Az MKP a kormány egészségügyi és szociálpolitikájáról

Alábbiakban közöljük azt az összefoglalót, amelyet az MKP sajtóosztálya bocsátott az Új Szó Online rendelkezésére.

A kormány legfontosabb célkitűzése a lakosság életminőségének javítása és az életszínvonal folyamatos emelése volt. Ennek elérésében az új munkahelyek létrehozását és a foglalkoztatás növelését lett volna hivatott segíteni.
Ezzel ellentétben az SAS műhelyéből kikerült munkatörvénykönyv-javaslat nem ösztönzi kellőképpen a munkaadókat új munkahelyek kialakítására, a foglalkoztatás növelésére. Annak ellenére, hogy a szociális partnerek és a minisztérium között lezárult az egyeztetési folyamat, valamint a kormány is rábólintott a tervezetre, egyes képviselők jelezték, hogy módosító javaslatokat nyújtanak majd be a parlamenti vita során. Ezek a javaslatok elsősorban az idősebb munkaerő,  illetve a nyugdíj mellett dolgozók ellen irányulnak. A jelek szerint valószínű, hogy szembeállítja egymással a munkapiac két leginkább veszélyeztetett csoportját, a végzősöket és az 50 éven felülieket. Igaz, hogy közel 60 ezer fiatal nem tud a munkapiacon érvényesülni, de az ötven éven felüli munkanélküliek száma meghaladja a 100 ezret és az évek múlásával elhelyezkedési esélyeik egyre csökkennek. A pályakezdő fiatalok nagyobb mértékű támogatása az idősebb munkavállalókkal szemben társadalmi elégedetlenséghez vezethet. Ez a jelenség ráadásul durván beavatkozik a munkaerőpiac önregulációs folyamatába és beláthatatlan következményei lehetnek. A fiatalok érvényesülését a munkapiaci kereslet és a kínálat függvényében kell megvalósítani, amihez elsősorban az Iskolaügyi és a Munkaügyi Minisztérium szoros együttműködésére lenne szükség. Pozitívan értékelem Iveta Radičová miniszterelnök asszony kiállását a minimálbér kategorizációjának megmaradása mellett.

A családpolitika kiemelt figyelmet szándékozott szentelni a családok támogatásának, a családi és munkahelyi kötelezettségek összehangolásának.
Ezzel szemben a munkatörvénykönyv módosításába csak néhány családbarát politikát támogató javaslat került be, de széles körű családtámogató foglalkoztatáspolitikáról nem beszélhetünk. Nem vette át a kormány a fejlett gazdasággal rendelkező EU-s tagországoktól a munkaidő rugalmasságát elősegítő intézkedéseket, melyek a fejlett demokráciákban már több éve a családbarát cégpolitika szerves részét alkotják. A kormány családpolitikáját nagyban befolyásolja az SAS liberális irányvonala, melyre nem a hagyományos családmodell támogatása jellemző. Nem sikerült javítani a nők esélyegyenlőségét a munkaerőpiacon és nem változtak lényegesen a rugalmas munkavállalás feltételei sem.

A kormányprogram szerint átértékelésre került volna az eddigi szociális rendszer a szociális igazságosság és szolidaritás elveinek figyelembevételével. A nyugdíjrendszer stabilizálásának érdekében a II. nyugdíjpillérben meg kellett volna szüntetni a megkötéseket és garantálni a betétek biztonságát.
Ezzel szemben az öregségi nyugdíjból élő lakosság életkörülményei folyamatosan romlanak, a létfenntartáshoz szükséges anyagi fedezet egyre kevesebb. A korkedvezményes nyugdíjasok kizárása a munkavállalásból sem segítette elő életminőségük javítását, sőt kiesett bevételeik miatt életszínvonaluk is csökkent. Az „öregségi” infláció, a nyugdíjkiegyenlítés, a 65 éven felüli dolgozók törvényi nyugdíjaztatása, valamint a II. pillérben tervezett változások egyértelműen előrevetítik a nyugdíjkorhatár tervezett kitolását. Az SAS-es szociális miniszter sikeresen valósítja meg pártja liberális politikáját, amely nem mindig azonos az elfogadott kormányprogram szociális fejezeteivel.

Az egészségügyi ellátás színvonalának emelése, elérhetősége és az esélyegyenlőség megteremtése a kormány legfontosabb prioritásai között szerepeltek.
Ezzel szemben az egészségügy területén az elmúlt egy évben nőtt a kórházak adóssága, egész osztályok szűnnek meg, jelentősen csökkentik a kórházi ágyak számát, az egészségügyi dolgozók elégedetlenek, jobb munkakörülményeket és magasabb bért követelnek. A pályaválasztó fiatalok részéről az ápolói szakma iránt folyamatosan csökken az érdeklődés, a szakképzett munkaerő külföldön keres - és talál - érvényesülést. Mivel az egészségügy pénzügyi forrásai hiányosak, elképzelhető, hogy az alapellátáson felüli szolgáltatást az állam fizetőssé teszi, a miniszter külön biztosítási díj bevezetését javasolja az alapellátáson felüli szolgáltatásokért, miközben még nem tisztázódott, milyen beavatkozások tartoznak majd az alapellátáshoz. A szociálisan rászorultak számára bizonyos beavatkozások nem lesznek elérhetőek, csorbul esélyegyenlőségük.
Az alapvető szociális szolgáltatás intézményi biztosítása, a családok és gyermekek támogatása, a halmozottan sérült és hátrányos helyzetűek problémáinak felvállalása, a fiatalkorúak szociális jogvédelme csupa olyan terület, ahol az elmúlt egy év alatt érdemleges változás nem történt.
Összességében véve a kormány legfontosabb célkitűzéseit - a foglalkoztatás növelése, családbarát politika, az elszegényedés megállítása, az életszínvonal emelése, az egészségügyi ellátás minőségének javítása, a nyugdíjrendszer megreformálása - a szociális politika területén az elmúlt egy évben nem tudta megvalósítani, látványos eredményeket nem tudott elérni.