Csak érintőlegesen tanítják ’89-et

A jelenségnek négy fő oka van, véli Vajda Barnabás történész. Az első és legfontosabb szerinte az, hogy ’89-et lezárt történelmi eseménynek tekintjük, és úgy is kezeljük. A második, hogy a mindennapi ember csak nehezen képes értelmezni ’89 hozadékát. „Mit kéne rajta ünnepelni? Van egy sor 20. századi ünnep, amelyet fontosabbnak tartunk” – véli a történész.

A harmadik ok szerinte az, hogy Csehszlovákiában ’89 novembere nem volt annyira átütő erejű. „A mából nézve november 17-én olyan nagy dolog nem történt, legfeljebb azoknak, akik aktív cselekvői voltak” – jegyezte meg kérdésünkre Vajda. Negyedik tényezőként azt említette, hogy a ’89-hez kapcsolható két érték, a szabadság és a demokrácia a mai tanulóknak nehezen felmutatható érték. „Ennek a négy tényezőnek az eredőjeként könyvelhető el a közöny az ünnep és a rendszerváltozás iránt” – fejtette ki. Lehetséges módszertani megoldásként említette a ’89 novemberi újságcikkek összehasonlítását. „Pravda és Új Szó cikkeket olvastunk a diákokkal, és elsőre szembe tűnik a sajtó félretájékoztatása. Ez egy eredményes forrás-alapú módszer lehet” – állítja a Selye Egyetem oktatója.

A tanárok a segédanyagok széles skálájából válogathatnak, nem kell a tankönyvekre hagyatkozniuk, figyelmeztet Lenka Abaffyová, a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) munkatársa. Szerinte a tanári végzettséggel bíró oktatóktól elvárható, hogy kritikus szemmel nézzék a rendelkezésre álló forrásokat. „Ezért mindenképpen hasznos a decentralizáció” – véli Abaffyová.

A legifjabb generáció tagjai egyre kevesebbet tudnak ’89 novemberéről, derült ki a napokban az IVO társadalomkutató intézet felméréséből. Az idősebbek egyre kevesebbet beszélnek róla, a fiatalokat pedig nem érdekli, magyarázta Oľga Gyárfášová. „A mostani válaszok megerősítik korábbi kutatásainkat: a családokban ’89-ről nem beszélnek. Az idősebbek nem adják át tapasztalataikat a fiataloknak” – fejtette ki az IVO munkatársa.