Jarábik: Ukrajna összeomlása senkinek sem érdeke, 50 százalék esély van a békére – Interjú

Január 20-án lesz egy éve, hogy beiktattak Donald Trumpot, és az egyik választási ígérete az volt, hogy 24 óra alatt békét teremt Ukrajnában. Egy év alatt sem sikerült ez neki, hogyan látja, van most esély békekötésre vagy legalább tűzszünetre, valamiféle megállapodásra a harcok leállításáról?  

Úgy látom, hogy erre nagyobb az esély, mint bármikor 2022 óta. Ha jól emlékszem, még Trump is bevallotta, hogy a „24 óra” az nonszensz, csak egy politikai nyelvfordulat volt, szó sem volt arról, hogy egy ilyen komplikált helyzetet ilyen gyorsan meg lehet oldani. Mert nemcsak orosz–ukrán háborúról van szó, hanem egy lényegesen nagyobb ügyről, egy proxiháborúról is, ahogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter mondta valamikor márciusban vagy áprilisban. A Nyugat teljes mellszélességgel kiáll Ukrajna mellett, és amennyire csak lehet – a vörös vonalak mentén lavírozva – támogatja az ukrán védekezést. 

Oroszország mögött pedig ott áll Észak-Korea, amely 2023-ben hatalmas segítséget nyújtott Vlagyimír Putyinnak muníció, rakéták, egyéb fegyverek formájában, 2024-ben pedig csapatokat is küldtek, mintegy 10–15 ezer katonát az oroszok megsegítésére, miután az ukránok megtámadták az orosz Kurszk megyét.

És ott áll még Kína is az oroszok mögött. Ő elsősorban olyan segítséget nyújt, amely nem katonai jellegű, de elengedhetetlen ahhoz, hogy az orosz gazdaság, illetve a pénzügyi rendszer ne omoljon össze a nyugati szankciók nyomása alatt. Tehát a regionálisnál lényegesen nagyobb dolgokról van szó. Trump beiktatása óta az amerikaiak egyszerre támogatják Ukrajnát, de próbálnak békéltetőként is fellépni, és hát ez szintén egy korlátozó tényező. Összességében elmondható, hogy Trump annyit ért el, hogy 2025-ben már a békefolyamat, tehát maguk a tárgyalások a fő csapásvonal, nem csak a harcok. Úgy gondolom, hogy ezt azért értékelni kell. Most 50 százalékra teszem annak az esélyét, hogy 2026-ban lesz valamiféle békemegállapodás. Az, hogy ez mennyire lesz hosszú távú, ez egy teljesen más kérdés. Nagyon fontos kérdés, de más kérdés. És hát azt még látni kell, hogy Washington dolgozik a diplomáciai megoldáson, de hozzá kell tenni, hogy nem diplomatákkal, hanem Trump legközelebbi embereivel: Steve Witkoff és Jared Kushner vezeti ezeket a tárgyalásokat.  

Azt mondja, 2026-ban várható valamilyen eredmény, ráadásul 50 százalékos eséllyel. De mikor 2026-ban? Az első hónapokban, vagy valamikor az év végére jutunk el oda? 

Nem szívesen mondok dátumot. Egyszerűen azért, mert annak is megvolt a lehetősége, hogy már idén év végére dűlőre jussanak a dolgok. Most abban a fázisban vagyunk, hogy az Egyesült Államok Európát, illetve Ukrajnát győzi meg arról, hogy hogyan lehet befejezni a harcokat az ő részükről. Itt elsősorban a biztonsági garanciákról van szó, és sem Kijev, sem az európai elitek nem nagyon hisznek Trumpnak. És utána még az oroszokat is meg kell győzni arról, hogy enyhítsék a feltételeiket, amikor a harctéren egyre nagyobb az előnyük. Ez még hónapokat vehet igénybe, és erre komoly hatással lesz, hogy a téli katonai kampány hogyan sikerül. Néha olyan az érzése az embernek, hogy egy lépést tesznek előre és kettőt hátra, néha pedig fordítva: két lépést előre, egyet hátra. Most azt lehet látni, hogy az EU-nak sikerült legalább 90 milliárd eurót biztosítani Ukrajnának. Ez nagyjából egy évre lesz elég. 

Visszatérve a békefolyamatra: ahogy ön is mondta, Trump egyelőre az Európai Uniót és Ukrajnát győzködi, és ebben az esetben vannak is bizonyos eszközei, amivel rá tudja bírni Ukrajnát arra, hogy elfogadjon bizonyos feltételeket.  

De nem ezt teszi. Nagyon fontos látni azt, hogy az Amerikáknak szintén nem érdeke Ukrajna összeomlása, illetve az Ukrajnából való kivonulás. Trump használja azt az érvet, hogy 350 milliárd dollár támogatást adtak Ukrajnának a háború alatt. Ez ugyan nem igaz, de nem is a konkrét összegről van szó, hanem arról, hogy kinek szól ez az üzenet. 

Ez az üzenet Vlagyimír Putyinnak szól, mégpedig pontosan azért, hogy lássa, az USA sok pénzt fektetett Ukrajnába, és azt nem akarja elveszíteni. 

Tehát az amerikaiak ezzel jelzik, hogy nekik is érdekük Ukrajna megmaradása és a nyugati érdekzónában való tartása. Tehát az amerikaiak nem tolattak ki Ukrajna mögül. Valóban az lenne a legegyszerűbb módja a háború lezárásának, hogy Trump azt mondja, akkor hagyjuk az oroszoknak Ukrajnát és kész. De nem ezt csinálja, inkább a geopolitikában próbálja Moszkvát kárpótolni, hogy Ukrajnában fogadja el a nyugati érdekeket. Természetesen a Kremlben is tudják, hogy Washingtonnak égető szüksége van még több energiára – a mesterséges intelligencia használása és fejlesztése rendkívül energiaigényes, illetve nemesfémekre, Kína ellensúlyozására. Erről szólna az északi sarki stratégiai együttműködés.

Hogyan tud hatni Trump Putyinra 

De végülis az a kérdés, hogy Trump tud-e hatni valamilyen módon Putyinra? Milyen eszközök vannak a kezében ehhez?  

Az ukránokra is inkább azzal próbálnak hatni, hogy a háború befejezése az ő érdekük is. Akár a hadszíntért nézve, akár a pénzügyi helyzetet. Az európaiak nem tudják az amerikaiak nélkül finanszírozni Ukrajnát, ez mintegy 80 milliárd eurót jelent évente. Az a realitás, hogy az oroszok jobban állnak mind a hadszíntéren, mind pénzügyileg, mind gazdaságilag, mind emberanyagban, most már drónban, rakétában, légifölényben stb. Ez nem azt jelenti, hogy az oroszok nyertek, nem is azt, hogy nyernek, csak annyit, hogy jobban állnak. 

Nagyon fontos, hogy Ukrajna 2022-ben kivívott egyfajta függetlenséget, szuverenitást azzal, hogy visszatartotta az orosz támadást. 

Az oroszok nem érték el a stratégiai céljukat, ami nem Ukrajna elfoglalása volt, hanem politikai megfordítása. Ebből próbálnak az amerikaiak tőkét kovácsolni. Ki akarják használni Ukrajna nyugati beágyazottságát. Például az ukrán hadsereg lényeges módon integrálódott a NATO-rendszerbe. A NATO-tól, de pontosabban elsősorban az Egyesült Államoktól kapja azokat a hírszerzési adatokat, ami nélkül ezt a háborút nem tudta volna olyan sikeresen vívni az oroszok ellen, mint ahogy ezt csinálja, ide s tova már négy éve.  

Tehát, van valami eszköze Trumpnak, hogy hasson Putyinra?  

Trump eszköze elsősorban abban rejlik, hogy az oroszokat másképp kezeli, mint az európaiak, illetve a Biden-adminisztráció. Utóbbiak ellenségként kezelték, kezelik az oroszokat, ez is van a NATO, illetve több más európai tagállam doktrínájában: Oroszország mindig a legnagyobb ellenfél vagy ellenség. 

Miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, ezen annyira nem lehet csodálkozni.  

Igen, de Ukrajnát támadta meg, és nem az EU-t vagy a NATO-t. Itt azért egy nagyon fontos vörös vonal van, a NATO lépett be Ukrajna védelmébe. Ezzel tulajdonképpen egy olyan morális alapú, de nem jogi alapú doktrínával élt, ami ugye az előző 25–30 évben meghatározó volt. Ez a „rules-based order”, a nemzetközi jog stb., de hát Ukrajna nem a NATO tagja vagy szövetségese. Tehát ez a NATO-nak jogilag nem volt kötelessége.  

De a rule-based ordert, a nemzetközi jogot Oroszország sértette meg először azzal, hogy megtámadta Ukrajnát. És az is a nemzetközi jog része, hogy a megtámadott országnak lehet segíteni. És a NATO nem is harcol Ukrajnában. Nincsenek ott NATO-katonák, fegyverekkel segítik az ukránokat és hírszerzési információkkal. 

Olyan dolgokkal segíti a NATO Ukrajnát, ami nélkül már régen elvesztette volna a háborút. És hát tulajdonképpen amerikai vagy a NATO-tábornokok irányítják a háborút az ukránokkal együtt. A NATO-segítség olyan jellegű, amire az oroszok azt mondják, hogy a NATO-val háborúznak. 

Ez nem igaz, természetesen valóban nincsenek Ukrajnában NATO-csapatok, nem harcol a NATO az oroszokkal, de olyan jellegű támogatást kap Ukrajna, ami felveti a proxiháború esetét. 

Mondok egy példát: Ukrajna védelmi költségvetése 6 milliárd dollár volt 2021-ben, 2022-ben is, ami aztán fölment évi 65 milliárd dollárra 2025-re. Ezt nem az ukránok teremtik elő, ezt mi fizetjük. Enélkül a támogatás nélkül az ukránok már sehol se lennének. Én is azt mondom, hogy ez kell, nem a helyességét kérdőjelezem meg, hanem azt, hogy a világ többi része ezt hogyan nézi. És hát a világ többi részének ez eléggé egyértelmű. Természetesen a morális kérdés a fontos, a világnak pedig ugye az, hogy ez mit jelent, mi a realitás.  

Oroszország és az európai béke  

Nemcsak a morális helyzet, hanem a biztonsági helyzet is. A következő kérdés az, hogy mi lesz akkor, hogyha valamiféle békeszerződés vagy tűzszüneti megállapodás létrejön, és Oroszország ezt nem fogja betartani? Illetve az, hogy mennyire fenyegeti Oroszország Európát? Mert elég sokszor hallunk erről.

Igen, sokszor halljuk, hogy az oroszok nem állnak meg Berlinig, és ezt általában az ukránok mondják. Ugyanazok az ukránok, akik azt is mondják, hogy mi megállítottuk az oroszokat Prokrovszknál. Az oroszok nagyon messze vannak Európától. És ez a háború doktrinálisan is nagyon sok mindent megváltoztatott. Azt is, hogy például a védelem a jelenlegi technológiával mennyivel előnyösebb helyzetben van az offenzívával szemben. 

Hiába vannak az oroszok fölényben a hadszíntéren, nem tudják ezt a fölényt offenzívává alakítani a védelmi technológiák, a drónok stb. miatt. 

Hiába van most már helyenként tízszeres túlerő tüzérségben, három-négyszeres túlerő emberanyagban, hiába a tényleges légifölény stb. Egyszerű taktikai lépésekkel tudnak csak operálni a fronton a veszteségek miatt. Ukrajna területének egy százalékát foglalták el ebben az évben az oroszok, ráadásul hatalmas veszteségek árán. Nagyon nehéz erre azt mondani, hogyha az ukránok ilyen remekül védekeznek, akkor most az oroszok meg se állnak egészen Berlinig. Ez a kettő üti egymást. Én inkább úgy látom, hogy ez a fajta retorika pontosan a nyugati mobilizációt célozza. Azt, hogy az európai polgár igenis nyelje le azt, hogy Ukrajnát, illetve a rendkívül magas felárral dolgozó hadiipart finanszírozni kell.  

Európát nem az ukránok, hanem a magas beosztású orosz politikusok fenyegetik, akár atomcsapással. Ők beszélnek nyíltan arról, hogy Európát meg kellene támadni, Berlint és Londont pedig bombázni. Például a volt elnök és miniszterelnök, Dmitrij Medvegyev több nyilatkozatát is idézhetjük, aki jelenleg az orosz biztonsági tanács alelnöke. 

Ő a rossz rendőr az ügyben. De Medvegyeven kívül nem látok olyan katonai vezetőt, aki így nyilatkozna. Én azt látom, hogy Európában tradíció lett, hogy arról beszélünk: a háború Oroszországgal elkerülhetetlen. Így próbálják meggyőzni az európai közvéleményt a fegyverkezés finanszírozásáról. Az egy másik kérdés, hogy Európa azért is használ ilyen retorikát, mert az amerikaiak nélkül képtelen lenne megvédeni önmagát. Nem vagyunk felkészülve egy konvencionális háborúra. Arról nem is beszélve, hogy bármilyen európai háború az oroszokkal valószínűleg gyorsan nukleáris háborúvá fajulna. És hát a nukleáris elrettentés bizony működik, mind az amerikaiak, mind az oroszok szintjén. Mind a kettő nagyon tisztában van a másik képességeivel.  

Ezt a nézőpontot Trump hozta be, nem az oroszok. Európa ebben az évben ébredt rá az orosz veszélyre, nem akkor, amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát 2022-ben, hanem most, amikor a Trump hatalomra került. 

A coalition of the willing, a tettre készek koalíciója is akkor jött létre, amikor mindenki azt hitte, hogy kész, az USA kiáll Ukrajna mögül, miután Trump és alelnöke, J.D.Vance a nyilvánosság előtt, az ovális irodában összevesztek Zelenszkijjel.  

Sokkal inkább a transzatlanti konfliktusról, vagy a transzatlanti szövetség megingásáról, elsősorban belső politikai konfliktusról van szó, semmint arról, hogy az oroszok olyan kapacitásokra tettek szert, hogy most már meg sem állnak Berlinig. 

Nem is az a veszély, hogy Berlinig mennének, hanem mondjuk a balti államokat támadják meg. Nem Berlint fogják elfoglalni, hanem az észt Narvát. 

A balti államok NATO-tagok. Ez nagy különbség, és egyelőre minden jel azt mutatja, hogy az oroszok ezt tiszteletben fogják tartani. Már csak azért is, mert a balti államok konvencionálisan védhetetlenek – bár éppen az ukránok mutatták meg ebben a háborúban, mennyire más lett egy konvencionális háború – vagyis ott éppen a NATO vethetne be taktikai nukleáris fegyvert. Mindazonáltal az orosz hadsereg teljesen le van kötve Ukrajnában. 

Az amerikaiak úgy gondolják, ha ki is törne egy újabb háború, miután a jelenlegit sikerül lezárni, az megint Oroszország és Ukrajna között lesz. És nem a Baltikumban. 

Az oroszoknak is hatalmas vesztességeik vannak. Az orosz hadsereg most már egy sorozott hadsereg. Az az orosz hadsereg, amely 2022-ben megtámadta Ukrajnát, már nem létezik. Egy másik van helyette. Biztos, hogy nagyon sokat tanult és nagyon sok tapasztalat van mögötte, de ugyanúgy nekik is szükségük lesz arra, hogy egy esetleges újabb háborúra felkészüljenek, mint Európának. Amire egyébként Európának becslések szerint legalább 7-10 évre lesz szüksége, illetve 3 billió, vagyis 3 ezer milliárd euróra.  

Valóban, az is kérdés, hogy mennyire védi meg Európát a NATO, mennyire lehet megbízni a NATO-ban olyan szempontból, hogy az USA valóban kiáll-e Európa mellett? 

Az amerikaiak ezt nyilvánossá tették, kimondták, abban az esetben, ha NATO-t éri támadás, az amerikai hadsereg beavatkozik.  

Biztonsági garanciák Ukrajnának 

A béketárgyalások egyik eleme a biztonsági garancia Ukrajna számára. Mire számíthat Ukrajna? 

Trump a Biden-adminisztrációval szemben biztonsági garanciákat ígér Ukrajnának, erről is folynak a tárgyalások. Arról lehet beszélni, hogy mit tartunk megfelelő biztonsági garanciáknak, de a Biden-adminisztráció ezt elutasította.  

Mi az a biztonsági garancia, ami Ukrajna számára elfogadható, és mi az, amit Trump tud kínálni?  

Ez jó kérdés. Az európaiak mindenféleképpen csapatokat akarnak állomásoztatni Ukrajnában, ezt tartják megfelelő garanciának. A Baltikumnak is az volt a kérése, hogy legyenek ott amerikai támaszpontok, és akkor biztonságban érzik magukat. Ezt viszont az oroszok fenyegetésnek érzik, elutasítják. Az a kérdés, hogy mi az, amit az oroszok és az ukránok is el tudnak fogadni. Ha mondjuk az amerikaiak letesznek egy papírt, amit még ráadásul a kongresszus és a szenátus is ratifikál, annál nagyobb biztonsági garanciát nem tudok elképzelni. Természetesen az ukrán hadsereg mellett, mert az lesz továbbra is az igazi garancia.  

A USA hajlandó ilyen katonai biztonsági garanciát adni? Mert Trump ezt nem nagyon hangoztatja.  

Erről szólnak a tárgyalások, ez a 28 amerikai pont része. Inkább az a helyzet, hogy az európaiak egyáltalán nem bíznak Trumpban. Európa, az EU az, aki mindenáron köti az ebet a karóhoz, hogy csapatok, csapatok, csapatok, de európai csapatok nincsenek. Tehát Európa egymaga nem képes erre. Itt pattog a labda Európa és Trump között, aki azt mondja, hogy akkor vegyétek föl Ukrajnát az Európai Unióba 2027-ben. Ez az a „transzatlanti foci”, ami lényegesen lassítja a dolgokat. Az ukránoknak viszont már az is egy pozitív lépés, hogy biztonsági garanciákról tárgyalnak Trump embereivel.  

Putyinban mennyire lehet megbízni? Azt lehet tudni, hogy az a négy ukrán megye kell neki, amit papíron már Oroszországhoz csatoltak, de még nem foglaltak el teljesen, vagy akár teljes Ukrajnára is igényt tartanak? Elképzelhető az, hogy ott lesz a határ, ahol most áll a front?  

Hát nem, a Donbasz az egyik téma, amiről folynak a tárgyalások. Most elindultak azon a vonalon, hogy hogyan lehetne demilitarizált zónát létrehozni ott, viszont az ukrán katonai titkosszolgálatok mondják, hogy egy éven belül így is, úgy is elveszik Donbasz.

És akkor valószínűleg más is elveszik, például az oroszok pár hónap múlva Zaporizzsját ostromolhatják, amely a megmaradt ukrán gazdaság kulcsfontosságú területe. 

Tehát egy év múlva ugyanúgy le kell ülniük az oroszokkal, és akkor még rosszabb pozícióban lesz Ukrajna. Én ezért is gondolom, hogy van 50% esély arra, hogy megegyeznek. Hogy mennyire lehet megbízni Putyinban? Nem a bizalomról van szó, nem Putyinban kell megbízni, hanem olyan feltételeket kell kitárgyalni az oroszokkal és az ukránokkal, hogy ez a béke minél tartósabb legyen. 

És erre van esély annak a megegyezéscsomagnak az alapján, ami először 28 pont volt, most pedig 20 pont? 

Igen, mert ez a 20 pont éppen arról szól, ami a lényeg. Miamiban erről tárgyaltak, ott voltak az európaiak, ott volt Katar, ott voltak a törökök. Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy ők arról tárgyalnának, hogy valamiféle látszatmegegyezést kössenek. Nem biztos, hogy meg tudnak egyezni, ezért is adok 50 százalékos esélyt neki. 

Meddig folytatható katonai szempontból a háború 

Most azt látjuk, hogy Ukrajna, Európa és Amerika tárgyal. Mikor kerül sorra Oroszország, vagy ez párhuzamosan folyik, vannak velük is tárgyalások?  

Ez az, amit nem tudunk. Diplomatikusan azt mondom, hogy nem tudjuk. Nekem Kijevben nagyon magas szinten mondták, hogy valószínűleg tárgyalnak. Az oroszok hivatalosan azt mondják, hogy velük nem tárgyalnak. De Kirill Dmitrijev, aki tulajdonképpen egy nem formális megbízott, szintén ott volt Miamiban. Nincs mandátuma tárgyalni, csak arra van mandátuma, hogy meghallgassa az amerikai álláspontot, illetve az ottani tárgyalások eredményét. Az ukránok Kijevben úgy gondolják, hogy az amerikaiak és az oroszok között folyamatos az egyeztetés. Nem tudom azt mondani, hogy ez így van, de az ukránok úgy gondolják, hogy igen. 

Ha egyszerűen katonai szempontból nézzük ezt a felőrlő háborút, meddig tudják folytatni ezt az oroszok, illetve meddig bírják az ukránok?  

Az oroszoknak fölénye van, de nem várható összeomlás a fronton. Inkább az a probléma, hogy Donyeck megyéből mintegy 7000 négyzetkilométer az, ami nincs orosz kézen. De elég nagy városok vannak itt ukrán kézen, Szlovjanszk, Kramatorszk, ez egy elég nagy agglomeráció, aminek az elfoglalása még sok véráldozatba kerülne. De most már az ukránok is úgy látják, hogy egy éven belül az oroszok elfoglalnák. Viszont az a probléma, hogy máshol nincsenek ilyen komoly védelmi vonalak. Délen, Zaporizzsja, stb. körül viszont nagyon komoly gazdasági élet van, ennek megtartásához komoly ukrán érdekek fűződnek. 

Az ukránok nem hivatalosan attól tartanak, hogy esetleg többet is veszíthetnek, hogyha a háború folytatódik, és az oroszok például előre nyomulnának Zaporizzsjáig. 

Most 32 kilométerre vannak a várostól. És, ha nem is foglalnák el, mint például Herszont, a város környéke kvázi katonai sivataggá változna. Ha ne adj' Isten, még el is vesztenék az ukránok Zaporizzsját, akkor viszont megnyílik az út az oroszok előtt egész délkelet, Odessza felé is. Tehát ezért is rendkívül fontos az, hogy folyik-e még egy éven belül a háború, milyen ukrán veszteségek lehetnek még, mert szerintem a mostani trendek egyértelműen azt igazolják, hogy lassan, de biztosan a ukránok olyan területeket is elveszíthetnek, mint például Zaporizzsja. Ez rendkívül fájdalmas, és nem biztos, hogy megéri. A másik oldalon az orosz gazdaság is komoly problémákkal küzd, elég annyit mondani, hogy az orosz kőolaj ára most 32 dollár alá esett. De egyelőre Moszkva tudja finanszírozni a háborút. 

A legutóbbi floridai tárgyalások eredménye 

Tegnap (vasárnap, december 28-án) Floridában, Mar-A-Lago-ban tárgyalt Volodimir Zelenszkij és Donald Trump az orosz–ukrán háború lehetséges befejezéséről. Olyan mondatok hangzottak el utána, hogy „egyre közelebb vagyunk a megegyezéshez”, „a kérdések 90%-ban már megegyeztünk”. Mit jelent ez? Mennyire van közel a tényleges megegyezés?  

Komoly tárgyalások folynak, ez a lényeg. Az amerikaiak nagyon intenzívvé tették a tárgyalásokat. Az oroszokkal és az ukránokkal is külön tárgyalnak. 

A nagy kérdés az, hogy majd mikor fogják az oroszokat és az ukránokat egyszerre tárgyalóasztalhoz ültetni. Ez lenne az úgynevezett „budapesti csúcstalálkozó”. 

Szerintem ehhez még több idő kell, elsősorban azért, mert a legfontosabb kérdés a Donbasz sorsa, ami még nem lezárt. Lehet azt mondani, hogy az eredeti 28 pontból 90%-ban megegyeztek, lehet, hogy így is van. De a maradék 10% a legfajsúlyosabb kérdés. 

Az egyik kérdés a Donbasz sorsa, a másik pedig a biztonsági garanciák kérdése? 

Igen. Az amerikaiak pontosan megértették, hogy az ukránoknak az kell, hogy a biztonsági garanciák az asztalon legyenek, ez kell ahhoz, hogy bármilyen kompromisszum elfogadható legyen. Az a legfontosabb dolog, hogy még mind a két fél hajlandó tovább háborúzni. Az ukránoknak nagyon fontos volt az a 90 milliárd euró, amit az EU-tól kapnak. És bár rosszabbul állnak, mint az oroszok, képesek védekezni, anélkül, hogy összeomlana a front. 

Mind a két fél abban bízik, hogy a másik fog elfáradni hamarabb, de egyik fél sincs annyira elfáradva, hogy a másik rá tudná kényszeríteni az akaratát. 

Ebben a helyzetben ez a mar-a-lagói találkozó azt mutatta, hogy nagyon komoly tárgyalások folynak, a legkomolyabb kérdések vannak az asztalon.  

Hogyan értékeli a tegnapi találkozóra adott orosz reakciót? Trump Zelenszkij előtt telefonon beszélt Putyinnal is.  

Én úgy gondolom, hogy ez egy viszonylagos győzelem mindegyik fél számára. Nagyon fontos, hogy Putyin azt mondta, hogy amiben Anchorage-ban megegyeztünk, ahhoz tartjuk magunkat. Ott már körvonalazódott egy megállapodás az amerikaiak és az oroszok között.  

Anchorage-ról sokan azt mondják, hogy gyakorlatilag semmiben nem egyezett meg Trump és Putyin. 

Én nem ezt mondom. Azt mindketten megerősítettek, hogy nem tűzszünetet akarnak, hanem békemegállapodást. Ebben biztos, hogy volt megegyezés. A békemegállapodás annyit jelent, hogy nem befagyasztják a konfliktust, hanem megpróbálnánk megegyezni. Mindenki győzött olyan szempontból, hogy a Putyin továbbra is eljátszhatja, hogy a béketárgyalások pártján van, viszont a háború folytatódik. És hát az oroszok vannak előnyösebb helyzetben. Az ukránok megkapták a védekezéshez szükséges pénzt az EU-tól, és dolgoznak az amerikai pontok föllazításán, hogy azok számukra legyenek előnyösek. Az amerikaiak is győztek abból a szempontból, hogy konkrét tárgyalócsoportok jönnek létre, tehát a békefolyamat megerősödik. Elsősorban az amerikaiak azok, vagy inkább Trump az egyetlen, aki ezt a háborút le akarja zárni.  

A háborút Európa is le akarja zárni, de úgy, hogy az megfeleljen Ukrajnának és Európának is. 

Az igazságos béke Ukrajnának Oroszország legyőzését jelenti. Az igazságos béke az európaiak szerint az, hogy rákényszerítjük az akaratunkat Oroszországra, ami annyit tenne, hogy a háborút addig kell folytatni, amíg az oroszok vereséget nem szenvednek. Ez az EU álláspontja.