Céline a szélen – vagy mégsem egészen?

Érdeklődéssel és némi meglepetéssel olvastam a Gondolat 7. számában Jánossy Lajosnak Mészáros Sándor irodalomkritikussal L. F. Céline Halál hitelbe című regényének megjelenése apropójából folytatott beszélgetését. Mind a szójátékos cím, mind a második kérdés és a rá adott válasz számomra azt sugallja, hogy mintha Céline azért maradt volna „mindmáig ismeretlen szerző” a magyar olvasók körében, mert leghíresebb regényét csak 1977-ben fordították le magyarra. Sem a kérdező, sem a válaszadó nem tesz ugyanis említést arról, hogy Céline először nem 1977-ben „utazott az éjszaka mélyére” magyarul! Alig egy évvel a francia kiadás után, már 1934-ben kézbe vehette a magyar olvasó a Voyage au bout de la nuit magyar változatát a kiváló műfordító és író Hevesi András (1902–1940) tolmácsolásában (lásd az első kiadás mellékelt címoldalát).

Az 1940 nyarán a németek ellen francia önkéntesként harcoló és hősi halált halt Hevesit a két világháború közti időszak egyik legtehetségesebb regényírójaként emlegették. ĺgy nem meglepő, hogy azonnal felismerte Céline világirodalmi jelentőségét is. Az Utazás az éjszaka mélyére előszavában így ajánlotta Céline művét az olvasóknak:

„Céline több, mint jó író, – „igen nagy író” – könyvében életének minden állomása, lelkének minden rétege egyenként megkülönböztethető, dús, ízes, patakzó nyelvvé válik, stílusának zilált, túlzsúfolt kertjében megjelenik a szerző életének minden rétege, a külvárosi jassz, a tanult orvos és a csiszolt irodalmár.”

Hevesi nem véletlenül hivatkozik a „tanult orvos” nyelvezetére is. Céline ugyanis eredeti hivatását tekintve orvos volt – dr. Louis Ferdinand Destouches néven ismerték őt betegei Párizs egyik külvárosában. Dr. Destouches alias Céline tehát egyike a „hűtlen doktoroknak”, akik az ugyancsak orvosi egyetemet végzett A. P. Csehovhoz hasonlóan „hites feleségüket”, az orvostudományt az irodalommal „csalták meg”.

Céline eredeti hivatását azért is érdemes ismerni, mert Céline ennek révén még korábban ismertté válhatott Magyarországon. A nemrégiben elhunyt kiváló magyar orvosíró és orvostörténész Benedek István (1915–1996) – aki jómaga is „hűtlen doktorrá” lett – így ír a Gondolat Kiadónál 1980-ban megjelent Semmelweis című kitűnő könyvében:

„…a tudományos igényű közleményeknél sokkal népszerűbb művek: regényes életrajzok – sőt filmek és tv-játékok is – tették Semmelweis nevét ismertté a nagyközönség előtt. 1924-ben jelent meg a német Theo Malade könyve (új kiadás 1962-ben), ugyanekkor francia nyelvű doktori disszertáció Semmelweisről Louis-Ferdinand Destouches-tól, aki később Céline néven lett híres és kollaboráns tevékenységéért hírhedt író; ez nem akadályozta meg, hogy szentimentális és tárgyi hibákban gazdag könyve azóta 9 kiadást ne érjen meg, sőt angolra is lefordították, és film készül belőle.”

Dr. Destouches tehát már 1924-ben felhívta magára a magyarok figyelmét a legnagyobb magyar orvos, „az anyák megmentője”, Semmelweis Ignác (1818–1865) életéről írt doktori értekezésével. 1934-ben leghíresebb regényének magyar nyelven való megjelenésével ez a figyelem csak fokozódott. Nem valószínű tehát, hogy a Halál hitelbe – amely ott kezdődik, ahol az Utazás az éjszaka mélyére befejeződött, „üres térbe” lép Magyarországon.