Az MKP a kormány mezőgazdasági és környezetvédelmi programjáról

Az alfejezetek is hangsúlyt fektetnek a fenntartható fejlődésre, a környezetvédelmi igényekkel való összhangra, megemlítik a „zöld” tevékenységeket (bányászat, épületek, termékek, munkahelyek), az energiatakarékosságot és a megújuló energiaforrásokat.

A fenntartható növekedés fogalmának megértésével kapcsolatban bizonyos kétségeket ébreszt a fogalom módosítása például a „fenntartható gazdasági növekedés” formában, ami végeredményben ellenkezhet a fenntartható növekedés eredeti alapelveivel. Ebből a szempontból kifejezetten problémásnak tartjuk az atomerőművek előkészítésének, építésének és befejezésének felgyorsítását.

A véghezvitelt érintő fejezetekben fokozatosan eltűnnek a környezetvédelmi kérdések. Az információk nyilvános felhasználhatósága részben mindenképpen említést kellett volna tenni a ZB GIS Alapvető Információbázis befejezéséről és az ahhoz való hozzáférhetőség javításáról, valamint a Térinformációk Nemzeti Infrastruktúrájának befejezéséről.

Aggodalomra ad okot a specializált államigazgatás integrálása is. Ahhoz, hogy az állampolgár hivatali érintkezését egy helyen intézze el – amit mi is támogatunk –, főleg a dokumentumok beadásának és kiadásának ésszerű lokalizálására van szükség, nem pedig a vezetés integrálására, hogy a szakmai államigazgatás döntését ne „üsse” a „kormány által kinevezett azon hivatalnok” véleménye, aki mindenki felettese, gazdasági főnöke lesz. Aggodalmunkat fejezzük ki amiatt, hogy a vitás esetekben a környezetvédelem alul maradhat a gazdasági érdekekkel szemben vívott harcban.

A közrenddel és biztonsággal kapcsolatban hiányzik legalább annak a megemlítése, hogy az egészség-, élet- és vagyonvédelem mellett ide sorolandó a környezetvédelem is. Az ötödik fejezetben (Tudásalapú társadalom, oktatás és kultúra) hiányzik a környezetvédelmi tudás növelése, ami ugyanolyan fontos pillére a tudásalapú társadalomnak és gazdaságnak, mint az informatizáció és digitalizáció. Nem a környezetvédelmen belüli oktatás és kutatás megerősítésére irányuló kötelezettség hiányát kritizáljuk, hanem az ökologizáció elv bevezetésének hiányát az egész rendszerbe, amit a deklarált fenntartható növekedés döntő feltételének tartunk. A kormányprogram 6. fejezetében, az egészségről szóló alfejezetben elvártuk volna, hogy a környezetvédelmet a megbetegedések elleni megelőzés jelentős eszközeként határozza meg.

A Környezetvédelmi gondoskodás szakmai alfejezet gyakorlatilag az összes olyan aktivitást tartalmazza, amelyet ettől a tárcától elvárunk, ezért tárgyi szempontból nem szükséges ezt a fejezetet elemezni. Dicsérendő, hogy a fenntartható növekedés elve „államérdek”-nek számít.

Jobban és tárgyilagosabban kellene viszont hangsúlyozni az intézményes fejlődést az ország integrált menedzsmentje számára. Ezen kívül meg kell jegyeznünk, hogy több tézis megfogalmazása szokatlan, sok esetben nehezen érthető és megtévesztő.

Kifogásolandó, hogy a tézisek nem határoznak meg tárgyi vagy időbeli ellenőrizhető eredményeket. Más szóval – a tárca standard tevékenysége bármilyen eredményekkel meg fog felelni a kormányprogram kötelezettségeinek.

A kormányprogram nem definiálja világosan a mezőgazdaságot a kulcsfontosságú feladatok között. A metszeti fejezetekben egyetlen mondat tesz említést a kormánynak a történelmi egyenlőtlenségekre és a mezőgazdasági politika modernizálására irányuló figyelméről. A harmadik fejezetben (Fenntartható gazdasági növekedés) a kormány a kutatás és fejlesztés terén kulcsfontosságúnak jelöli meg az élelmiszeripari technológiák kutatását és fejlesztését, emellett a regionális foglalkoztatás fontos lehetőségének a természetes hazai forrásokat (feltételezzük, hogy a mezőgazdaság és erdei forrásokra utal) tartja. Kitér a mezőgazdaság együtthatásának szükségességére a felújítható energiaforrások létrehozásában. A kormányprogram a Kereskedelem című alfejezetben hangsúlyozza a kormánynak a hazai termelés védelmére irányuló igyekezetét, minden bizonnyal a mezőgazdasági termelést is beleértve.

Hiányzik a mezőgazdaság érintése a negyedik (Az állam és a közszféra) és az ötödik (Tudásalapú társadalom, oktatás és kultúra) fejezetben. A hatodik fejezetben (Az életminőség, mint az összetartó társadalom eredménye) a kormány prioritásai közé sorolja a „zöld munkahelyek létrehozását”. A hetedik fejezet (Szlovákia régiófejlesztése) általánosságokban fogalmazza meg a kormány kötelezettségét a mezőgazdaság, a falusi turizmus és agroturizmus támogatása tekintetében.

A Mezőgazdaság alfejezet tartalmi szempontból aránylag jól kidolgozott fejezet. Valójában tartalmazza mindazokat a téziseket, amelyeket az MKP választási programja is tartalmazott. Ezek a tézisek a vidéken folytatott élet általános körülményeinek javítására, a támogatások nem diszkrimináló jellegére és a hazai termelők sokoldalú támogatására irányulnak. Ezért ezt a fejezetet véleményünk szerint nem is szükséges boncolgatnunk. Fontos azonban feltenni a kérdést, miként képzeli el a kormány „az ország minden döntő aktivitásának egyetlen szerves egységbe” kapcsolását, főleg a környezetvédelmi tárca hasonló aktivitásai tükrében. A következő kérdés: mi lesz a kiegyensúlyozottság alapelve a gazdálkodás ökonómiai és ökológiai módja között?

Ebből a fejezetből is hiányzik a tárgyi és időrendi menet ellenőrizhetősége. A kormány kötelezettségeit csak az „igyekezni fog”, „megteremti a feltételeket”, „támogatni fogja”, „összpontosítja” stb. kifejezések jelölik, de konkrétumok és mennyiségi mutatók nélkül.