Bugár: törvényről soha ennyit nem tárgyaltak

Bugár Bélával, a Híd elnökével a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadásáról beszélgettünk.

Elégedett a megszavazott törvénnyel?

Ha így teszi fel a kérdést, azt mondom: jóval többet szerettünk volna elérni. Az lenne a legjobb, ha egyáltalán nem szerepelne benne százalékos megkötés, az adott községben általában mindig meg tudnak egyezni az emberek. De ehhez 76 parlamenti képviselőre lett volna szükség, mi pedig 14-en vagyunk. Az egyeztetések berekesztésének lehetősége és az Egyszerű Emberek makacskodása után olyan kompromisszumot fogadtunk el, ami óriási előrelépés.

Kiesett a tervezetből pár fontos elem. Ilyen például a 15 százalékos nyelvhasználati küszöb, melynek érvényesítésére tíz évet kell várni, és sorolni lehetne a többit is. Így is vállalható volt a kompromisszum?

Nekünk a 15 százalék azért volt fontos, mert már a tíz évvel ezelőtti népszámlálás kimutatta, hogy azoknak a községeknek egy része, amelyekben 1991-ben még 20 százalék felett volt a kisebbség aránya, a nyelvhasználati küszöb alá került. Van körülbelül 15-18 olyan község, amelyben a kisebbség aránya már a 18 százalékot sem éri el, és lehet, hogy a mostani népszámlálás után még rosszabb lesz a helyzet. Ezért volt fontos a 15 százalék. Egyrészt kompromisszum az, hogy a következő népszámlálásnak is igazolnia kell, hogy 15 százalék feletti a kisebbség aránya. De sokkal fontosabb, hogy egy község csak akkor veszti el a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatos jogait, ha három egymást követő népszámláláson nem éri el a 15 százalékot a kisebbség aránya. Tehát 2031-ig törvény szavatolja az anyanyelv használatának jogát akkor is, ha időközben az adott településen akár 10 százalék alá csökkenne az arány. A jelenleg érvényben lévő törvényhez képest előrelépés történt.

Vagyis elfogadható kompromisszum volt?

Igen. Sorolni lehetne a példákat. Állami, városi rendőr kisebbségi nyelven értekezhet az emberekkel, ha érti a nyelvet. Hány dokumentumot lehet kikérni magyar nyelven is? Eddig ez sem volt a törvényben. És ami nagyon fontos: benne van a büntetés. Ha valaki nem tartja be a kétnyelvűséget, büntetést kaphat.

A kisebbségi nyelvtörvényt megsértők bírságolásáról nem zajlott parázs vita az elmúlt hetekben. Ezt nem kifogásolták a kormánypárti szlovák politikusok?

Dehogynem. De volt egy precedens: az államnyelvtörvény tavalyi vitája. Azt mondták, bírság nélkül az államnyelvtörvény fabatkát sem ér. Mi elleneztük a büntetéseket, de azt mondtuk, ha maradnak, akkor a kisebbségi nyelvtörvénybe is be kell építeni őket. Ebbe beleegyeztek. Azt mondtuk: vagy onnan is kiesnek, vagy itt is helyet kell kapniuk.

Most várhatóan azon fog folyni a vita, bele lehet-e menni ilyen kompromisszumokba.

Ha nem, akkor marad a korábbi törvény. Akkor marad az eddigi bizonytalanság. Ősszel meglehetnek a népszámlálás első előzetes adatai, és kiderülhet, hogy harmincvalahány faluban nem lehet majd magyarul ügyintézést folytatni, le kellene venni a táblákat. A jelenleg érvényes törvényben ez van, az új húsz évre garantálja ezeket a jogokat. Konkrét példát mondok: Dunaszerdahelyen egy nagy üzletközpont vezetői megtiltják, hogy az alkalmazottak magyarul beszéljenek. Az új törvény lehetővé teszi, hogy beszélhetnek. Senki sem tilthatja meg, sőt aki tiltaná, az kap büntetést. Persze, minden lehetőség, jog akkor ér valamit, ha élnek vele. Ez az embereken múlik, a lehetőség adott.

A szavazás előtt nem akartak kategorikus kijelentéseket tenni, de úgy tudjuk, a kormányból való kilépést fontolgatták, ha a parlament elutasította volna a tervezetet.

Ez is egy alternatíva volt. Több lehetőség állt előttünk. Az egyik a kilépés, a másik, hogy bojkottáljuk minden gazdasági és egyéb törvény elfogadását. Átgondoltuk a lehetőségeket és a következményeket. Próbáltak minket sarokba szorítani, és a végén mi lettünk volna a bűnbakok. A KDH az utolsó pillanatig arra számított, hogy Matovičékkal nem lehet megegyezni. Amikor megegyeztünk velük, olyan kompromisszumok árán, amelyek a jelenlegi törvényhez képest óriási előrelépést jelentenek, a KDH-nak sem maradt más lehetősége, mint hogy csatlakozzon a Matovič-féle javaslathoz.

Úgy tudjuk, voltak képviselők, akik azt mondták, nem szavaznának meg több koalíciós tervezetet, Chmel lemondott volna, sőt Simon Zsolt is a lemondását fontolgatta. Igaz ez?

Egy politikus azért politikus, hogy legalább egy lépéssel előre gondolkodjon. Egy jó politikusnak tudnia kell, hogy a tettei milyen következményekkel járnak. Aki nem képes kompromisszumokra – idézem az MKP-s Harna Istvánt –, menjen el terroristának. De csak elvhű kompromisszumot lehet kötni. Volt olyan nyomás is, hogy megmarad a 20 százalékos küszöb, és néhány helyen még megengedik, hogy beszélhessünk magyarul. Ha ebbe beleegyezünk, a népszámlálás után harmincvalahány faluban szűnt volna meg a magyar ügyintézés lehetősége. Ez elvtelen kompromisszum lett volna.

Állítólag Iveta Radičová kormányfőt is megkérték, hogy lépjen közbe. Volt egyfajta nyomás, vagy egyedül a Hídnak kellett meggyőznie a javaslatot ellenző kormánypárti képviselőket?

A 21 év alatt, amióta politizálok, soha ennyit nem tárgyaltunk egy törvényről. Sem én, sem a kollégáim. Dzurinda szerdán az SDKÚ frakciójával ülésezett, Sulík az SaS-frakcióval.

Ezt a két pártot is győzködni kellett?

Sohasem árt, ha valaki figyelmeztet arra, hogy miért fontos egy tervezet megszavazása.

A teljes interjú pénteki nyomtatott kiadásunkban olvasható.