Az MKP programjának megvalósítása, illetve nem megvalósulása alaposabb elemzést igényel

– Szlovákiában a magyarellenesség a politika, a közélet, sőt a gazdasági élet mozgatórugója Somogyi Tibor felvételeElőször is engedje meg, hogy elismerésemet és köszönetemet fejezzem ki Önnek azért, hogy élete jelentős részét a felvidéki magyarság alapvető emberi jogaiért való harcának szentelte. Az utóbbi három évben azonban Ön a háttérbe szorult, és ma már távolról sem tekinthető az MKP legjelentősebb politikusának. Három éve az MKP kormányszerepéből következő politikai kompromisszum eredményeként tolták Önt félre (áldozták fel) vagy csak egyszerűen kiégett? (maximus)

Köszönöm az elismerést. Jelenlegi pozícióm az MKP-ban részben saját döntésem alapján alakult ki, részben a szlovákiai politikai helyzet hatására. A politikai életből való félreállításomon a rendszerváltozás utáni szlovák politika 1989 december elejétől dolgozik. Kezembe jutott olyan titkosszolgálati dokumentum, amely kilátásba helyezte a fizikai likvidálásomat is. Ez 1996-ban történt.

A múlt héten azt nyilatkozta az egyik lapnak, hogy „ha a következő évben nem a fontos kérdésekkel foglalkozunk, akkor önző és egyéni érdekeket képviselő politizálást folytatunk, és történelmi vétséget követünk el“. Nem gondolja, hogy a Bugár-féle MKP az utóbbi években a történelmi vétségek egész sorozatát követte már el? (maximus)

Nincs Bugár-féle MKP, hanem a három elődpártból létrehozott MKP létezik, és a pártban azok a nézetek válnak dominánssá, amelyek az elődpárti elképzelésekből leginkább illeszthetők a szlovák politikához.

Az elmúlt években tehette volna a legtöbbet a felvidéki magyarság az MKP vezetésével azokért a célokért, melyeket Ön már évtizedekkel ezelőtt a Kutyaszorítóban című könyvében is megjelölt. Miért nem sikerült ebből az MKP-nak szinte semmi? (maximus)

Évtizedekkel ezelőtt, pontosabban mintegy húsz éve kétszer voltam börtönben a politikai nézeteim miatt. Úgy érzem, nem változtam meg, de azt hiszem, hogy az a politikai közeg sem változott lényegesen, amelyben élünk. Csak a forma változott, ami jelenleg politikailag pluralista, de ez elsősorban azokat a politikai törekvéseket legitimálja, amelyekkel húsz évvel ezelőtt is összeütköztem. Ugyanakkor az MKP is azokat a politikai értékeket képviseli, amelyek az elmúlt évtizedekben épültek ki a felvidéki magyarságban, és ezeknek 1945 óta a legfontosabb mozgatórugója a lehetőleg zökkenőmentes beilleszkedés. A második világháború utáni üldöztetés alapvetően meghatározta a felvidéki magyarság közösségi tudatát.

Ön, szemben az MKP megélhetési politikusaival álatalában történelmi távlatokban gonolkodik a felvidéki magyarság sorsával kapcsolatban. Ezért fel kell tennem egy kellemetlen, de nagyon lényeges kérdést is: az MKP jelenleg az EU-tól reméli a nemzetiségi kérdések megoldását. Ez azonban látva például az ír vagy a baszk példát, nyilván Önnek is utópiának tűnik. Ebből viszont az következik, hogy az MKP jelenlegi passzív politikája a következő felvidéki magyar generációt egy kőkemény történelmi kényszerhelyzetbe sodorja: gyerekeink és unokáink gazdasági vagy politikai okból lassan elhagyják majd Szlovákiát, a maradék pedig szép csendben aszszimilálódik, vagy létrejön egy radikális csoport, amely nem akarja majd elhagyni ősei földjét, de már csak baszk módszerekkel fog tudni harcolni a magyarság jogaiért. Mi erről a véleménye? (maximus)

Az Ön által felvázolt veszély valós, de nem biztos, hogy bekövetkezik. Az Európai Unióhoz kapcsolódó elképzelések, megoldási lehetőségek nem teljesen utópisztikusak, de akik azt gondolják, hogy az integráció mindent megold, azok ugyanúgy tévednek, mint akik korábban azt gondolták, hogy a demokratikus vagy pluralista rendszer minden probléma megoldási kulcsa, azaz a magyarkérdésé is. Viszont az integrációs folyamathoz valós megoldási terveket lehet kapcsolni, de ezt következetesen kell mind a belpolitikai, mind a külső fórumok együttes alkalmazásával.

Kilenc évvel ezelőtt kettészakították az országot a lakosság megkérdezése nélkül. A tizedik évfordulóra ideje lenne felmérést készíteni legalább a magyar lakosság körében, hogy nekünk mi a véleményünk erről az országról, ahol a magyarellenes hisztéria lassan kormányprogrammá válik. Vannak ezzel kapcsolatban valamilyen adatai a MKP-nak? (ernő)

Az MKP nem végzett felmérést azzal kapcsolatban, hogy a felvidéki magyarságnak mi a véleménye Csehszlovákia megszűnéséről tíz évvel az esemény után. Azt tudjuk, hogy 1992-ben, ha megszavaztatták volna az akkori csehszlovákiai magyarokat, valüszínűleg elutasították volna Szlovákia kiszakadását. Ez egy logikus magatartás lett volna akkor, noha Csehszlovákiához sem fűzte a magyarokat pozitív viszony. Akkor is ugyanattól féltünk, amivel most is szembe kell néznünk, hogy Szlovákiában a politika, a közélet, sőt a gazdasági élet mozgatórugója a magyarellenesség. Láthatjuk ma is, hogy milyen kevés szlovák közéleti személyiség mer vagy akar ezzel szembeszegülni. Mindenképpen érdekes lenne az Ön által felvetett kérdéssel kapcsolatos felmérés, de ha ilyen készülne, akkor alternatív megoldásokat lehetővé tevő javaslatokról is kellene kérdezni a magyar lakosságot.

Egyes politikusaink szerint a beneši dekrétumok és Trianon kérdése vörös posztó a szlovák (koalíciós) pártok szemében, ezért nem kerülhetnek terítékre. Mikor érik meg a helyzet ezen problémák tárgyilagos tisztázására, és Ön szerint létrejöhet-e a jövőben a visszacsatolás? (ernő)

A beneši dekrétumok megszűnéséről még 1946-ban elfogadott az akkori csehszlovák Nemzetgyűlés egy alkotmánytörvényt, mely szerint 1953-ig érvényesek a beneši dekrétumok. Más kérdés a beneši dekrétumok végrehajtásának máig létező következményei. Ezek felszámolását jogos igényelni. Az MKP-nak volt néhány olyan követelése a kormányba lépéskor, amelyek közvetve erre irányultak. Gondolom, Ön is tudja, hogy – noha megegyezés született ezekről – a mai napig nem lettek teljesítve. Most nem akarok belemenni ennek részleteibe, túl bonyolult lenne. Megítélésem szerint Szlovákiának ezeket a kérdéseket tisztázni kellene mielőtt belép az Európai Unióba, ugyanis emiatt Szlovákia nem eurokompatibilis. Sajnos, ehhez még más probléma is kapcsolódik: az 1949-ben a gottwaldi Csehszlovákia és a Rákosi-féle Magyarország között megkötött Csorba-tói egyezmény, amely további jogsértéseket tartalmaz. Ezeknek egy részét azonban a Magyar Köztársaság egyoldalúan felszámolhatná, viszont a Csorba-tói szerződés felülvizsgálását még Hornéknak kellett volna kezdeményezniük 1994–95-ben, a szlovák–magyar alapszerződés megkötése előtt. Mi ezt akkor javasoltuk, de nem került rá sor. A többi között ezért sem szavaztuk meg a szlovák parlamentben az alapszerződést. A határmódosítás lehetősége teljesen más jellegű kérdés – politikai és nem jogi. Az államhatárok módosulása a történelem folyamán mindig a durva erőviszonyok vagy a politikai erőviszonyok következményeként jött létre, és csak ezután nyert nemzetközi jogerőt. A korábbi évszázadokhoz képest a huszadik század az államhatárok tekintetében annyiban különbözik, hogy a nemzetközi jog által hitelesített államhatárok állandósága alkotja az európai béke alapját.

Köztudott az Ön meghatározó szerepe a kedvezményirodák megnyitásával, és azok személyzetével kapcsolatban. Nem akarok megsérteni senkit (mármint a Szövetség a Közös Célokért – SZaKC vezetői közül), de enyhén szólva dilettánsnak tartom magát a kiválasztás módját. Az Ön mentségére legyen mondva, úgy csinálja, ahogy tudja, és addig megy el, ameddig hagyják. Ön szerint meddig fogja tartani magát a „mi kutyánk kölke” elv (és itt nem csak az irodák alkalmazottainak kiválasztására gondolok)? Ez a túlhaladott rendszer, amely a komcsi időket idézi, nincs a felvidéki magyarság kárára? (Dózsa György)

Tagja vagyok a SZaKC Elnökségének. A munkáltatói jogot a SZaKC elnöke gyakorolja. Az elnökség tagjai úgy döntöttek, ők választják ki az alkalmazottakat annak alapján, hogy a SZaKC-ot létrehozó szervezetek helyi csoportjai kiknek a felvételét javasolják. Egyelőre mindenki csak próbaidős. Ami azt jelenti, hogy a szerződés aláírásától számított három hónapon belül – ha nem felel meg – elbocsátható, de ő is felbonthatja a szerződést. Januárban és februárban derül ki, mennyire megfelelőek az eddig felvett alkalmazottak.

Ön szerint melyik magyar kormány nyújtott többet a szlovákiai „átlagmagyarnak”? Hornék vagy Orbánék?.(György)

Ha jól emlékszem, 1996-ban készült egy felmérés arról, hogy a felvidéki magyarok hogyan minősítik a kádári, az antalli és a Horn-féle kormányt. A legjobb minősítést Antall József kormánya kapta, a legrosszabbat a Horn-kormány, amit alulmúlni, azt hiszem, nem lehet. Viszont amit a nemzetpolitikában az Antall-kormány kezdeményezett, mindazt az Orbán-kormány nemcsak megvalósította, hanem tovább is fejlesztette. Ha azoknak a mutatóknak alapján kellene értékelni az Orbán-kormányt, amelyek szerint az említett felmérésben is minősítették az egyes kormányzatokat a megkérdezettek, akkor feltételezhető, hogy az Orbán-kormány kapná a legjobb minősítést.

Még sok szellemi és erkölcsi tartalék van a szlovákiai magyar értelmiségben. Hogyan kellene ezeket a tartalékokat jobban kiaknázni az egyszerű választópolgár érvényesülése érdekében? (György)

Ha a rendszerváltozás előtt a felvidéki magyar értelmiség részt akart venni a magyar közéletben, vagy a Csemadokban tevékenykedett, vagy pedagógus lett. A rendszerváltozás óta teljesen más feltételei és körülményei vannak a közélet szereplésnek. A közélet elsősorban politikai életként nyilvánul meg, ami nem kedvez az értelmiségnek. Ugyanis, ha végignézzük a politikusokat, akiknek nagy része esetleg korábban értelmiségi volt, ügyesen palástolják értelmiségi hovatartozásukat. Emiatt vagy a politikai életet kellene átszőni az értelmiségi magatartással, hogy közelebb kerülhessen a politika az értelmiséghez, vagy tudatosítani kellene, hogy az értelmiség számára elsősorban a civil szervezetekben nyílik lehetőség a megnyilvánulásra. Viszont tény, hogy a politika nem szereti a civil szervezeteket. Tehát egy nagy feladat előtt állunk, hogyan kell megoldani ezt a problémát.

Tisztelt Duray Úr! Akkor, amikor az MKP politikai eredménytelenségét magyarázza, általában arra hivatkozik, hogy a szlovák félben nincs meg a szükséges „politikai, akarat” arra, hogy eleget tegyen a magyar közösség és az MKP alapvető elvárasainak. Miért nem használta ki eddig az MKP Szlovákia EU-csatlakozási tárgyalásait arra, hogy a szlovák politikai akarat rugalmasabb, nyitottabb legyen, és valami lényegeset elfogadjon az MKP programjából? (Nádasdi István)

Tisztelt Nádasdi Úr, nagyra becsülöm az Ön elkötelezettségét és a felvidéki magyarság érdekében eddig kifejtett tevékenységét. Viszont tudatosítani kell, hogy az MKP 1998 óta a szlovákiai kormány tagja. Egyszer ezzel kapcsolatban leírtam, hogy a kormányban való részvétel nemcsak lehetőségeket jelent, hanem önkorlátozást is, sőt azt is, hogy mások is korlátozhatnak bennünket. Ezért nehéz elképzelni, hogy az MKP politikusai mint kormányzati politikusok Brüsszelben a kormányzati politikával ellentétesen lépjenek fel. Ezért az európai uniós fórumokon a felvidéki magyar civil szervezeteknek kellene megjelenniük, de sajnos nincs olyan civil szervezetünk, amely helyzetünket hitelesen tudná megjeleníteni. Többször megfordult a fejemben, hogy én mint az MKP egyik tisztségviselője vállalnám annak ódiumát, hogy a kormánypolitikától eltérően, független véleményként jelenítsem meg a valóságot, de le kellett tennem erről a szándékomról, mivel nem kerülhettem szembe azzal a párttal, amelynek a létrehozásában részt vettem. Meggyőződésem szerint a korábbi politikai szétdaraboltságunkat megszüntető pártegyesítéssel létrejött MKP egységének a fenntartása szintén stratégiai kérdés. Az MKP programjának megvalósítása, illetve nem megvalósulása további olyan kérdés, amely alaposabb elemzést igényel. Ezzel kapcsolatban azt kell tudatosítani, hogy el kell választani az önhibából elkövetett botlásokat és keletkezett kudarcokat a szlovákiai politika áltak kikényszerített kudarcoktól.

Olvasta-e a Szlovákiáról szóló 2001-es országjelentést (referencia: CCE, Brüsszel, 2001 november 13, SEC (2001) 1754), különösen a „Kisebbségek védelme és Jogai” című részt? Ebben – a romákkal ellentétben – alig olvasható valami a magyar közösségről, ha csak az nem: hogy tulajdonképpen nincs magyarprobléma Szlovákiában? Ön is osztja ezt az MKP által Brüsszelben hivatalosan is megerősített véleményt? (Nádasdi István)

Az MKP-nak nincs olyan állásfoglalása, amely az Európai Uniónak azt sugallná, hogy nincs Szlovákiában magyarprobléma. Többször találkoztunk az európai uniós országok nagyköveteivel Pozsonyban, akik előtt nyíltan feltártuk a problémákat. Ha lenne olyan párthatározat vagy magyar politikusi vélemény, amely alapján az Európai Bizottság úgy értesült volna, hogy nincs magyarprobléma Szlovákiában, azzal nem értenék egyet.

Gondoskodott-e arról az MKP, hogy ezt a jelentést, valamint a regionális és kisebbségi nyelvek Szlovákia által is ratifikált chartájának változatát lefordíttassa magyar nyelvre, és annak tartalmát ismertesse a felvidéki magyar közvéleménnyel? Ha nem, miért nem? (Nádasdi István)

Az európai uniós országjelentést nem fordítottuk le magyarra, de ha jól emlékszem, az Új Szó beszámolt róla. A regionális vagy kisebbségi nyelvek chartája létezik magyarul, a Szlovákia által kiválasztott opciók megjelentek az Új Szóban. A charta ez év január elsején lépett hatályba Szlovákia területén, most azt vizsgáljuk, hogy a módosított alkotmány értelmében melyek azok a meghatározások, amelyek további törvények nélkül életbe léphetnek, s melyek azok, amelyek megvalósulása érdekében törvényt kell elfogadni. A karácsonyi ünnepek alatt Kvarda Józseffel áttekintettük ezt a kérdést. Tisztelettel üdvözlöm a többi brüsszeli magyarral együtt!

Tisztelt Duray Úr! Úgy gondolom, amíg a szlovákiai magyarság tömegként fog reagálni az MKP-csúcsvezetés felhívásaira, addig a támogatottság 10% felett biztosítva van. Az alpszabály szerint az MKP alulról építkező párt, mégis úgy nézem, jelentős szakadék tátong a csúcsvezetés és az egyszerű tagok között. A pártépítéshez megfelelő információs hálózat kiépítésére van szükség, ami jelenleg döcög, így gyakran az időhiányra hivatkozva a demokrácia elvein esik csorba. Az idősebb generáció talán észre sem veszi, de a fiatalabbak érzékenyen figyelik és megnyugtatom, sok mindent másképp látnak. Az egység megtartásáért hajlandók bizonyos dolgok előtt szemet hunyni. De vajon meddig? Mi a véleménye Önnek erről? Valóban alulról építkezik a párt? (Basternák László)

Az MKP alapszabálya, sajnos még tartalmaz olyan elemeket, amelyek nem felelnek meg teljesen az alulról építkezés elvének. Ezek az elemek a pártegyesítés időszakából maradtak meg. Az alapszabály modernizálására törekszünk, és ez év májusában módosítani fogjuk az eddigi szabályzatot. Időközben megszületett a párt szervezési és működési szabályzata, amely már olyan elemeket tartalmaz, melyek szerint a párt tagjainak nagyobb beleszólási lehetőségük nyílik a pártéletbe. A pártépítésért mint ügyvezető alelnök én felelek a pártban, de az alapszabály és egyéb belső szabályzatok nem kedveznek e feladat maradéktalan teljesítésének. Az MKP kormányzati szereplése sajnos sok kívánnivalót hagy maga után, ezért csökkenhet a párt jelenlegi nagy támogatottsága. Mind ez ideig nem találta meg a párt az utat a fiatalsághoz. 2000-ben kerestem azokat az eszközöket a pártban, amelyek megteremtették volna a fiatalítás feltételeit. Azonban az általam előterjesztett javaslatot nem sikerült elfogadtatni a kongresszuson, ezért nem vállaltam tovább az ifjúságpolitikai ügyek kezelését.

A kedvezménytörvény értelmében egy magyar nemzetiségű (a magyarigazolvány kérelmezésére jogosult) személlyel együtt élő házastárs és a közös háztartásukban nevelt kiskorú gyermek magyar hozzátartozói igazolvány kérelmezésére jogosult (egyelőre). Ezt értsem úgy, hogy egy vegyes házasságban nevelt kiskorú gyermek csak hozzátartozói igazolványt kaphat? Magyarigazolványt nem? Még akkor sem, ha magyar iskolába jár és domináns nyelve a magyar? (T. Fekete)

Magyarigazolványt magyar ember kaphat, tehát kiskorú is. Akkor is, ha vegyes házasságban született. Hozzátartozói igazolványt pedig nem magyar nemzetiségű családtag kap, életkorától függetlenül.

Tisztelt Duray Úr! A szlovák parlamenti pártok hisztériakeltése a magyar kedvezménytörvény miatt ismét azt bizonyítja, hogy a bennünket érintő bármilyen kérdésben – pártállásra való tekintet nélkül (szinte alig van kivétel) – egységesen a szlovákiai magyarság megmaradása ellen vannak. Szinte minden döntésüket a magyaroktól való félelem vezérli. Lát megoldást a megegyezésre és megbékélésre a két nemzet között? (Iván)

Remélem, hogy a józanság győz, és lesz magyar–szlovák megbékélés. Az önrendelkezési kísérleteink című könyvemben felvázoltam néhány olyan megoldást, amely segítené a kiegyezést. Egyelőre úgy látszik, hogy a kiegyyezési szándék a szlovák oldalon lényegesen erőtlenebb, mint a magyar oldalon.

Az elmúlt választási időszakban az MKP a Mečiar-kormány magyarokkal szembeni és egyéb lépései miatt Mečiar-ellenes lett, totális ellenzékbe szorult. Mečiar-ellenessége ebben a választási időszakban is töretlen. Ennek következtében el lehet mondani, hogy mára Mečiar a magyar ember szemében maga a sátán. A szlovák politika viszont nap mint nap igazolja azoknak a politikusoknak a magyarellenességét is, akikben az MKP megbízik, akikkel folyamatosan együtt dolgozik. Napról napra bebizonyosodik az az egyszerű tény, hogy ebben az országban sok „Mečiar” van. ĺgy tehát a magyar ember negatív látásmódjának csak arra az egyre való ráirányítása azt eredményezi, hogy ma az MKP csak bizonyos határok között (mereven) tud politizálni. Ez pedig értelemszerűen azt jelenti, hogy az MKP hozzáállása ezen a területen revidálásra szorul. Kérdésem az, így látja-e ezt Duray úr is, és tud-e ebben a kérdésben az MKP lépni, ha szükségesnek véli? (Mede Géza)

Politizálni valaki ellen vagy valakik ellen nem szabad. Sajnos, a felvidéki magyar politika beleesett ebbe a hibába. Ezért egyetértek Önnel abban, hogy a célszerűség helyett korlátozottabb szempontok is helyet kapnak a magyar politizálásban Szlovákiában.

Önt évekig üldözték, sanyargatták a kommunisták. A rendszerváltás után az Ön által alapított Együttélés Politikai Mozgalomba maga mellé vett több volt kommunistát, akik ma is jelentős közéleti funkciókat töltenek be. Annak idején miért döntött így? (Nagy József, Pozsony)

A rendszerváltozás előtt valóban konfliktusba kerültem a kommunista hatalommal. De nem csupán azért, mert nem vagyok kommunista. A rendszerváltozás idején azonban nem az emberek leváltásáról volt szó, hanem a rendszer megváltoztatásáról, forradalom nélkül. Ez azt is jelentette, hogy az elmúlt rendszerben felnőtt generáció által képviselt értékeket használni kellett a változás utáni időszakban is. 1990 tavaszán nyilatkoztam éppen az Új Szónak ezzel kapcsolatban: azt kell vizsgálnunk, mennyire tudott a kommunista rendszerben az ember hű maradni a közösségéhez, hiszen a kommunista párton kívül is voltak gazemberek, s a párton belül is voltak tisztességes emberek.

Alelnök úr, amikor a kilencvenes évek legelején visszatért Amerikából, kijelentette, hogy a Csemadok sztálinista struktúra, amelyet fel kell számolni. Nemsokár ezt a struktúrát is kihasználták az Együttélés megalakításához. Mi késztette Önt ekkora pálfordulásra? (Kiss János, Kassa)

Az Egyesült Államokból 1989 november végén jöttem vissza – nem pártalapítási szándékkal. Most is azt vallom, hogy a Csemadoknak a rendszerváltozás előtti időszakban a szerkezeti felépítése és a döntési mechanizmusa még a sztálini időszakból származott, hiszen akkor hozták létre a szervezetet. Nem a szervezet megszüntetését szorgalmaztam, hanem a struktúra átalakítását. Ez meg is történt, s ha nem elég gyorsan, az éppen a tehetetlenség következménye, amely viszont fizikai törvényszerűség. A kommunista időszakban a Csemadok volt az egyetlen olyan szervezetünk, amely helyettesítette a közéleti megnyilvánulások lehetőségeit. Ezért érthető, hogy a Csemadokban tevékenykedő személyeknek az a része, amely a politikai közélet hiányában a kultúra területére szorult, a rendszerváltozással átlépett a politikai életbe.

Tavaly, amikor Bugár Béla volt az online fórum vendége, feltettek neki egy kérdést: néhány magasrangú MKP-politikus gyermekei miként járhatnak szlovák iskolába. Ekkor Bugár úr megígérte, utánanéz. Tud erről valamit? Esetleg megbeszélték ezt a kérdést az MKP-ban? (apa)

Nem tudom, mely MKP-politikus gyermeke jár szlovák iskolába, de ha igaz, hogy van ilyen, akkor ez az ő személyes felelőssége. Ha annak a társadalmi közegnek megfelel ez a magatartása, amely politikussá választotta őt, akkor én erről csak azt mondhatom, hogy tiszteletben tartom az ő véleményüket, még akkor is, ha nem értek vele egyet. Az MKP elnöksége nem tárgyalt erről a kérdésről.

Brüsszeli szemmel nézve az MKP eléggé szabad teret hagy közösségünk más képviselőinek a „bemutatkozására” az európai fővárosban. Nem kellene az MKP-nak e téren bővebb tevékenységet kifejtenie (az EP-n belüli lobbizáson kivül)? Az egyes bizottságok nyitottak, de csak annak, aki érdeklődik iránta! Van-e e téren az MKP-nek hosszútávú stratégiája? (F. L.)

Egyetértek a kérdezővel, hogy az MKP nem töltötte be azt az űrt az európai uniós fórumokon, amelyet emiatt mások, akiknek lényegesen kisebb a legitimitásuk, betöltöttek. Erről már váltottunk szót az MKP-ban, ott is ugyanezen a véleményen voltam.

Tavaly azt ígérte, ha megfelelő bizonyítékok birtokában lesz, tájékoztat az MKP-ban létező lobbicsoportokról. Miért hallgat? Nincs bizonyítéka vagy megfélemlítették? (felvidéki)

Nyilván félreértésről van szó. 2001 márciusában arról beszéltem, nem tartom helyesnek, ha a személyes gazdasági érdekeltségek határozzák meg az egyetlen magyar párt politizálását. A helyes az, ha a párt körüli gazdasági csoportok annak oldalvizein eveznek és nem fő sodrásában. Az én véleményem csupán erre vonatkozott.

Mit szól ahhoz hogy pl. Hóka László nemcsak az országos parlamentben képviselő, hanem a megyei (Nyitra) parlamentben is, emellett Kürt polgármestere, gondolom, ezenkívül valamelyik parlamenti munkacsoportban is tevékenykedik. Ezek közül egy feladatot is nehéz rendesen elvégezni, nem ennyit. Nem kellene ezen változtatni? Nem állunk olyan rosszul, hogy bizonyos feladatokra ne találnának más embereket az MKP-ban. Nekem mint választópolgárnak érdekem, hogy teljes értékűen képviseljék az érdekeimet. (Dodi)

Amíg az egyes felsorolt tisztségek között nincs összeférhetetlenség, addig nem lehet tiltani a tisztségek halmozását. Mindenki maga dönti el, mire képes és mi a tisztességes. Hóka László eddig még nem panaszkodott arra, hogy nem bírja elvégezni a rá háruló feladatokat. Ha a későbbiekben saját maga nem jut más belátásra, a választók fogják eldönteni, elfogadható-e egy személyben ennyi funkció vagy sem.

Mit remélhet a magyar közösség a közeljövőben a nyelvhasználat, a magyar egyetem és a jó területi felosztás terén? Mit tett és mit tesz az MKP ennek érdekében? (B. Nagy, Ajnácskő)

Mind a három kérdéskör kiemelten szerepel az MKP választási programjában. Tehát idén és a következő években ezek fontos feladatok lesznek a párt számára. Befolyásolni fogják az esetleges kormányzati részvételt is.

Eredetileg Bugár Bélától szerettem volna megkérdezni, de nem voltam internetközelben: Menynyire számít az egyes tisztségekre való jelöléseknél a szakmai felkészültség az MKP vezetése számára? Kérdezem ezt azért, mert meglepve olvastam az Eximbank csúcsvezetőségében Kristina Százová nevét. Érdeklődtem és megtudtam, hogy az illető hölgy 4 éve még a pozsonyi suliban volt napközis tanító néni, sem pénzügyi gyakorlata, sem oklevele nincs. Ő a legmegfelelőbb erre a posztra? Vagy az játszott közre, hogy időközben Harna miniszternél kapott vezető állást, egyúttal bizalmas szálak fűzik az egyik parlamenti képviselőhöz, aki gazdasági kérdésekben és a hajógyár körüli ügyekben szokott nyilatkozni? Érdekes, éppen a hajógyár kapott kölcsönt az Eximbanktól. Van-e megfelelő képesítése ennek a hölgynek erre a posztra? (felvidéki)

Az információ újdonság számomra, a párt elnöksége ezzel nem foglalkozott, a felelősség kizárólag a párt gazdaságpolitikai bizottságát terheli.

Az utóbbi hetekben, hónapokban szinte minden szlovák párt elővette a magyar kártyát. Ön személy szerint a választások után kivel lépne koalícióra vagy kivel tartja elképzelhetőnek a tárgyalást? (apa)

Tárgyalni mindenkivel kell, ez politikai alapszabály. Azt tartom célszerűnek, ha a párt azokkal lépne kormánykoalícióba, akikkel több valósítható meg a szlovákiai magyarság jogos igényeiből, mint a Dzurinda-kormánnyal.

1996 óta létezik szlovák kedvezménytörvény, ami összességében nagyobb kedvezményeket ad a külföldi szlovákoknak, mint a magyar kedvezménytörvény a határon túli magyaroknak. A tárgyalásokon nem vetették-e fel akár az MKP képviselői, akár a magyar fél, hogy a szlovák félnek ezért nincs joga panaszkodni? Tehát, ha hatástalanítani akarják a státustörvényt, akkor Magyarország is hatástalanítja a szlovák kedvezménytörvényt? (apa)

A külföldi szlovákokról szóló törvényt 1997-ben fogadta el a parlament. Ez egy úgynevezett hazacsalogató törvény. A magyar státustörvény pedig a szülőföldön maradást segíti. Tehát a kettőt nem lehet ilyen tekintetben összehasonlítani.

Tisztel Duray Úr, szeretném kifejezni elismerésemet és megbecsülésemet eddigi munkájával kapcsolatban. Mivel külföldön is éltem mint emigráns, a külhoni magyarság elismerését is tolmácsolhatom. Remélem, lassan az MKP csúcsvezetése is megfelelőképpen értékeli az Ön javaslatait, valamint, hogy az Új Szó oldalain is többször találkozunk nézeteivel, kommentárjaival – tudom, ez nem Öntől függ. Szívélyes üdvözlettel: (Fred)

Köszönöm elismerő szavait, s legyen úgy, ahogy Ön mondja.

A Változások küszöbén című könyvében egy viszonylag lényeges ellentmondásra bukkantam. Majdnem az egész könyvben az Együttélés (majd később az MKP) jobboldali beállítottságáról és a szabad piacgazdaság fontosságáról beszél. Derült égből villámcsapásként hatott rám, amikor a könyv utolsó fejezeteiben azt olvastam, hogy Ön a „környezetbarát szociális piacgazdaság” híve. Nos, ez a fogalom az eltévedt amerikai baloldali akadémiai társadalom szüleménye. Hasonlóképpen feláll a szőr a hátamon, amikor Csáky Pál mint a jobboldali MKP vezetőségi tagja a biodiverzitásról rendezett konferencia felett vállal védnökséget. Mivel közgazdász vagyok, mégpedig jobboldali, ezek az apró mozzanatok nagyon zavarnak. Mi tehát az Ön és az MKP igazi értékorientációja a gazdaság terén? (Ne feledjük, hogy a jobboldali konzervativizmus és a gazdasági liberalizmus nem egymást kizáró értékrendek). (mihály)

A környezetbarát szociális piacgazdaság a kilencvenes évek elején még megjelent az európai jobboldali és néppártok programjában. A rendszerváltozás állapotában lévő volt kommunista országok számára, főleg a kilencvenes évek első felében, elfogadható célkitűzés volt. Sajnos, a rendszerváltozás mind a mai napig nem zajlott le teljes mértékben a volt szovjet blokkban, de egyre jobban távolodnak egymástól a volt kommunista országok. Magyarország jutott talán a legmesszebb, Szlovákia még mindig a rendszerváltozás kezdeti időszakát éli, ezért ez az idea Szlovákia esetében még nem teljesen vesztette értelmét, tehát ez helyi specialitás.

Alelnök Úr! Áldja meg az Isten jó egészséggel, és tartsa meg a hitét továbbra is! Ön szándékosan visszafogottá vált az utóbbi években, aminek nyilván oka a titkosszolgálati fenyegetettség, de talán a magányos lovag szélmalomharca is... Ha többeket érezne maga mögött, élére állna egy kibontakozó radikális magyar nemzeti mozgalomnak? Őszinte híve. (Aba nyila)

Én is az Isten áldását kérem Önre. A radikalizmus szemlélet, mégpedig intellektuális szemlélet, ha ez pártkeretek között nyilván