Balázs F. Attila: Hajrá, magyarok!

Balázs F. Attila költő, kiadóvezető Marosvásár-helyen született, 1990 óta él Szlovákiában. A parlamenti választásokon az MKP-t támogatja, megkérdeztük tőle, miért.

Miért kellene ön szerint a szlovákiai magyar választóknak az MKP-t választaniuk?

A felvidéki magyar közösséget csak egy olyan párt képviselheti a parlamentben sikeresen, amely érzékeny a nemzetiségi sajátosságokra, érdekekre. 110 ezerrel csökkent a szlovákiai magyarok száma rövid idő alatt, ennél súlyosabb érv nem kell ahhoz, hogy lássuk, egy elkötelezett etnikai párt képes csak érvényesíteni a magyarság érdekeit, megteremteni azokat a feltételeket, amelyek legalább lassítják az asszimilációt, ha megállítani nem tudják is. Az MKP programja nemzetközi szinten is megállja a helyét, egy kormányképes program, amellyel szerintem fel lehetne pörgetni az ország gazdaságát. Ha közülünk való szakemberek dolgoznak a parlamentben és netán a kormányban, a mi életterünk is élhetőbbé válhat. Nem kényszerülnének külföldre menni a fiatalok vagy akár a határon át ingázni a munkások. Az MKP még így, parlamenten kívüli pártként is rajta tartja folyamatosan a kezét a társadalom ütőerén, reagál a politikai kihívásokra, és felemeli szavát, amikor a hatalom nehéz helyzetbe hozza a magyar intézményeket.

Kik azok a személyiségek, akik ön szerint ezt a listát attraktívvá teszik?

A párt nagyrészt megújult.

A megmaradt régi káderekre tapasztalataik miatt van szükség, de felnőtt egy olyan nemzedék, amelynek tagjai nem vonhatók felelősségre a múlt hibái miatt, és egyénileg vagy csoportosan folyamatosan a közösségért dolgoznak. Én bennük bízom elsősorban, őket támogatom minden erőmmel. Remélem, hogy március 5. után ők fogják alakítani a párt arculatát, elkötelezettebben, hűséggel és szerényen, ami természetesen jó tanácsadók nélkül nem fog menni, de ezzel, gondolom, ők is tisztában vannak. Sok nevet kellene felsorolnom, ezt most nem teszem meg. Konkrétan Samu István kampányát segítem, ő az a fiatal politikus, akitől a legtöbbet várok. Megvan benne a kellő szenvedély, felelősségérzet és arányérzék, ami a jó politizáláshoz elengedhetetlen. Felkészült, energikus, széles látókörű, karakteres fiatalember, ilyennek képzelem el a jövő egyik parlamenti szónokát.

Milyen segítséget nyújt neki a kampányban?

Ellátom tanácsokkal, figyelem az interneten a visszajelzéseket, statisztikákat, átnézem a megszólalásait, interjúszövegeit, szükség esetén stilizálom, ahogy az a világon mindenhol gyakorlat politikusok köreiben.

Ön a kultúrában dolgozik. Melyek azok a legfontosabb célok, amelyeket az MKP a szlovákiai magyar kultúra terén megvalósíthat, ha bejut a parlamentbe?

Tanulva a múlt hibáiból – korábban alkalmuk lett volna elfogadtatni a kisebbségi kultúráról szóló törvényt, ám nem tették meg –, az MKP mostani programjában egy alaposan kidolgozott fejezet szól a kisebbségi kultúráról. A kultúra terén is az önrendelkezés, az önkormányzatiság teremtené meg a megfelelő feltételeket ahhoz, hogy az intézményrendszer, az amatőr és a professzionális kulturális élet gondok nélkül működjön, ne juthasson olyan helyzetbe, amilyenben ma van, amikor bizonytalan az intézmények működése, a kiadók gyakorlatilag megszűntek, helyettük nonprofit szervezetek pályáznak, amelyek nem is terjeszthetik a könyveket terjesztőhálózatokon keresztül. Nagyon sanyarú helyzetben van a kultúra általában, de ezen belül a könyv- és a lapkiadás még inkább. Ha a 10–15 évvel ezelőtti állapotokhoz mérjük, siralmas a helyzet. Úgy érzem, hogy az MKP meg tud birkózni ezzel. Bízom abban, hogy a Híddal – ismerve az ő tervezetüket is – együtt tudnának működni a parlamentben ezeknek a céloknak a megvalósításában.

Fontos szerepet kap az MKP kampányában a menekültpolitika. Ön, aki Romániából települt évekkel ezelőtt Szlovákiába, megfelelőnek tartja az MKP-nak ezt a politikáját?

Nem titkolom, hogy egyetértek az MKP hozzáállásával, a petíciót aláírtam. Nem azért, mert valami bajom volna a muszlimokkal, hanem azért, mert Kelet-Európa olyan gazdasági gondokkal küzd még mindig, akkora a nyomor, akár Észak-Magyar-országon, akár Kelet-Szlovákiában, Romániában vagy Bulgáriában, hogy még egy ilyen terhet nem volnánk képesek elviselni. Egy nyugati államnak valószínűleg nem gazdasági, hanem biztonsági problémával kell szembenéznie, és azzal, hogy nem tudják munkára fogni őket és még azokat a tömegeket sem tudták integrálni, akik korábban érkeztek. Kelet-Európában, azt hiszem, hosszú időre visszavetné a gazdaságot a migránsok tömeges befogadása, nem beszélve a biztonsági kockázatokról és a párhuzamos társadalmak kialakulásáról, a feszültségforrásokról.

Mit tanácsol azoknak, akik attól tartanak, ha az MKP nem jut a parlamentbe, elveszik a pártra leadott szavazatuk?

A választók egy része kiábrándult, csalódottságuknak hangot is adnak az utcán, az interneten. A hibákért, mulasztásokért szerintem mindkét párt veteránjainak vállalni kell a felelősséget. Túl kell lépni a sérelmeken, előre kell nézni. A magyar választóknak azt üzenném, hogy amint a sportban, van remény arra, hogy egy többszörösen vesztes csapat is nyerni tudjon, és tisztességgel képviselje közösségét. Van esély arra, hogy mindkét párt bejusson a parlamentbe, ahol megvalósulhatna az az együttműködés, amelyet sokan óhajtottak a kampány kezdete előtt. Sokkal több magyar képviselő lenne a parlamentben, és biztos vagyok benne, hogy sok mindenben együtt tudnának működni. Mivel az MKP a bejutási határon táncol, maroknyi emberen múlik a bejutása. Remélem, ezek az emberek lesznek annyira bölcsek, elmennek szavazni, és segítenek abban, hogy a felvidéki magyarság megfelelő súllyal és arányban dolgozhasson a magyar érdekekért a parlamentben. Minden tiszteletem azoké, akik szavazni fognak, bármelyik pártra adva voksukat, mert ők azok, akik közösségben gondolkodnak, akik nem adták fel, akik nem a kocsmában vagy a tévé előtt szidják a rendszert. Akik elmennek választani, mozgósítsanak még legalább egy személyt, ezzel meg lehet duplázni a részvételi arányt a magyar vidékeken. Hajrá, magyarok!