„Az euró átvétele nem cél, csak eszköz a kezünkben”

Fotó: Szlovák Nemzeti BankMilyen út vezetett a komáromi magyar tannyelvű gimnáziumtól a Szlovák Nemzeti Bank banktanácsi tagságáig?

1990-től jártam a komáromi gimnáziumba, majd a pozsonyi Komenský Egyetem matematikai-fizikai karán matematikát és menedzsmentet hallgattam. Mivel az oktatás két nyelven, szlovákul és angolul zajlott, így a bankárszakmához elengedhetetlen angolnyelvtudással is felvérteztek. Első munkahelyem a ČSOB pénzintézet volt, ezt követte a Szlovák Hitelminősítő Intézet, 2003 és 2005 között pedig a pénzügyminisztérium vezető közgazdászaként tevékenykedtem. 2006 januárjától dolgozom a jegybankban, ahol a banktanács tagjaként a kutatási részleg igazgatója vagyok.

Pillantsunk be a bankárok sejtelmes, esetenként zárt világába! A kereskedelmi bankokkal átutalás vagy kölcsönfelvétel kapcsán viszonylag sűrűn találkozhat az átlagember. Azonban mi a feladatköre a kereskedelmi pénzintézetek felett álló, a koronára őrködő Szlovák Nemzeti Banknak?

Munkánkban nincs ördöngösség, a Szlovák Nemzeti Bank ugyanazt a feladatot látja el, mint a világ bármelyik jegybankja. Fő célunk az árstabilitás. Meghatározzuk az ország monetáris politikáját, mégpedig főleg a mindenkori alapkamat megállapításán keresztül. Ehhez az alapkamathoz igazítják a kereskedelmi pénzintézetek a saját kamatlábukat, amit a lakosság a betétek vagy a kölcsön kamatának nagyságán keresztül érzékel. Az alapkamat egyfajta gázpedál, illetőleg a fék szerepét tölti be. Ha a jegybank úgy látja, az ország gazdaságát a túlpörgés okozta egyensúly megbillenése fenyegeti, akkor a magasabb alapkamat útján lehűtjük a gazdaság motorját, ha pedig stagnálás, visszaesés veszélye bukkan fel, akkor az alacsonyabb kamat révén próbálunk életet lehelni a gazdaságba. Természetesen döntéseinket tüzetes elemző munka előzi meg, a lehető legtisztább képet kell kapnunk Szlovákia pénzügyi és gazdasági helyzetéről, hogy mindez vészfékezés vagy durva felpörgetés nélkül történjen. A jegybank másik komoly feladata a fizetőeszköz stabilitásának őrzése, lehetőleg időben gátat szabunk az árfolyam egyik vagy másik irányú túlzott kilengésének. Végezetül intézményünkre hárul a hazai pénzpiac felügyelete, ami úgy nyilvánul meg, hogy ellenőrizzük főleg a bankok és biztosítók működését.

A jegybank pénzügyi finomhangolása nem igényel rivaldafényt. Ám annál nagyobb figyelmet érdemel az a tény, hogy a lakosság pénzügyi alapismeretei – amit egy friss felmérés is alátámaszt – komoly hiányosságról tanúskodnak. Bár a jegybanknak nem szerepe, hogy felvilágosító jellegű munkát folytasson, azonban az euró bevezetésének küszöbén, amikor a média folyamatosan olyan fogalmakkal bombázza a nézőket, a hallgatókat és az olvasókat, mint az államháztartási hiány, az éves infláció, a konvergencia-program, a középárfolyam és hasonlók, fontos volna a széles körű tájékoztatás.

Valóban nem túl rózsás a kép, esetenként közszereplők, döntéshozók is összekevernek, rosszul használnak olyan gazdasági alapfogalmakat, amilyeneket egy elsőéves közgazdászhallgató sem követhet el büntetlenül. A pénzügyi témák terén sem jó a helyzet, de ez elmondható a többi uniós ország lakosságának ismereteiről is. Sokan a reális és nominális változókat sem különböztetik meg, a valóságtól alaposan elrugaszkodott kamatoktól sem fognak gyanút – ennek következménye volt például a pénzügyi szolgáltatók ezredforduló tájékán bekövetkezett csúfos bukásakor elveszett sok milliárd koronányi lakossági megtakarítás. A polgárok alapvetően konzervatív beágyazottsága másrészt megvédte őket attól, hogy tömegesen sodródjanak bele kilátástalan adósságcsapdába. A kölcsönt valami rossz dolognak tartják, csak módjával élnek ezzel az egyébként standard lehetőséggel, igaz, a bankok is megválogatják kérelmező ügyfeleiket. Részben e visszafogottság eredményeként a hazai bankrendszer a 90-es években tapasztalt, a kisebb pénzintézeteket érintő összeomlásokat maga mögött hagyva mára stabillá vált. Visszatérve a tájékoztatás kérdésére, természetesen fontosnak tartjuk, hogy a polgárok felkészülten várják az eurót, ezért együttműködünk a pénzügyminisztériummal, továbbá az euró bevezetését felügyelő kormánybiztossal a minél szélesebb tömegeket érintő tájékoztatás levezénylésében.

A gazdasági és pénzügyi kérdéseket emberközelibbé tevő törekvésekből ön személyesen is kivette a részét. Nemrég jelent meg a téma legfontosabb problémáit közérthetően, tömören, szellemesen megvilágító kötete, a Gazdaság felülnézetből (Ekonómia z nadhľadu), amelynek megírásába a hazai közgazdász-társadalom színe-javát is bevonta.

Talán ez a könyv rácáfol arra a vélekedésre, hogy a közgazdász az az ember, aki értelmetlen nyelven hirdeti a nyilvánvaló dolgokat. A publikációban akár napjaink aktualitásáról, vagyis az üzletek leárazási taktikájáról, annak lélektanáról is olvashatnak érdekes dolgokat, továbbá az árképzésről, az adókról, a költségvetés lényegéről fejtjük ki tömören a véleményünket. Természetesen a rövid írások közül számos foglalkozik a ránk váró euróval, kezdve a ránézésre kisebb árakkal egészen a korántsem apróságot jelentő aprópénz kérdéséig. Taníts meg egy papagájt a „kínálat” és a „kereslet” szavak szajkózására, és máris közgazdászt kapsz – mondhatják bírálóink, ám aki jobban belemélyed szakmánk tanulmányozásába, rájön, milyen komplex szemléletmód szükséges a helyes gazdasági és pénzügyi döntések meghozatalához.

Ez az év az euróra való felkészülés jegyében telik, ami vérbeli kihívás a közgazdász-társadalom számára. Mit hoz számunkra az Európai Unió közös fizetőeszköze, sikerül megfelelnünk a szigorú feltételeknek?

Mivel a legfontosabb döntéseket Brüsszelben, az Európai Bizottságban és Majna-Frankfurtban, az Európai Központi Bankban hozzák meg, a nemzeti bankra az a szerep hárul, hogy e két intézményt meggyőzze: Szlovákia nemcsak megfelel a kívánalmaknak, az euró bevezetéséhez szükséges kritériumoknak, hanem a későbbiek során képes megfelelni a fenntarthatóság követelményének is. Ami pedig a felkészülést illeti, a lakosság lehetőleg eredményes tájékoztatása mellett a vállalkozói szférát és az államigazgatás teljes apparátusát is informálni szükséges a rájuk háruló feladatokról. Sőt, továbbmegyek, magának a Szlovák Nemzeti Banknak szintén komoly elvárásoknak kell megfelelnie – például a jegybankra hárul a kivont pénzösszeg tárolása, a pénzcsere biztonságos lebonyolítása, a megfelelő informatikai rendszer zökkenőmentes átvétele. A kormánnyal és azon belül főleg a pénzügyminisztériummal egyeztetett átfogó tájékoztató kampány gépezete értelemszerűen 2008 második felében kapcsol maximális fokozatra, amikorra – pozitív forgatókönyv esetén – egyértelművé válik, hogy jövőre Szlovákia az eurózóna 16. tagja lesz.

Az euró kapcsán megkerülhetetlen a kérdés: az Európai Unió közös fizetőeszköze nem fog az eddiginél magasabb inflációt gerjeszteni?

Nem vitás, a pénzromlás üteme valamelyest gyorsulni fog. Ugyanis napjainkban a korona árfolyamának erősödése az euróhoz és a dollárhoz viszonyítva mérsékli az infláció ütemét, ám ez a tényező 2009 januárjától megszűnik. De ez a gazdaság felzárkózásához elengedhetetlen, viszont ami nagyon fontos, nem megy az életszínvonal rovására. Az óhatatlan kerekítések szerepét se hallgassuk el, ám az eurót korábban átvevő országok tapasztalatát leszűrve ez a tényező legfeljebb 0,2–0,3 százalékkal gyorsítja fel az inflációt, ráadásul mindez időben behatárolt, mondhatni egyszeri tényező. A piaci verseny nem teszi lehetővé, hogy az üzletek tetszőlegesen alakítsák az áraikat. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes szolgáltatások kategóriájában lehet érzékelhetőbb a felfelé történő ármódosulás. Tételezzük fel, hogy kedvenc kávézónkban 50 koronát fizetünk a tejjel, cukorral felszolgált feketénkért, ami például 33 korona/euró árfolyamot feltételezve a jövőben 1,52 euró lesz. A kávéház tulajdonosa úgy dönt, akkor már legyen 2 euró a végösszeg, mire joggal kiáltunk fel: hiszen ez 32 százalékos infláció! A szolgáltatások terén esetleg majd érhetnek ilyen kellemetlen meglepetések, ezt hívják kapuccsinó-effektusnak. Ám az is előfordulhat, hogy a belváros korzóján egymás mellett sorjáznak a kávéházak, és a versenyt látva végül 1,49 euróban szabják meg szívdobogtató feketénk vételárát. Miként lehet, hogy a nemzeti bank mégis csak pár tized százalékos inflációról beszél? Azért, mert viszonylag kevesen töltik idejüket belvárosi kávézókban, így a fogyasztói árkosárban e tétel kis súllyal esik latba. Nem véletlenül ragadtunk le a szolgáltatások területénél, ugyanis e téren az uniós átlaghoz mérten árszintünk rendkívül alacsony, tehát gyorsabb felzárkózás várható. Nyilvánvaló, nem ugrásszerű drágulásról beszélünk, inkább a fokozatosság lesz jellemző, vélhetően az életszínvonal növekedésével karöltve.

Milyen végleges árfolyam mellett vehetjük át az eurót?

A lakosság életszínvonala szempontjából az árfolyamnak nincs igazán nagy jelentősége, mivel a béreket és az árakat egyazon kurzussal számolják át. Érdemi hatás csak a külföld irányában mutatkozik, vagyis aki gyakran vásárol külföldön, sokat utazik, annak nyilvánvalóan jobb volna, ha erősebb árfolyamon történne a véglegesítés. Tény, az utóbbi bő két évben a korona folyamatosan erősödik az euróhoz viszonyítva, ám a miatt elodázni a pénzcserét, hogy a későbbiekben esetleg még előnyösebb volna számunkra az árfolyam, nem érdemes. A végleges kurzus megállapítása a többi tagország, az Európai Bizottság, valamint az Európai Központi Bank kezében is van, ezért ennek prognosztizálásától jegybankunk elzárkózik. Különben is, előre jelezni valamit nagyon nehéz, különösen, ha a jövőről van szó – ahogy népszerűsítő könyvünk egyik közgazdasági aranyköpése megállapítja.

Lassan bűvös időponttá válik 2009. január 1., az euró tervezett átvételének napja. Jelenleg minden előjel szerint Szlovákia megfelel a kívánalmaknak. És mi lesz aztán, mi lesz a célba érést követően?

Gazdasági szempontból az euró átvétele nem cél, csupán eszköz, hogy gyorsabban felzárkózhassunk az Európai Unió átlagos szintjére. A közös fizetőeszköz újabb lökést adhat a gazdaságnak, egyes becslések szerint a bruttó hazai össztermék éves növekedési üteme 0,3–0,4 százalékkal gyorsulhat a könnyebb kereskedelem, a biztosabb pénzpiac, a vonzóbb beruházási lehetőségek révén. Azonban csak akkor beszélhetünk lökésről, ha valóban kiaknázzuk az immár 15 ország alkotta közös pénzpiacban rejlő lehetőségeket. Erre jó példa ĺrország esete. Ha viszont rosszul sáfárkodunk, akkor bizony az euró a stagnálásunkat is okozhatja, erre példa Portugália. Tehát tőlünk függ, az ország gazdaságpolitikájától, mire megyünk az euróval. Említsük meg az euró néhány konkrét pozitív hatását is: a visegrádi térségben nálunk lesz a legkisebb az árfolyamkockázat, ha a régiónk iránt érdeklődő beruházó számára a pénzügyi stabilitás kulcstényező, akkor nagyobb valószínűséggel választja Szlovákiát, mint eddig, végezetül az eurózónában alacsonyabbak és stabilabbak a kamatok – ez megkönnyíti a cégek beruházásaihoz elengedhetetlen hitelfelvételt. Végül nem ejtettünk szót még a lélektani tényezőről. Szlovákia Csehországot vagy Magyarországot évekkel megelőzve veheti át az eurót, ami egyfajta önbizalmat kölcsönözhet.

Szlovákia az elmúlt években nagyon gyors növekedési pályára állt. Bár a jelenlegi kormányzat ténykedésével nem járul hozzá az ország még sikeresebbé tételéhez, idén és jövőre még maradhat a 6 százalék feletti gazdasági növekedés üteme. Vajon meddig tartható fenn a lendület, ez a gyors felzárkózás?

A Szlovák Nemzeti Bank prognózisa szerint 2007-ben értünk fel a csúcsra, a 9 százalék körüli gazdasági növekedést már minden jel szerint nem sikerül megismételnünk, azonban az elkövetkező 2-3 évben még mindig átlagon felüli mutatókat tudunk produkálni. Az ország nekilódulása, sikerhulláma számottevő részben az autóiparon és a számítástechnikai cégek idetelepülésén alapul. Mindkét esetben importáltuk az új, korszerű technológiát, azonban hosszabb távon nekünk magunknak kell progresszíveknek lennünk. Azaz az oktatásra, a kutatásra és fejlesztésre kell támaszkodnunk, mivel csak egészséges bázison alapulva tagozódhatunk be tartósan a valóban fejlett országok csoportjába.

Könnyed hangon a pénz világáról

Azok az emberek, akik panaszkodnak az adókra, két csoportba oszthatók: férfiakra és nőkre.

Jól jegyezzük meg, azt, amit a kormány ad, előtte valakitől el kell vennie.

A bank az a hely, ahol akkor kölcsönöznek neked, ha bebizonyítod, hogy nincs rá szükséged.

Kérj kölcsön pesszimistától, hiszen nem számol azzal, hogy esetleg visszafizeted.

Nagybácsim azt állítja, ha helytelenül tölti ki adóbevallását, akkor börtönbe kerül, ha meg helyesen, akkor a szegények otthonában végzi.

A pénz jobb a szegénységnél, már csak anyagi okok miatt is.

A közgazdaság az egyetlen olyan terület, ahol két, egymásnak homlokegyenest különböző állításokat képviselő ember egyaránt Nobel-díjat kaphat.

(Gyöngyszemek a Gazdaság felülnézetből c. könyvből)