Az ügyesség mellett egy kis horgászszerencse sem árt

A part zsúfolásig megtelt trófeára éhes versenyzőkkel, s az embernek az az érzése támadt, több a horgász, mint a hal. Szilárd, a középkorú fiatalember Udvardról érkezett. Mikor az esélyeiről faggatom, lemondóan legyint. „Két hete Udvardon megnyertem a versenyt, de most déli szél fúj, nincs kapás. Nemigen hittem e népi bölcsességnek, de az idő előrehaladtával egyre nagyobb hitelt adok a feltevésnek” – mondja mosolyogva.

Kunyik Vilmos, a helyi szövetség elnöke a verseny feltételeiről szólva elmondta: A szőgyéni tóban mindenfajta, erre a vidékre jellemző halfajta él: ponty, kárász, harcsa, amúr, compó, busa, csuka. Minden pontyféle centimétere három, a fehér halak centije pedig két pontot ér. A méret alatti halakat vissza kell dobni. Aki a legtöbb pontot gyűjti, az lesz a verseny győztese. Aki pedig a legnagyobb pontyot fogja ki, a különdíjat viheti haza. A gyerekeknek a helyi horgászok szervezték a versenyt, a felnőttek részére pedig az érsekújvári horgászszövetség.

Az elnök megjegyezte: az idén úgy húsz százalékkal kevesebben neveztek be a versenyre, mivel az idén a versenyek történetében először a horgászok nem vihették haza a kifogott halat. Ez is azt mutatja, nálunk még nincs igazi sporthorgászat, amikor a horgász kifogja, megsimítja, majd visszaengedi a halat a tóba.

Mi szükséges a győzelemhez? – kérdeztem Ivičič Pétertől, az Érsekújvári Horgászszövetség elnökétől. – Sokéves megfigyelésem, hogy a díjakat mindig az ügyes és tapasztalt horgászok viszik el. Természetesen egy kis szerencse is kell hozzá. Érdeklődésemre, hogy mennyire költséges sport manapság a horgászat, az elnök elmondta: – A tagsági díj évi 400 korona, a horgászjegy ára évi 200, és az érsekújvári szövetség jegye évi 800 korona. Az egész Szlovákiára érvényes jegy ára 1800 korona. Nem olcsó a pecabot és a hozzá tartozó kiegészítők sem. Ennek ellenére szövetségünk 2500 körüli taglétszámmal rendelkezik.

A tó vizének minőségéről Cimbalík Róbert, az érsekújvári szövetség titkára nyilatkozott: – A szőgyéni halastó ökoszisztémája nagyon törékeny, mivel nincs átfolyása, és a tavat csak az esővíz táplálja. Nincs a tó körül védőövezet, ami meggátolná, hogy a környező mezőgazdaságilag művelt területekről a műtrágya és a vegyszer a tó vizébe kerüljön. Szerencsére eddig nem volt semmilyen halpusztulás, és a víz minősége is jónak mondható. Ez talán annak köszönhető, hogy a tavat nádas veszi körül, amely öntisztító rendszerként működik. Nincs ez mindenütt így, mert nemrégiben a Nyitra folyó egy szakaszát ellenőriztük Érsekújvár környékén, és riasztó eredményre jutottunk. A halak testében lévő nehézfémek aránya 35-szörösen túllépte a normát.

Időnként minden víztározót rekonstruálni, iszaptalanítani kellene, friss alsó folyásokat kellene felhozni. Erre azonban nincs pénz, mivel állami támogatást nem kapunk, és csak a tagsági díjakból élünk. Mi is hibát követünk el azzal, hogy nem dolgozunk ki pályázatokat, de talán nem is vagyunk erre felkészülve.

Mindent megteszünk, hogy tagjainkat a természet védelmére neveljük. Évente tonnaszámra szedjük fel a szemetet a vízpartról. A temérdek szemét a természetvédelem iránti érzéketlenségről árulkodik. Egy szemétdobon nem lehet relaxálni. Már a verseny kezdetén kijelentettem, hogy kizárunk minden horgászt, aki egy darab papírt vagy hulladékot hagy maga után. Rengeteg felvilágosító munkára lesz még szükség ezen a téren.

Az orvhorgászat mintha alábbhagyott volna, de előfordulásának gyakorisága sajnos az adott gazdasági helyzettől is függ.