, hogy földrengésszerű változások történtek Ukrajnában, tiltakozási hullám zajlik a kormányátalakítás kapcsán. Miként kell értékelni a kijevi történéseket?

Valóban, ilyen tiltakozási hullám az ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Iroda (NABU) tavalyi átszervezési kísérlete óta nem volt, sőt talán a nyilvánosság reakciója még keményebb. Ukrajnában komplex a kép. A Majdan tüntetései után elindult egy nyugatra tartó haladási folyamat, de ez nem szilárd. A korrupciós sémák, rendszerek, szokások megmaradtak.

Van egy mondás Ukrajnában, az egyik legrosszabb oligarchát a Majdanon leváltották az egyik legjobbra. Petro Porosenko kulturáltabb, európaibb figura volt, mint elődje, Viktor Janukovics, de ugyanannak a rendszernek a terméke.

És az őt váltó Volodimir Zelenszkijtől azt várták, végleg beteljesíti a változást. Egy fiatalabb emberről van szó, aki beszél angolul, nyugaton eladható, de a rendszert ő se tudta megváltoztatni, hanem a részévé vált. Tehát az ukrán állam igazából nem változott meg olyan mértékben, mint sokan gondolták nyugaton. Mihajlo Fedorov védelmi miniszter elmozdításának alapvetően két oka van. Az egyik az, hogy fellépett a mély korrupció ellen, a másik pedig, hogy kezdett nagyon népszerű lenni. Zelenszkij számára pedig a népszerűség veszély, az előző, túl népszerűvé vált vezérkari főnököt is eltávolította.

Mindez olyan helyzetben történik, amikor Ukrajnának a nemzetközi reputációja kimondottan magasan van, a frontvonalról is hurráoptimista hírek érkeznek. A véleménye szerint milyen állapotban van az orosz-ukrán háború?

Én azt gondolom, hogy éppen Fedorovnak köszönhetően, Ukrajnának legalább két fontos területen javult a helyzete. Az egyik a drónháború stratégiai támadásait érinti, amelyek nem Fedorovval kezdődtek, de vele futottak fel. A másik, hogy az oroszoktól megvonták a Starlink kommunikációt. Ez Fedorov műve, jelentősen lelassította az orosz műveleteket. A logisztikát a légihadjárat, a Starlink hiánya pedig az orosz csapásokat akadályozza. Ezt sokan úgy értelmezik, Ukrajna megfordította a háborút, pedig nem: az alapvető feltételek nem változtak meg. Az orosz túlerő és a nagyobb hátország marad, ami megváltozott, hogy az oroszok már a nép, az átlagemberek szintjén fizetnek a háborúért.

Az igazi fordulat az lenne, ha Ukrajnának jelentős területek visszaszerzésére nyílna esélye. Egyes nyugati médiatermékek szerint január-február óta ez zajlik, de ez így nem igaz. Egy hónap volt, amikor az ukránok több területet vettek vissza, februárban. Viszont van egy nagyon jelentős orosz lassulás.

Amiről a narratívaépítés szól, hogy a sikerek miatt Ukrajna kapjon több segítséget és térjen vissza Donald Trump támogatása. A nyugati sajtó jelentős része ezt aligha véletlenül csinálja, gyakran még hasonló szalagcímekkel is.

Gyakran van központi narratíva, két-három éve a nagy ukrán ellenoffenzíva volt hasonló, de tavaly nyáron a befagyó frontvonalakról és a békefolyamat tavaly őszi felpörgéséről lehetett hallani. Most hol tart valójában a békefolyamat?

A fő paramétereket látjuk. Ukrajna valószínűleg nem szerzi vissza a területeinek a túlnyomó többségét, Oroszország meg nem gyűri maga alá Ukrajnát. Ezt már 2023 elején megírtam egy elemzésben. A nyugati analízisek nem veszik figyelembe, hogy az orosz hadsereg is sokat fejlődött, nemcsak az ukrán. Az oroszok pedig egy kérdésen nem tudnak átlépni, Donbasz helyzetén. Putyin ezzel kezdte el a háborút.

Ha az orosz elnök, vagy kimondhatjuk, diktátor elismeri, hogy nem veszi be a régiót, ez percepciós szinten az orosz nacionalista körökben vereség lenne. Nem engedheti meg magának, mert akkor egy gyenge cár lenne, egy gyenge elnök lenne: az öröksége és a jelen, a hatalma szempontjából is.

Ha a nacionalista körök, a katonai körök, a titkosszolgálatok csalódnak benne, az veszélyes lehet. Tehát Putyin ilyen értelemben kényszerpályán van. Már befejezné a háborút, de nem tudja elengedni a Donbaszt. Viszont ugyanígy kényszerpályán van Zelenszkij is, befejezné már a háborút, befagyasztaná a háborút, csak ő sem engedheti el saját nacionalistái miatt a Donbaszt, akkor a közvélemény szemében árulóvá válna.

Zelenszkij egyébként liberális jelöltként került hatalomra 2019-ben, őt az ukrán nacionalisták oroszbérencnek nevezték, antiszemita jelszavakkal támadták. Ezért mutatnia kell, hogy ő hazafi, nem adja föl a Donbaszt, és a végsőkig kitart. Persze ez nem csak politikai póz, küldetéstudata van.

De akkor nem az a logikus következtetés, hogy amíg Putyin és Zelenszkij van hatalmon, csak egy személyi változás vethet véget a háborúnak, más nem?

Nem, mivel katonailag be lehet venni a Donbaszt. Oroszország gyakorlatilag bevette Konsztantyinivka városát, a régió utolsó négy nagyvárosából az egyiket. Fél évig tartott neki és még van hátra három város. Az igaz, hogy az oroszok négyzetkilométerre átszámított területnyereségben lassultak, de fontosságban egy nagyon fontos területet, Pokrovszk méretű várost hódítanak épp meg. 

Tehát az is lehet egyfajta megoldás, hogy Oroszország beveszi a többi várost – főleg a szimbolikus jelentőségű Szlovjanszkot, a 2014-es szeparatista mozgalom egyik szülőhelyét. És utána elvben Putyin kijelenthetné, hogy elérték a céljukat. Persze nem, de a propaganda ezt már el tudná adni “győzelemnek”.

De ez szintén egy több éves folyamat, ha jól értem.

Ha katonailag nézzük, ez a jelenlegi orosz képességek és haditechnikai lehetőségek mellett éves szintű folyamat. Nyilván, visszatérve az eredeti kérdéshez, ha Putyin vagy Zelenszkij megbukik, az is új kezdet. Viszont Zelenszkij és Putyin is beágyazott. Ukrajnában talán egy nacionalista, vagy katona hős Zelenszkij-utódnak elfogadnák a Donbasz elvesztését, bár nem tartom valószínűnek.

Amennyiben Putyin megbukik, az a kérdés, hogy ki jön helyette. Egy progresszív-demokrata? Persze eleve nem tud választásokon megbukni, mert bár Ukrajna minden hibájával együtt demokrácia, Oroszországban legfeljebb csak a formális intézményei vannak meg ennek.

Ha az orosz elnök más módon tűnne el a képből, egy utód talán bele tudna menni a békébe, de semmi jelét nem látom, hogy akár Putyin beteg lenne, akár annyira megrendült volna a rendszere, hogy lehetőség lenne egy puccsra.

Mi a véleménye a kormányváltás után formálódó magyar-ukrán viszonyról? Reális a szándék a kölcsönös kiegyezésre?

Azt nagyon fontos látni, hogy ennek a viszonynak a megrontását Ukrajna kezdte el, 2014 után. A közvélemény számára látható súlyos iskolaügyi, nyelvi jogkorlátozás mellett sok olyan incidens is történt, ami nem jutott el a szélesebb közvéleményig – fizikai incidensek is. Ezeknek egy részéről tudhatjuk, hogy orosz, hamis zászlós művelet, de a többségét ukrán nacionalisták követték el. 

De hiába a kiindulópont, nyilván Magyarország sem folytatott túl bölcs politikát Ukrajnával kapcsolatban, különösen az utóbbi négy évben. A 2022-ben Ukrajnát ért brutális agressziót nem reagálta le megfelelően a magyar külpolitika. Ugyanakkor az a megállapodás, ami most született, az a korábbi kormányzat 11 pontja alapján köttetett meg, az eredeti feltételek nagy részét Ukrajna elfogadta. Tehát ez mindenképpen jó, persze ezt be is kell tartani.

A magyar államnak felelősséget kell viselnie a kárpátaljai magyarságért és a nagyon rossz viszony a helyi magyarok jövője szempontjából sem volt tartható. Ez a lépés már csökkentette a nyomást a kárpátaljai magyarságon.

Nyilván kérdés, hogy mi valósul meg a megállapodásból és milyen ütemben. Zelenszkij nem légüres térben mozog, neki a nacionalistáknak is folyamatosan gesztusokat kell tenni. A lengyel-ukrán viszony mélyrepülése pont a hasonló gesztusok miatt kezdődött el. Amennyiben megmarad Ukrajna európai uniós perspektívája, akkor kéréssel, kényszerrel el lehet érni a megállapodás teljes körű teljesítését, de nem lesz egyszerű – nem azért, mert Zelenszkij rosszindulatú, hanem mert a nyugaton nagyon lebecsült nacionalista erők szorítják.