Csak jó fal tarthat jó tetőt

Új épületek alapjai süppednek, tartópillérek repednek-rogynak, tetők szakadnak be. Aggályaival a riporter Mozgay Béla építészmérnököt szembesítette. Nyugdíjba vonulása előtt ön a Szlovákiai Építészmérnökök Kamarájának igazgatója is volt, máig az ENSZ Nairobi Településfejlesztési és Környezetvédelmi Szakosított Szervezetének bejegyzett szakértője. Tavaly társalapítója, majd alelnöke lett az SZK Építészeti Kamarájának, amely 2014 óta szakmai társulásként foglalkozik az építkezésvezetők, a munkálatokat a terepen irányító művezetők, valamint az építkezéseken zajló munkát megfelelő szintű tanúsítvánnyal ellenőrizni hivatott szakértők érdekeivel. Sokat tapasztalt építészként miben látja az okát annak, hogy a közelmúltban még új csodapalotáknak mondott modern építmények körül mostanában egyre több a balhé?Indulatok nélkül, de őszintén válaszolok: csak jó fal tart, tarthat jó tetőt. A hétköznapok bonyolult dolgai ellenére a tények lényege ennyire egyszerű. A bajok nyilván a ripsz-ropsz tempóban, a kapkodó tervezésben, a hanyag munkavégzésben, a profithajhász beruházók garasoskodásában keresendő. Vagy ez is a rosszmájú sajtó „szokásos” piszkálódása?Nem. A felsoroltaknak kisebb-nagyobb mértékben szerepük van a mai helyzet kialakulásában. Például rögtön a tervezés is elhibázott lehet, különösen az új építmények egyensúlyi viszonyát megszabó statikai számításokba csúszhat hiba. Vagy a kivitelező mulasztásából adódóan megtörténhet, hogy a betonozáshoz nem a tervrajzokban előírt minőségű vasakat használják. Az igazán komoly és gyakori gondok egyike pedig, hogy a szlovákiai építkezéseken a beosztott munkásoknak csupán öt-tíz százaléka építőipari szakember, a többieket jobbára más szakmákból verbuválták, vagy a munkanélküliek hadából kerültek ki. Hasonlóképpen elgondolkodtató, hogy nagyvállalkozókként az építőipari cégek tulajdonosai sem okvetlenül szakmaértő építészek. Sőt, könnyen lehetséges, hogy egyikük-másikuk még nem is olyan régen, mondjuk, nagyüzemi zöldségtermelő volt, most viszont új és számára szakmailag idegen vállalkozás élén élelmes, esetleg jól is helyezkedő vezetőként az építőiparban „bizonyít”. Mindezt hogyan nézheti zokszó nélkül az állam?Pusztán a kérdés szakmai oldalánál maradva: sajnos oly módon, hogy az országban nincs egyetlen olyan általános érvényű törvény sem, amely előírná a leendő épületek terveinek felülvizsgálatát, azok kötelező szakmai kifogástalanságának megállapítását. A különböző szintű önkormányzatok építésügyi hivatalai ugyanis elsődlegesen nem azzal a feladatkörrel megbízott szakmai szervek, hogy a benyújtott tervrajzok tüzetesebb átnézése után – indokolt esetben – hatóságilag azt közöljék az építkezés kérvényezőjével: konkrétan milyen tervezőmérnöki hibákra bukkantak. Ők sokkal inkább azt ellenőrzik, hogy tételenként elkészült-e a teljes tervdokumentáció valamennyi eleme. Azt viszont hivatalos szervként érdemben már nem vizsgálja senki, hogy a szóban forgó épületterv szakmai paraméterei és mérnöki számításai minden tekintetben hibátlanok-e! Ez utóbbi nem a Szlovák Állami Építésügyi Felügyelőség dolga?Irónia nélkül mondom, hogy ennek a felügyeleti szervnek legfőbb dolga az építkezések megszabott ütemterveinek ellenőrzése. Egyebek mellett az, hogy a tényleges építési munkálatokat megelőző terep-előkészítés, tehát a leendő építkezési terület takarítása nem kezdődött-e pár nappal korábban a megjelölt dátumnál; mert akkor – a felügyelőség szemszögéből – maga az építkezés is a kiírt határidő előtt kezdődött! De hát józan ésszel gondolkodva, a takarítás mióta számít tényleges építkezési munkának? Másként szólva: ez az állami hatóság a logikus ésszel elvárható szakmai kérdések helyett a „mikor és mit végeztünk”-et firtatja. Ha megszüntetnék, legalábbis mai szerepköre láttán, gondolom, nem hiányozna senkinek. A beavatottabbak meglátása szerint az ország gazdaságának legmostohább ágazata az építőipar. Nekik lenne igazuk?Ne várjon tőlem általánosító véleményt. Szlovákiában is rengeteg a jó szakember, bár ők többnyire régen külföldön dolgoznak. Legyen szó szakvizsgás kőművesről, csempézőről, bárki másról, mert idehaza a nagyobb cégek a legolcsóbb, nemegyszer a havi 500-600 euróért is dolgozni kénytelen munkaerőt keresik. Így aki a minap valahol még a családi házak alapjait ásta, ma ő rakja a fali- és talajcsempét, vagy ő vasazza a vasbeton szerkezeteket. Egyet azonban hangsúlyozni kell: sem gyalogmunkás, sem építészmérnök nincs olyan, aki szándékosan akarna rosszul dolgozni. Ugyanakkor hibát elkövetni emberi dolog, ezért nem lehet megnyugtatóan jó munka az, amelynek nem hitelesített szakmai ellenőrzés a minőségi garanciája. Franciaországban, Németországban ezért természetes követelmény például a tervezői számítások helyességét igazoló előzetes szakmányi tanúsítvány. A hazai építőiparban manapság mennyire van jelen a korrupció?Kevés kivétellel jobbára csak az van jelen. Sajnos. Ahogy az sem titok, hogy Szlovákiában egyelőre az élelmes strómanok és az ugrásra kész alvállalkozók virágkorát éljük. Tulajdonképpen ez jellemzi nálunk az építőipart. Nyilván sokan emlékeznek még a közelmúltban a szepességi Kurimanyban, azaz Kiskerényben a betonozási munkálatok közben leszakadt autópályahíd súlyos következményekkel járó beomlására. Ott szintén az történt, hogy a közvetlen megbízatást egy, a kormányzathoz közel álló nagy építőipari vállalat kapta, amely a munkálatok dandárját kiadta az első szerződéses alvállalkozójának; s akinél végül az amatőrökre jellemző munka közben a baleset történt, sorrendben a hatodik alvállalkozó volt! Ilyesmi aligha történhet meg ott, ahol az urambátyám viszonyok helyett szakmai fegyelem uralkodik. Országosan az is divat, hogy a különböző építkezéseket vagy már kész építményeket utólag legalizálják.Egy-egy építményt igen, de egy balesetet sohasem lehet legalizálni, azért felelős valaki. De hát Szlovákiában például az sem egyértelmű, mi tekintendő úgynevezett feketeépítkezésnek. Sajnos, ezzel még az építőipar felső szintű vezetői sincsenek mindig tisztában. Egyikük álláspontja szerint az a feketeépítkezés, ami nem a területrendezési tervvel összhangban létesül(t), egy további vélemény azt az építményt tartja annak, amely nincs kollaudálva, azaz hiányzik a használatba vételi jóváhagyása; egy harmadik „szakszerű” nézet szerint viszont az a bizonyos létesítmény nem a megfelelő helyen áll. Pedig a válasz pofonegyszerű: az a feketeépítmény, amely a talajhoz betonalapokkal kötve, engedély nélkül épült. E sokirányú és nemritkán központi ködösítésben milyenek a már régen létező Szlovákiai Építészmérnöki Kamara jogkörei?Nagyon korlátozottak. De legalább azt sikerült már elérni, hogy mind a szakma, mind a közvélemény szemében a kamara van a tagjaiért, és nem fordítva. Ahogy az is természetes már, hogy a kamaratag tervezőmérnököknek – a munkájuk során elkövetett esetleges tévedéseik esetére – biztosítást kell kötniük. Valószínűleg az is inkább szlovákiai sajátosság, hogy a máig hatályos építészeti törvény még 1976-os keltezésű. Igaz, az éppen ügyeletes parlamentek időközben több mint harmincszor módosították. Most új szakágazati törvény van készülőben, azt viszont a tárcavezető a kiegészítő vagy módosító javaslatok sokaságának láttán a második olvasatban visszavonta. Ha mégis megszületik egyszer ez az új jogszabály, annak mi lesz a legfőbb erénye?Egyik lényeges hasznának ígérkezik, hogy a szakma szándékai szerint lefaragja az immár négy évtizede hatályos törvény kioktató jellegű paragrafusait. Elvégre egy törvény ne arról szóljon, hogyan kell például betonozni! Az legyen a helyi viszonyok és szükségletek, meg a szakma becsületének dolga. Egy korszerű építési törvénynek elsősorban az ágazatban zajló munka kereteit és felelősségét kell maximálnia, ugyanakkor jelentősen szűkítenie is a különböző kibúvókat és kiskapukat kínáló jogokat. A kivitelezések gyakorlatias kérdéseinek zöme ugyanis, a jóval fokozottabb rugalmasságért és a szakma többségének véleménye szerint, a végrehajtási rendeletek sorába tartozik. Hiszen a józan paraszti ész is azt sugallja, hogy az országosan hatályos törvényi kötelezettségeken kívül másak az építkezések műszaki előfeltételei Poprádon vagy Komáromban, Szakolcán vagy Homonnán. Remélhetőleg az új törvény értelmében jelentősen csökken az építőipart számos tekintetben bénító bürokrácia is. Egyben esély mutatkozik arra, hogy felügyeleti intézmények létesítése révén végre nálunk is határozottabb legyen a szakmai ellenőrzés hatékonysága. A további pozitívumok egyike lehet, hogy a születőben levő jogszabály betűje szerint építőipari kft.-t csak olyan egyén alapíthat, akinek másodfokú egyetemi szakvégzettsége és legalább háromesztendei szakmai gyakorlata van. Mindezzel a napjainkban néha öt különböző építkezésen egyszerre „jelenlevő” építkezésvezetők, illetve a munkálatok menetét szakmailag egyelőre még csak „társfelelősséggel” ellenőrző szakértők szerepe és tekintélye is komolyabbá válik. A korszerűbb, szigorúbb építkezési törvény sok mindent egzaktabban kezel mindazokból a szakmányi kötelezettségekből, amelyek mostanában esetleg még félvállról vehetők, vagy annál is szabadosabban kezelhetők. Mérnök úr, mind a szlovákiai parlamenti viszonyok, mind az építőipari összefonódások és lobbik kiemelt érdekeinek tudatában tamáskodom: a kincstári optimizmus beszél önből?A hazai építőipar szinte korlátlan hatású lobbistáinak befolyása, szerintem, a már-már elfogadásra kész törvénytervezet visszavonásával megtört. Meggyőződésem, hogy a jövőben az építőiparban is jóval megbízhatóbban és lelkiismeretesebben kell dolgozni. Ahogy az építkezési területekről szintén kevesebb építőanyag fog eltünedezni. És az is sokkal ritkábban fordulhat majd elő, hogy az alvállalkozók, illetve az egyéni közép- és kisvállalkozók „csak” azért mennek tönkre ebben a szakmában, mert Szlovákiában a nagyvállalkozók jelenleg még büntetlenül megtehetik, hogy egyszerűen nem fizetnek az elvégzett munkáért. Az építkezések pedig félbemaradnak, vagy esztendőkön át az enyészetnek vannak kitéve.