Cserép Vendéglő – állandó hatások

Esztergom irányából a 11-es úton Visegrád felé támadva az aszfaltot a búbánati hobbikertes övezetet elhagyva kerül szemünk sugarába az út bal oldalán lévő étterem. A főútról való lekanyarodás pontos helyét nem túlzottan egyértelműsítették, így ajánlatos fékkel és kormánnyal is rendelkező járművel nekiindulni. A feltűnősárgára festett, petúniákkal gazdagon körített épülethez a nyári időszakban lehetőleg lassú parkolási módot válasszunk, különben a teraszon már étkező vendégeket és ételüket teljes egészében belepi a parkoló murvájának finom pora.

ĺgy fennáll annak a veszélye, hogy már érkezéskor a vendégkör fele tiszta szívből utálni fog bennünket.

Letelepedés szempontjából mind a kültér, mind a beltér hagy maga után kívánni valót. A kerthelyiségben a renyhe szilikózis mellett helyes kockásabroszos, ámde viszonylag keskeny fenékrészszel felszerelt fakkokat találunk, melyen a terebélyesebb magyar és egyéb hátsók minimum félig alálógnak. A kerti boxokban való hátradőléskor is óvatosságot ajánlok, hacsak nem akarjuk a szomszéd asztalnál ülő „hátszomszédunkat” finom ringásba hozni. A belső térben az asztalok hosszantilag helyezkednek el, egy-egy hosszú párnázott ülőrésszel övezve. Az ülőke kárpitszövete élemedett korra utal némi szennyezettségi érzéssel vegyítve. Ezt kendőzendő egy krémszínű műszőrrel van leterítve, melynek tisztasági fokozata szintén alacsony, s amely csúszkálásával kotlósmozgásra készteti a rajta ülőket.

Ha kiválasztottuk helyünket, mosolygós, vidám asszonykák lepnek meg bennünket, vagyis egy biztos és viszonylag hamar. Az italrendelés után túlságosan nem kell mélyre menni az étlap böngészése terén, nagyjából egy átlag másodosztályú hely kínálatával találkozunk. Húsleves, halászlé, rántott és pörkölt ételek, somlói és satöbbi. Tehát semmi extra, semmi vad. Konyhájuk viszont a legújabb előírások szerint felszerelt, így nem kell az öreg zománcos lábos fogunk közé ékelődő darabkájával megküzdenünk. Míg az első fogás megérkezik, megcsodálhatjuk a vécéajtó mellé festett kocsmafreskót, melyen kuktasapkás bácsi sütögeti sovány malackáját. A túloldalon téglából épült pofás cserépkályha adja télen a meleget, bár ha télidőben ebédre érkeznénk és már foglaltak a kályha melletti zsöllyék, dezodor használata nélkül is hónaljszárazak maradunk.

Visszatérve az ételekre leveseik háziasak, a halászlé kifejezetten finomnak mondható. Húslevesük is répával, tésztával és hússal is jól felszerelt. Keményen kiképzett gyomrúaknak biztos ízlik a zúzapörkölt galuskával, vagy pacal szintén eléggé háziasan és ízletesen elkészítve. A rántott sajtot is valószínűleg helyben készítik, s nem meredt állagú, külsejét kissé megpirított, de valójában rághatatlan masszát rejt a panír, hanem finom olvadt sajtot. Külön kuriózum számomra a sültkrumpli, mely ugye minimális odafigyelés árán nem olajittas, mint oly sok helyen, ráadásul többnyire cikcakk alakú. A húsos rántott ételekből is normális, de még elfogyasztható mennyiséget adnak, s a minőségre sem igen van panasz. Köretként választhatunk még főtt burgonyát, gombás rizst és rizibizit, melyen azonban a rizs és a borsó rövid együttléte érezhető. Savanyúságaik frissek, az uborka ropogós és ecetes, az almapaprika sem tottyadtan, hanem jó bőrben érkezik az aprócska tányéron. Csak szegény erős pistával van némi tálalási és gusztusbéli gond. Ott áll szegény előre kikészítve az asztalon, kissé bebarnulva, megvénülve, az előző asztaltársaságtól származó turkálási nyomokkal kísérve.

A főétkezés után rátérve a desszertek nyomvonalára a nehezen elrontható gesztenyepürét megfelelő hab-püré arányban adják, a somlói galuska ugyan nem nyerne cukrászversenyen díjat, de azért ízletesnek mondható. Kávékészítés terén még nem tették be fejüket egyik olaszosan hangzó cég igájába sem, ennek ellenére a kávé kávéból készül, a zacc pedig nem kerül utólagos felhasználásra a következő adagnál. Ha a sok bevitel után a kimeneti forráson is késztetést érzünk, illik meglátogatni a mellékhelyiséget. Ide egy vékonyka faajtón keresztül juthatunk, mely hirtelen nyitáskor bizony rezgőmozgásba lendül. A kis belső terembe érve osztódnak tovább a dolgok nemek szerint. Végcélunkat elérve, öregecske csempékkel, külszínen vezetett csövekkel, a kényes részeken elbarnult ülőkével találkozhatunk. Kallantyú, papír van, mosdókagyló is abban a méretben, mely kézmosás után az emberre célzási nehézségek árnyékát vetíti. Távozásunkat megelőzve a számla kézzel írott formátumban, korrekten érkezik, meglepetésektől mentesen.

Talán az étterem egészének erőssége a meglepetésektől való mentességet nevezhetnénk. Ha valaki szereti mindig stabilan ugyanazt kapni és képes szemet hunyni a dizájn és egyéb apróbb kívánalmak fölött, kettőnél is többször megfordul majd itt székek és asztalok között. (lőrinc)