Cirque du Soleil: több mint cirkusz

Las Vegasban, ahol minden van, és abból is minden szinten és minden árkategóriában, a Cirque du Soleilnek öt különböző előadása fut telt házzal. Mindegyik előadás más – ami mégis összeköti őket, a varázslat, az emberi test képességeinek és a technika bravúrjának bemutatása, és a minőség, amelyben csak kevesen csalódnak.

Az egyik nagy kedvenc, az O, vagyis a francia eau fonetikus változata, a víz varázslatát mutatja be. Másfél órán át peregnek a jelenetek gyors egymásutánban, miközben a színpad egy nagy medencéből (56 ezer hektoliter) parksétánnyá változik, hogy később az akrobaták „vízen jár?janak”, majd elképesztő magasságból ugorjanak a mély vízbe. A színpad minden négyzetcentimétere állítható, vízszintesen és függőlegesen is mozog.

Az előadásban a klasszikus cirkusz minden alapeleme megtalálható. A kezdés előtt két bohóc egy nagy úszógumit cipel a nézők között, később, már az előadás részeként, a bohócok egy ház tetején úsznak be a színpadra és ügyetlenkednek egy sort. Két férfit a közönségből is bevonnak a darabba, bár hamar kiderül, hogy mindketten a csapat tagjai – egyébként szörnyethaltak volna a nagy esésektől.

Mozart kori piros ruhás férfiak futnak át a színpadon, később az „égből” körhintás paripákon szállnak le a vízbe és merülnek el benne, mint ahogy a zongorázó balerina is. A légtornászok egy a levegőben lévő hajón szállnak a színpad légterébe, hogy ott lélegzetelállító mutatványokat produkáljanak. A zsonglőrök a tűzzel játszanak, és egy ember égve olvassa újságját. Két légtornász hölgy a trapéz művészetét mutatja be. Egy közönséges hintát a légtornászok csapata csodafegyverré varázsol. Közben a vízből új és régi szereplők bújnak elő, mások pedig eltűnnek benne.

Az ember egy pillanatra sem tudja levenni a szemét a látványról. Meglepetésének a közönség többször hangosan adja jelét, elfelejti rágcsálni a pattogatott kukoricát, és a kóla is érintetlen marad.

Története nincs az előadásnak, és nem is hiányzik – az élő zene, a fények, a kosztümök és az elképesztően koreografált mozgás lefoglalja mindenki figyelmét. A nézőtér 1800 embert fogad be, heti tíz előadást tartanak, 1998 októberétől 7,5 millió néző látta az O-t, amelyben 85 előadó (köztük négy magyar) szerepel, és amelyet 150 technikus segít megvalósítani.

A Mystere egy kicsit más. Itt nincs víz, vannak viszont félelmetes gólyalábakon járó szörnyek, és egy kecskefejű óriás csiga. A kosztümök merészebbek, hiszen az artistáknak nem kell vízbe merülniük. A produkció előtt a bohóc itt is a nézőtéren rosszalkodik – pattogatott kukoricát szór a közönség fejére, később pedig az egyik nézőt bezárja egy fadobozba, hogy feleségével pezsgőzhessen. Egy másik szereplő is fel-feltűnik a mutatvány során: Anna, az óriás kisbaba, aki az elején egy nagy piros labdát gurít a közönség felé, majd mikor az egyik férfi néző visszagurítja, Papa! felkiáltással ráveti magát az illetőre, és később, amikor bajba kerül, mindig ettől a „papától” kér segítséget.

Itt is van elő zene, trapéz, vannak légtornászok, erőművészek, és minden egy fokkal meg van nehezítve. A show kezdetén egy légtornász egy vasrudakból álló kockában érkezik a színpad légterének közepébe, hogy ott elképesztő mutatványokkal sokkolja a közönséget. Két erő- és egyensúlyozó művész kivitelezhetetlennek tűnő pozíciókat vesz fel egy félgömbön.

Kiemelném a Kínai rudaknak nevezett mutatványt, amelyben négy magas rúdon másznak fel az artisták, majd fejjel lefelé, vízszintesen és minden elképzelhető és elképzelhetetlen pozícióban ugrálnak, másznak fel, ereszkednek le és vetődnek az egyik rúdról a másikra. Az artisták kétarcúak, így bármerre néznek, mintha állandóan a nézőket figyelnék.

És a Bungee sem akármi – a légtornászok kosztümje azt a benyomást kelti, mintha halakat látnánk lubickolni, közben pedig a közönség feje fölött is röpködnek az artista hölgyek és urak. A kosztümökön több ezer flitter csillog…

A darab 1993-ban indult, azóta a 15 országból származó 75 előadót nyolcmillió néző látta. A Cirque du Soleil társulat 1982-ben, Kanadában jött létre, egy eredetileg fesztiválnak indult cirkuszi rendezvénysorozatból. Állatok sosem szerepeltek a cirkusz mű?során. Miután a társulat Észak-Amerikában és Európában már nevet szerzett magának, az addig utazó produkciók közül elsőként a Mystere kapott saját otthont, méghozzá 1993-ban Las Vegasban, a Treasure Island Hotelben, egy kimondottan erre szabott, eszerint átépített színházban.

A társulat megállíthatatlannak látszó sikere talán annak is köszönhető, hogy minden új szám valami másnak a határait feszegeti – a Zumanity például az erotikáét –, ugyanakkor az előadások minősége változatlanul magas.

Minden felnőttben van egy kis gyermeki, és ez a részünk szeret játszani, boldogan hagyja magát elkápráztatni. A Cirque du Soleil kreatív csoportja nagyon jól ismeri ezt a játékos énünket, és produkcióival kétségtelenül sikeresen csábítja a bennünk lakozó gyermeket a misztérium, a cirkusz világába.