Az „igazi” harmadikutas

Szeretnénk megismételni azt, amit Ludwig Erhard német politikus és ökonómus a II. világháború után Németországban csinált: ún. gazdasági csodát hajtott végre, azaz olyan gazdasági intézkedéseket foganatosított, melyeknek köszönhetően a háború alatt teljesen tönkrement ország néhány év alatt talpra állt.

De miben rejlik ez a csoda?

A pénz megváltozott értelmezésében. A pénz ugyanis valamilyen értékről szóló okmány, és nem áru, melyért kamatot kell fizetni. A pénz ilyetén felfogása a gazdaságban a tőke halmozásához vezet, miközben ezt a tőkét nem szívják külföldre.

Milyen tőke? Hazai? Külföldi?

A kezdőtőke jöhet külföldről is, de ha kamatos kölcsönről van szó, akkor logikusan többet szív el, mint amennyit eredetileg hozott. A kamatmentes tőke esetében a termelt érték nem kerül ki az országból, hanem Szlovákiában marad. Bizonyos adóintézkedésekkel természetesen biztosítani kell, hogy ezt az értéket kötelezően újra befektessék. Ezzel párhuzamosan korlátozni kell a személyes fogyasztás felső határát. E két intézkedés következtében a tőke csodálatosan akkumulálódik, és bekövetkezik az Erhard-féle gazdasági csoda.

Ha ennyire egyszerű lenne, gondolom, a szakemberek már véghezvitték volna. Hol a gubanc? Súlyos törvényeket kell elfogadni?

Nincs szükség új jogszabályokra, a folyamat beindításakor az egészet szerződésekkel is lehet szabályozni. A parlamenten keresztül ezt nehéz megvalósítani, viszont a hitelről szóló szerződésekben a hitelt felvevő személy vagy társaság kötelezi magát e két alapelv betartására. Ez elég lenne a kezdéshez. Ha törvényekben gondolkodnánk, akkor mindenféle érdekek közötti konszenzust kellene találni, és félő, ez sikerülne-e. A szerződés elegáns megoldás. A legfontosabb az lenne, hogy az állam felügyelete nélkül végre beinduljon valami...

És ezt hogyan akarja elérni? A közigazgatási reform a decentralizációról szólt volna, ehelyett a parlament egyfajta torzót tett csak lehetővé. Amíg annyi volt kommunista akarja irányítani Szlovákiát, mint amennyi most is a parlamentben ül, nem valószínű, hogy tétlenül néznének bármiféle „harmadik utat”...

Igen, de ha legalább egy helyünk lenne a parlamentben, lassú felvilágosító munkát folytathatnánk. Egyébként próbálkoztam a honatyák között, és sokan a szemembe mondták: valamit valamiért, mert bizony semmit nem csinálnak ingyen. Mindjárt azon járt az eszük, mennyi kenőpénzt tehetnének zsebre. És amikor elmagyaráztam, hogy itt nem bankkölcsönről van szó, hanem ún. SWAP-os akcióról, senkit sem érdekelt a dolog, mert ha nincs kamat, nincs miből bárkit is lefizetni, a csúszópénzt nincs hogyan kiszámlázni.

Kik voltak azok a képviselők?

Nem kívánok neveket említeni, mert csak négyszemközt beszéltünk, és bármikor letagadhatják. De állítom: néhányan nem hajlandók a kisujjukat se mozdítani, ha nem simogatják meg őket egy kis pénzzel.

Elég szomorú, viszont a korrupció nem könnyen gyógyítható betegség, azaz az ön SWAP-os módszerének nincs sok esélye.

Egyelőre. De nem adjuk fel, és megpróbáljuk a kormány nélkül megcsinálni, mert valahol el kell kezdeni. Más kiutat egyszerűen nem látok. Akárki is alakítson kormányt, ha Szlovákiában nem lesz kamatmentes tőke, a mese ismét arról szól majd, hogy a hatalmasok elosztják egymás között, amit lehet. Most Dzurinda osztozkodott a barátaival, legközelebb Fico fog.

Ezek szerint egyetért Robert Fico egyik óriásplakátjával, mely szerint ahogyan Mečiar idejében loptak, most úgy lopnak Dzurinda alatt, sőt valaki odafirkálta, hogy Ficóra ez még csak vár...

Teljes mértékben. Fico támogatóinak honnan van pénzük? Valahonnan össze kell kaparniuk, és megint ugyanoda lyukadunk ki! Nem állítom, hogy Fico ezt akarja, de nincs más választása. Fizetnie kell az alkalmazottait, hiszen a Smerben mindenki kap fizetést. Monika Beňovát is pénzelnie kell valamiből, és neki márkás kosztümökre, parfümre, sminkre és cipőre van szüksége. Csak nem gondolja valaki, hogy Fico havi 5000 koronáért becsületesen gürcölőktől kap támogatást?! Csakis azok szponzorálják őt, akiknek a jelenlegi katasztrofális helyzet kedvez. Szlovákiában vannak, akik nagyon jól élnek, akik megszedik magukat, és kapzsiságból többre vágynak. Ezt csak úgy érhetik el, ha Ficónak pénzt adnak, aki cserébe megőrzi a jelenlegi állapotot. Dzurindával is ez volt a helyzet azzal a különbséggel, hogy ő megpróbált változtatni a dolgon, de csődöt mondott, hiszen neki is fizetnie kellett valamiből a pártapparátusát.

Konkrét vállalkozókat is tudna említeni?

Elég megnézni, kinek van villája, Mercedese. Elég megnézni Majskýt.

Az önök pártja miből él? Önöket ki pénzeli?

Nincsenek szponzoraink, nem szedünk tagsági díjat, mindent a saját zsebünkből fizetünk. Olyan emberekkel dolgozunk, akik alig tudnak összekaparni valamicskét tejre és kenyérre, ezért nincs tagsági díj sem. Önkéntes alapon működik minden, senki sem kap fizetést, mindenki a lehetőségeihez mérten, szabad idejében kapcsolódik be a munkába. Mindössze 2800 bejegyzett tagunk van. Olyanok vagyunk, mint egy jól szervezett hangyaboly, ahol nincsenek hivatalok, mégis mindenki tudja a dolgát. Ott és úgy terjesztjük a harmadik út gondolatát, ahogyan és amikor tudjuk.

Ön miből él?

18 évesen mentem ki Amerikába, ott vállalkoztam. Nem vagyok multimilliomos, abból éldegélek, amit az Egyesült Államokban megkerestem. Kizárólag a harmadik úttal foglalkozom.

De miért? Kiselőadást tart arról, hogy mindenkit valamilyen érdekek hajtanak, és hogy a társadalom korrumpált. Honnan tudjuk, hogy az ön szándékai tiszták?

Egyszerűen itt szeretnék élni. Fiatalon kerültem Amerikába, nagyon sokáig éltem ott, már nem akarok utazni, csak méltóságteljes életet élni. És közben nem akarok éhesen futkározó gyerekekbe botlani az utcán.

Honnan tudja, hogy a harmadik út Szlovákiában tényleg működne? Attól, hogy ez annak idején Németországot talpra állította, nem biztos, hogy most, a 21. században Szlovákiában is beválik.

A módszer életképes. Ezt bizonyítja egy szeptember 14-i újságcikk is, mely arról számol be, hogy jeles nemzetközi szakemberek az amerikai terrortámadás után éppen kamatmentes SWAP-os akciót hajtottak végre, e nélkül rengeteg bank ment volna csődbe.

Mindez nem túl utópisztikus? Ne haragudjon, de egyedül nem fogja megváltani Szlovákiát.

Nem vagyok egyedül! Vannak szövetségeseim, bár vagy munkanélküliek, vagy olyan vállalkozók, akiknek a csődbiztos lefoglalta a vagyonát. Mindenesetre ők átérzik a harmadik út szükségességét. A Majský-félék biztosan csodabogárnak tartanak, mert nem értik, miért akarom meggátolni őket a további vagyon „összekaparásában”. Engem a nincstelenek érdekelnek. Lassan, de biztosan és szorgalmasan folytatom a hangyamunkát.