Boszorkányos erők sodrában

Tallósi Béla a Madách-Posonium gondozásában közelmúltban megjelent kötetében egy különös világ hírnökeként lép elénk és számol be egy részben letűnt, részben sosem létezett múlt titokzatos eseményeiről, azok sötét erőkkel cimboráló szereplőiről, valamint meghökkentő élet- és halálhelyzetekről. A szerző első, a próza műfajában született kötete, a Megégett tulipánok talányos címet viselő elbeszélésgyűjtemény a felvidéki magyar könyvek sorában előkelő helyet foglal el, úgy vélem, a hazai könyvpiac üdítő színfoltjának tekinthető.

A könyvben feltáruló világ fantasztikum és realitás sajátos vegyülékéből áll, melyben a földön túli és a nagyon is földi világ minduntalan egymásba ér, találkozásuk keretéül a szerző jóvoltából delejes fénnyel villódzó, hiedelmekkel telezsúfolt, letűnt paraszti világ, a falusi miliő szolgál. A romboló, mértéktelen szenvedélyek pontos mérnöki rajza a mű, melynek méltatói szóban vagy írásban eleddig főként az elbeszélések gondosan megválasztott tárgyát, az események közegének hiteles rajzát emelték ki, én azonban úgy gondolom, a szerző témaválasztása mellett az írások stílusa, a néhol archaizáló, régi, elfeledett kifejezéseket, szólásmondásokat felidéző, a természeti hasonlatokban bővelkedő nyelvezet, a páratlan nyelvi lelemény, a stilisztikai bravúrnak számító szó- és mondatfűzés, a rendkívüli műgond jelenti a kötet legfőbb értékét. Kiemelt helyet foglalnak el az elbeszélésekben a testiség világából vett képek. Ugyanúgy gyakran bukkannak fel az írásokban már-már a ráolvasásokra emlékeztető káromolások és szitkok, melyekkel az ártatlan, romlatlan falusi lelkeknek hitt szereplők egymást illetik. A szerző figyelme időnként elkalandozik az elbeszélendő események fő sodrától, hogy látszólag az elbeszélés egésze szempontjából kevésbé fontos, mégis a történetbe illeszkedő, azt kiegészítő, magyarázó mesék kerekedjenek tolla nyomán.

Tallósi Béla hősei különös szimbiózisban élnek az állatokkal, amelyek, ha kell, megbosszulják gazdáik általában erőszakos halálát. Gondoljunk csak arra a Szélütött névre hallgató derék négylábú jószágra, amely látszólag a véletlen szeszélye folytán, az olvasó azonban hajlik arra, hogy a sors kifürkészhetetlen akaratából, valami titkos terv részeként, boszorkányos erők sodrában bukkant fel Kozma Alfonzin közelében, mikor zsákba varrtan partjára vetette a kert végében csordogáló patak, hogy segítsen elhagyni gazdájának a holtak világát, ahova őt egy hozzá hasonló „pokolfajzatokkal szövetkezett kuruzslók fogatlan szövetségese” juttatta. A Kígyóláng című elbeszélés főhőse, Szekeres Erzsébet megmagyarázhatatlan vonzódást érez a kígyók iránt, s a kígyókultusz afféle falusi művelőjeként élete végleg öszszefonódik a rettegett lényekkel. Alakja a minószi kultúrában félelemmel elegy tisztelettel övezett kígyóistennőt idézi.

A kötet címadó elbeszélésének női főszereplője, Nyíllik Ibolya egy, a magyar irodalomban gyakran felbukkanó nőtípusnak, az érinthetetlen büszke teremtésnek újabb megtestesülése, akinek a szerelme, mely sínylődni kényszeríti, csupán a képzeletében talál visszhangra, miközben a valóság csak szánalmas kulisszát nyújt az álmodozásaihoz. A szerelem számára titkon nyíló húsevő virág, rejtetten burjánzó növény. Alakjából démoni erő sugárzik, egy falusi Vesta-szűz, aki lappangó őrületének nyomait takargatja, otthona tulipántenger közepén úszó sziget, ahol képzelete szertartásait celebrálja. A legnemesebb vágy a legméltatlanabb helyzetekbe sodorja, az élet így áll bosszút azokon, akik irtóznak az érintésétől. Az Elmenőben című elbeszélésben az életével számot vető anya emlékképei sorjáznak, miközben a szerző elénk tárja a célját tévesztő, éppen ezért tragikus jó szándék természetrajzát. A főhős nemcsak az életétől búcsúzik a kórházi ágyon, hanem egy letűnt világ nevében is búcsúbeszédet mond, hisz nem lehet nem észrevenni, a kócbabát végleg felváltotta a Barbie.

Tallósi Béla nyomaiban a mágikus realizmust idéző stílusa miatt válik lebilincselő olvasmánnyá a mű. A Megégett tulipánok valóban kimagasló teljesítménynek számít, az egyetemes magyar próza értékeit szem előtt tartó művek közé sorolható.

Rácz Vince