Az Óvárosból a fővárosba?

„A szlovák–magyar határzónát olyanná kell tenni, hogy országaink lakosain kívül az osztrákokat is vonzza.” Önt sokan Pozsony-Óváros sikeres polgármesterének tekintik, most azonban a főpolgármesteri tisztségért indul.

Indulásomat az önkormányzati munkában szerzett tizenkét éves tapasztalatom kicsúcsosodásának tartom. Az Óvárosban sikerült olyan tervezeteket kialakítanunk, amelyek elsősorban e városrésszel függnek össze, szerintem mégis egész Pozsony képét befolyásolják. Több befektetési tervezetre gondolok, de olyan, távolabbra mutató projektumokra is, mint amilyeneket a parkolással, a tömegközlekedéssel és a lakáshelyzettel kapcsolatban dolgoztunk ki. Ezeket az egész főváros szintjén is szívesen vállalnám, s megvalósításukba az egész várost be kell kapcsolni. Indulásomat már az év elején bejelentettem, tekintettel arra, hogy semmilyen parlamenti vagy más tisztség iránt nem érdeklődtem, hanem teljesen az önkormányzati munkára összpontosítottam. Főpolgármesterként fontos feladatomnak tartanám, hogy javítsak a város pénzügyi mérlegén.

Az Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió, a Magyar Koalíció Pártja és a Polgári Konzervatív Párt támogatta Juraj Stern professzor, a Közgazdaság-tudományi Egyetem volt rektora személyében Önnek komoly ellenfele akadt. Mögötte is jobboldali pártok sorakoznak fel, Önt is a jobboldal egy része támogatja. Nem veszélyezteti kettejük indulása mindkettejük esélyeit? Pontosabban, Ön szerint Pozsony két jobboldali jelöltet is „elbír”?

Természetes, hogy mindketten nem lehetünk főpolgármesterek. Ez egyszerűen lehetetlen. Ám az is természetes, hogy versengés lesz köztünk. Én a tapasztalataimat kínálom és azt, hogy tudom, Pozsonyt hol szorítja a cipő. Nincs szükségem felkészülési időre, hogy felmérhessem, mi a helyzet, vagy ha mégis, kevés idő kell ehhez. Az önkormányzatok bonyolult – és egyre bonyolultabb! – működését a gyakorlatból jól ismerem. Döntsenek a választók! Én a kettőnk indulásában nem látok semmilyen problémát, mert vannak barátaim azokban a pártokban is, amelyek Stern urat támogatják. Arra fogok törekedni, hogy az ő támogatásukat is elnyerjem. Egyébként azt hiszem, hogy mindketten kulturált és pozitív kicsengésű, nem pedig konfrontatív kampányt folytatunk.

Ha Ön győz, felajánlja Stern úrnak az együttműködés lehetőségét?

Biztosan. Beszéltünk erről egymás között, s győzelmem esetén érdekelt vagyok a Stern úrral folytatandó együttműködésben.

Mit kínál Pozsonynak?

Témakörökre bontanám. Az egyik terület a város anyagi terheinek szerkezetváltása, amit a pozsonyiak közvetlenül nem látnak, de szükséges megoldani a kérdést. Átláthatóbbá kell tenni a pályázatokat, az eljárásügyet. A pozsonyiak igényeit is elemezve van egy sokkal „láthatóbb” problémakör, a közlekedésé. Egyértelműen meg kell mondani a pozsonyiaknak, hogy nem szabad elhúzni az orruk előtt a metró mézesmadzagját, hanem olyan döntésre kell törekednünk, amely teherbíró, de anyagilag is elfogadható közlekedési rendszer kiépítését célozza. Nem szabad teljesíthetetlent ígérni. Mint már említettem, fontos feladat a parkolási gondok megoldása. Beavatkozásokra van szükség annak érdekében is, hogy a közutaknak nagyobb legyen az áteresztőképességük. A másik fontos kérdéskör a közbiztonság és a közterület-fenntartás. A városi rendőrséget működőképesebb intézménnyé kell átszervezni, hogy meg tudjon felelni a város követelményeinek és elnyerhesse a lakosság bizalmát is. Ez nehéz feladat, és nem csak anyagiak kérdése. A harmadik fontos terület a lakáshelyzettel függ össze. Egy egyszerű modellt kell megalkotni a lakásigénylők, egy pénzintézet és a város között, hogy a dolgozó fiataloknak ne kelljen különféle – úgy mondanám, már-már kizsarolt – bérleti díjakat fizetniük, hanem a pénzükből lehetőségük legyen újonnan épített lakásokat szerezni magántulajdonba. Ez a modell nem számol haszon felhalmozásával, miáltal lényegesen csökkennek az építési költségek is. Egy ilyen rendszerrel a város káderhelyzetét, emberi erőforrásait is sikerülne stabilizálnunk, mert nagyon fontos, hogy a fiatalok ne költözzenek máshová.

Pozsony bizonyos fokig máig multikulturális és többnemzetiségű. Mivel szeretné erősíteni ezt a jellegét?

Nagyon egyszerű a válaszom: a város bemutatásával külföldön, hogy további turistákat vonzzunk ide. Pozsony kozmopolita város, amely szeretettel fogadja vendégeit. Éppen ezért nagyon sajnálom azt, ami az Anglia–Szlovákia labdarúgó-mérkőzés kapcsán történt. Ezzel csak elriasztjuk a látogatókat, ezért a helyzetnek az idegenforgalom terén is változnia kell. A másik dolog az, hogy például a pozsonyi szilveszteri ünnepségre Lengyelországból és Csehországból is autóbuszokkal járnak. Pozsonyt PR-eszközökkel minden lehetséges fórumon be kell mutatni, hogy a turisták ne csak egy napra látogassanak a városba, hanem az éjszakát is töltsék itt. Erre van lehetőség, s már több nagy céggel is tárgyaltam ebben az ügyben. Ezek a cégek egyedül szintén nem tudják végrehajtani az elképzeléseiket, szükségük van arra, hogy összefogjanak a várossal. Például a Volkswagen bemutatná a kínálatát, a város pedig a kultúra, a szórakozás és a sport területén egy egész hétvégére szóló kínálattal állna elő a cég vendégei számára is. Ők jó hírét vinnék a városnak.

Pozsonynak a vonzáskörzetével is élénk kapcsolatra van szüksége. Itt melyek a legfontosabb teendők?

A közlekedés a legégetőbb probléma. Pozsony megye közlekedési rendszerét hatékonyan rá kell kapcsolni a városéra. A Pozsony megye elnökével, Ľubo Romannal folytatott tárgyalásaim alapján állíthatom, részéről is az az igyekezet, hogy az infrastruktúra fejlesztéséhez mint régió kérjünk külföldi támogatást, mert sokkal könnyebben szerzünk anyagiakat, mint ha csak Pozsony igényelné. Fontos az oktatásügy és a szociális szféra is. Például a szociális otthonokra, egészségügyi intézményekre gondolok, esetükben szintén a megyével kell együttműködnünk. Ugyancsak ilyen terület az ipari parkok kérdése, mert Pozsony nélkül nehezen biztosítható ezek műszaki és szakmai háttere.

A határon átnyúló együttműködés terén milyenek az elképzelései?

A családommal gyakran töltöm a szabadidőmet Dunakiliti környékén. Ezt a szlovák–magyar határzónát olyanná kell tenni, hogy országaink lakosain kívül az osztrákokat is vonzza, akik itt – megmondom őszintén – pénzt is költenének. A közeli magyarországi fürdőkkel is szorosabbá tehető az együttműködés.

Gazdasági téren?

Említettem az ipari parkokat, ezekről azonban korai beszélni, mert a különféle elképzelések inkább az Erdőhátra összpontosítanak. Először inkább az infrastrukturális feltételeket kell megteremteni, vagyis azt, hogy teljes egészében autópálya kösse össze a szomszédos régiókat.